Sokakat érint: Inzulinrezisztencia és PCOS
A PCO syndroma gyakorisága egyre csak növekszik a magyar nők körében, már 10% körüli előfordulás észlelhető. A gyakoriság növekedésével a klinikai megjelenés is sokat változott. Míg korábban elsősorban túlsúlyosok vagy normál súlyúak voltak érintettek, mostanában egyre több a vékony PCO szindrómás. Dr. Tűű László belgyógyász-endokrinológus cikke a betegség kialakulásának hátteréről, az okok eltérő kezeléséről hordoz eddig kevéssé ismert információkat.
A kórkép hátterében a változó klinikai kép ellenére továbbra is a petefészket érő fokozott inzulin hatás áll, de ennek kialakulása döntően más mechanizmussal jön létre túlsúlyosokban és soványakban. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a kialakulás más-más mechanizmusa, a diagnosztikában (az inzulin görbék értékelésében) és a kezelésben is más-más megközelítést kíván. Túlsúlyosoknál például a napi szénhidrát mennyiség megszorítása, az ezzel elért fogyás nagyon hatékony, vékonyaknál ezzel ellentétben szigorúan elosztva ugyan de több szénhidrát bevitelére lehet szükség.
Fontos hangsúlyozni, hogy a vércukor terhelés során az éhgyomri értékek kivételével nem állnak rendelkezésre normálértékek, tehát a terhelés 60 és 120 perces értékeinek megítélésénél csak a kiinduló értékekhez mért változás alapján lehet véleményt alkotni. Ez az, ami miatt mindenképpen a 3 pontos vércukor terhelés lehet csak az alapvizsgálat, és ennek megítéléshez PCO szindróma kezelésében jártas belgyógyász vagy nőgyógyász endokrinológus szakemberre van szükség.
Fontos, hogy önmagában az inzulin görbe nem minden esetben használható a kórkép kezelése során a javulás vagy romlás megítélésre, erre minden esetben hormonvizsgálatokra is szükség van. Nem tudjuk ugyanis az adott egyén hormonháztartása milyen napi inzulin terhelés mellett áll egyensúlyba, tehát csak a helyreálló ciklus fogja „megmondani” mennyi is a „normál” inzulin érték. Néhány, a PCO szindróma kezelésében rutin szerűen alkalmazott gyógyszer (pl. a metformin) is módosíthatja az inzulin görbét, jelentős vércukor emelkedést okozva, miközben a ciklus és a klinikai kép javulást jelez, tehát az inzulin görbe ilyenkor nem használható jól.
A vércukor terhelés tehát nagyon fontos diagnosztikus eszköz, de csak képzett, gyakorlott szakember kezében, aki az adott páciens kórtörténetével, tüneteivel, és hormonleleteivel is tisztában van. Önmagában az adott páciens ismerete nélkül a vércukor terhelés eredménye nem értékelhető, és ugyanazon értékek mást és mást jelenthetnek két különböző páciens esetében. Fontos ezért a vércukor terhelés mostanában tapasztalt fetisizálása helyett, a megfelelő diagnosztikát és követést helyes módon a klinikum, a hormoneredmények egységében szemlélni.
