Mielőtt kiszállt volna az öt éves ezüstszürke Megane-jából, lesimította az ingét, megigazította a nyakkendőjét, a szemüvegét, majd belepillantott az aktatáskájába. Minden megvan. Miközben kiszállt, már az étterem bejáratát fürkészte. Begyakorolt mosolyát felvéve, hasat be, mellet ki tartással, könnyed léptekkel haladt az újabb kaland felé. Hát, így kezdődik Dénes Évi legújabb novellája.
Előbb érkezett, amint az férfihoz méltó. Szokásához híven egy deci Chardonnay-t rendelt. Miközben a telefonján a napi híreket olvasgatta, különös illat csapta meg az orrát. Emíliára emlékeztette. Eszébe jutottak az együtt töltött, mézédes órák. Felkapta a fejét, azonban az illat forrása egy másik asztalhoz ült le. Csalódottan kapcsolta ki a telefonját, és egyre izgatottabban kémlelte a bejáratot. Néhány perccel később szőke, hosszú hajú, barna szemű, nőies alkatú lány lépett be. Rövid, barna szőrmebundája alól fekete bőrszoknya villant elő. Kecses lábát az öltözethez illő bokacsizma fedte. Hibátlan ízlés – állapította meg Edvin. Talán őt várom, mondd, hogy ő az – mondogatta magában, mintha az élete múlna rajta. A lány tétován állt a bejáratnál, mintha keresne valakit. Igen, ő lesz az! – intett is felé.
Kézcsókkal üdvözölte őt, amint az férfihoz méltó. Miután bemutatkoztak, az étlapot kémlelték. Magabiztosan érdeklődött a lány ízlése iránt, és ajánlott neki egy nem mindennapi menüt, hozzá illő borpárosítással. Mire az előétel megérkezett, szinte mindent tudott a lányról. Az évek alatt tökéletes kérdéssort épített fel, amivel könnyedén levette a lábáról az ellenkező nem szinte bármelyik tagját. A hódító, csak így hívták a haverjai. Nem a barátai, mert azok nemigen voltak. A haverjai, akikkel gyakran osztozott a könnyen szerzett zsákmányokon.
Miközben beszélgettek, a lány azon csodálkozott, miként tud ez a jóképűnek egyáltalán nem mondható férfi ilyen figyelmes lenni. Bármennyire nem volt az esete, mégis imponált neki az alacsony, kissé köpcös, izmos Edvin, akinek fiatal kora ellenére ritkult világosbarna, rövid haja. Frissen borotvált arcát sötétszürke, fémkeretes szemüvege tette karakteresebbé. Miközben beszélt, kilátszottak a dohányzástól megsárgult fogai. Bár most találkoztak először, el is döntötte, nem ad neki esélyt egy következő randevúra.
Hazavitte őt, amint az férfihoz méltó. Nem engedhette el csók nélkül. A lány vonakodott, azonban egy láthatatlan erő mégis Edvinhez vonzotta. Olthatatlan vágy ébredt benne, hogy hagyja, és az esze helyett az ösztönei vezessék. Így még soha senki nem udvarolt neki. Bolond, ha elengedi. Az éjszaka egy soha véget nem érő ölelésben teljesedett ki. Olyanban, ami a lány számára eddig ismeretlen volt. Végérvényesen és visszavonhatatlanul beleszeretett Edvinbe.
***
Hajnalban, míg a lány aludt, a férfi csendben kiosont és sosem jelentkezett többé, amint az férfihoz nem méltó.
Csakhogy a csábítás nagy könyve ezt írja: biztonságosabb nem kötődni. A profizmushoz hidegvér kell.
Amint Edvin átlépte a belvárosi, közel hetven négyzetméteres loft lakásának küszöbét, elégedetten vetette magát a sötétszürke bőrkanapéra. Újabb győzelem, újabb trófea. A mennyezetről lelógó méregdrága lámpán jártak a gondolatai. Talán mégsem ezt kellett volna választania a lakberendezőnek. Hamarosan mély álomba szenderült. Pár órával később kulcscsörgésre ébredt.
