Gyakorló pedagógus, neveléstudományi szakember. Saját néptáncpedagógia programjával (Így tedd rá!) járja a világot, és itthon ’ráérő’ idejében a szakma egyik legrangosabb eseményét, a Pedagógus Expót szervezi…
A szakmai elhivatottsága vitathatatlan, ahogy a mindenkit inspiráló lendülete is. Ha az ember jól odafigyel, talán elleshet tőle pár apró trükköt, hogy is lehet a mindennapokban a munkát és a családi életet (két gyermek édesanyja) ilyen gördülékenyen menedzselni.
Honnan ez az óriási lendület, mi motivál téged?
Úgy érzem, a feladatot kaptam, és rendkívül hálás vagyok érte. Egyszerűen, ha hiszed, hogy rátaláltál az utadra és felismered annak jelentőségét, akkor mindent megkapsz hozzá. Ajtókat, úgy nyitottakat, mint zártakat is, erőt, kapcsolódásokat, mindent. A hála, a feladattudat és az elköteleződés a motor.
Van segítséged?
Nincs otthonülő nagyszülő, de amikor szükséges, összezár a család. Máshogy ez nem működhetne. Elképesztő logisztika és tudatosság áll működésünk mögött. Mindenki részéről vannak lemondások, de próbálunk mindent megtenni a minél több közös élményért és a viszonylagos egyensúlyért.
Mi ösztönzött három éve, hogy belefogj a Pedagógus Expó szervezésébe? Mi a fő célod ezzel a szakmai rendezvénnyel?
Rengeteg időt töltök pedagógusok között. Számos közös pontot találtam a saját pályafutásom során szerzett élményeim és az ő mindennapjaik között, amivel azonosulni tudtam és sajnos sok elkeseredett, eszköztelen, magányos, megfáradt kollégával is találkoztam. Van egy olyan nézetem, miszerint a pedagógiai folyamatnak három jelentős alkotóeleme van: a gyermek, a pedagógus és a tananyag. Nagyon szeretném ebből a szentháromságból ki- és felemelni az embert, ami leginkább elnyomásban van. Én imádom a munkám, csodának tartom azt a folyamatot, amit a pedagógus hoz létre, és az orvoslással párhuzamban az egyik legfelelősségteljesebb szakma a társadalom számára. Ennek jelentőségére, folyamatos megújulására, lehetőségeire, szépségére szeretném felhívni a figyelmet nem csupán kifelé, hanem befelé is, a pedagógus társadalom felé is. Annyi üzenete és területe van ennek a rendezvénynek, hogy nem is igazán tudom felsorolni. Az elmúlt években alkalmanként közel kétezer érdeklődő volt jelen, mely több, mint 25 ország magyar pedagógusát jelenti. Gyönyörködtető és feltöltő élmény, ami ott ér minket.
Sajnos sok negatív sztereotípia tapad a pedagógus pályához, miközben az egyik legmegbecsültebb szakmának kéne lennie… Szerinted miért jó pedagógusnak lenni? Mivel csinálnál kedvet a fiatalok számára, hogy ezt a szakmát válasszák?
Na igen. Ezekkel a sztereotípiákkal az a gond, hogy részben jogosak, részben viszont nem. Sokan csak a külső megbecsülést hajszolják, míg önmagukat egyáltalán nem becsülik, nem építik saját tudásukat, nem fejlesztik eszköztárukat. Senki nincs egyszer csak készen, szerintem semmilyen szakmában nincs olyan, hogy nincs mit tovább tanulni. A világunk megállás nélkül változik, a pedagógiai helyzetek is. Kell tudnunk nekünk is változni, kilépni a komfortzónából. Önmagunkért és a gyerekekért is. Ezzel kapcsolatos a tanácsom is a jövő pedagógusai felé. Legyenek nyitottak, fejlesszék magukat, keressék a csodát, keressék a jót, tiszteljék és szeresség a hivatásukat, önmagukat és el fog jönni ezzel a külső tisztelet és megbecsülés is.
Szerinted mi a legizgalmasabb pedagógiai trend jelenleg?
Ma az a legizgalmasabb kihívás számunkra, hogy a digitális világ mellett élményeket tudjunk biztosítani a gyerekeknek, és az, hogy egyfajta komplett szemléletmódot tudjunk előtérbe helyezni és biztosítani a tanulóknak. Erre a két kérdéskörre adott megoldáskulcsok adják a legaktuálisabb trendeket. Ahhoz, hogy a gyerekeket motiválni tudjuk, hogy a sok információ között célzottan tudjunk úgy utat mutatni, hogy nem lezárunk, hanem nyitunk, ahhoz nélkülözhetetlen, hogy maga a pedagógus is motivált legyen. Ezt igen nehéz fenntartani, de még létrehozni is. Sok esetben azonban döntés kérdése. Nem hiszem, hogy érdemes máshogy, hiszen a mi mindennapjainkat is ezek az élmények alkotják. Egyre több és színesebb eszközünk van, de ehhez nyitottnak kell lenni az újra, és nekünk is tanulni, ötletelni, kísérletezni kell. Szerintem ez nagyon izgalmas. Ez kéne, hogy a legfontosabb trend legyen.
Van egy nemzetközileg is népszerű néptáncpedagógiai programod az „Igy tedd rá”. Mesélnél erről?
Ez a program több mint tíz éve indult útjára. Legfőbb célja a magyar kultúra megjelenítése a pedagógiai folyamatokban. Az „Így tedd rá” nem csupán hagyományőrzésről szól, hanem eszköztárként szolgál az oktatói-nevelői, készség és képesség fejlesztő feladatokban, ahogy eredeti közegében is ez volt a legfőbb funkciója. Nagyon erős paradigmaváltásra van szükség a kultúra oktatásban való megjelenítésével kapcsolatban. Olyan, mintha ott lenne, de valójában azt kell mondanom, hogy csak nyomokban és sok esetben stilizált, egyáltalán nem élhető formában. Ez is egy nagyon fontos küldetése a programnak, hogy hiteles szakmai tartalmat oktassunk, hogy lehetőséget mutassunk az általános pedagógiai integrációhoz, miközben élővé tesszük világszinten kiemelkedően gazdag kulturális kincsünket.
Úgy tudom külföldön is nagyon népszerű ez a módszer…
Igen, több alkalommal jártam az Egyesült Államokban, de vendégeskedtem Kanadában, Németországban, Ausztriában… és természetesen bejártam a környező országokat is. Szintén kiemelt feladatnak tartom, hogy minden magyar közösség, oktatási intézmény munkáját segíteni tudjam.
Otthon a gyermekeid nevelésében is segít téged a szakmai tudásod?
Ez nagyon mélyreható kérdés egy neveléstudományi kutató édesanya felé. A világ legnehezebb feladata saját gyermekeink nevelése. Elméletben elvárható lenne, hogy tökéletesen csináljam, de egészen biztos, hogy ez nincs így. Rengeteg szakkönyvet olvastam, dolgozom gyerekek között, valószínűleg ezek segítséget jelentenek, de nem igen analizálom az otthoni pillanatokat, viszont vannak vezérelveim. A legfontosabb otthon is a közös élmény megteremtése, az egymásra figyelés és a megfelelő válaszadás. Annak nagyon örülök, hogy jelentős szerepe van az életükben a táncnak, az éneknek, erős nemzettudattal bírnak és már önkifejező eszközük a magyar kultúra több területe is. Ez egy fontos visszaigazolás. Nagyon hálás vagyok ezért a feladatomért is, hogy édesanya lehetek.