-Itt vagyok Edvinkém, megjöttem – csilingelt a bejárónő hangja. Ötvenes éveiben járó fitt nőként senki sem mondta volna meg róla, hogy takarításból keresi mindennapi kenyerét. Azonban őt ez tette boldoggá. Rend a lelke mindennek, mondta folyton a férfinak, amikor azt egy-egy átmulatott éjszaka után ingben, nyakkendőben, kimerülten, félálomban a szürke kanapén találta.
Edvinnel különös kötelék fűzte össze. Mióta a férfi édesanyja meghalt, ő töltötte be ezt az egyébként pótolhatatlan űrt. Minden lányról tudott, már megszámolni sem tudta őket. Mindig mély szeretettel fordult Edvinhez, de hiába mondta neki, hogy nem lesz ez így jó, egy idő után belátta, süket fülekre talál. Edvin falat húzott maga köré, ami már-már áthatolhatatlannak tűnt.
Gyors tusolás és a szokásos reggeli kávé és cigi után, Edvin éppolyan lelkesen készülődött munkába, amint azt közel tizenhárom éve teszi. Mióta kilépett az egyetem kapuján, arról álmodott, hogy az ország egyik legkeresettebb rendszerbiztonsági szakembere, ő csak úgy hívta, hekkerkutatója lesz. Állhatatos munkája, tudásvágya és maximalizmusa hamar a csúcsra juttatta. A hivatásában.
Azonban a számítógépes rendszereken túl a női lélek egyik kiváló szakértőjévé is vált az évek során. A csábítás művészetének minden apró részletét ismerte. Nincs olyan könyv, oktató videó, amelyet ne ismert volna az elejétől a végéig. Elsajátította ezt a tudást is, méghozzá felsőfokon.
Az irodaépületbe lépve ismerős nőt pillantott meg. A különleges szempár, a hozzá tartozó keskeny, kreol arc – mintha már látta volna valahol. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy őt is meghódítsa. Lépteit felgyorsítva éppen elcsípte a liftet, mielőtt annak ajtaja a lány mögött bezárult volna.
-Helló – üdvözölte flegmán a lányt, miközben széles mosollyal és a jól bevált, csábos nézésével meg is kezdte a hódítóhadjáratot. Ilyenkor fejét kissé oldalra billentette, egyik szemét résnyire összehúzta, a szája szélét pedig éppen csak annyira mozdította meg, hogy a másik fél érzékelje, több ez, mint puszta ismerkedés. Egyik kezében az aktatáskája, a másik lazán a zsebében. Kezdetekben hetekig gyakorolta a tükör előtt, amíg természetessé nem vált ez a mozdulategyüttes, így egyértelművé téve, hogy fontos, laza és szexi vagyok.
-Szia – hangzott a vártnál kevésbé lelkes válasz.
-Új vagy itt? Nem láttalak még – vágott a közepébe Edvin.
-Nem – felelte hűvösen a lány, miközben Edvin azon gondolkozott, hol láthatta már őt. Tehát akkor itt az irodaházban. Itt dolgozik? Ügyfél? Nem mindegy, hiszen a csábítás módszerei és az esélyek egészen mások.
-Értem – hangzott a szintén hűvös felelet. Edvin tudta, bizonyos nőknél az válik be, ha kifejezetten távolságtartóan viselkedik. Tökélyre fejlesztette, ahogy ő hívta, a nő-felismerő szoftverét.
Mindketten a negyediken szálltak ki. Nem lehet ilyen szerencsém – gondolta – az élet a kezem alá dolgozik. Ezt már szeretem.
Tudta, hogy a céges dohányzó helyiség az, ahol a legkönnyebb információhoz jutni, így első útja oda vezetett. Mire elszívta az első slukkot, szinte mindent tudott a lányról. El is határozta, ő bizony megkísérli a lehetetlent. Elcsábítja Annát. Miközben az íróasztala felé sétált, úgy ízlelgette a lány nevét, mint egy jó fajta francia fehér bort.
Edvin íróasztalától kiváló kilátás nyílt az emeleti kávégépre. Anna akárhányszor ment oda egy feketéért vagy fénymásolt a közeli kis helyiségben, a férfit rejtélyes módon minden alkalommal ott találta. Amikor Annának zavaróvá vált a rendszeres látogatás, másik emeletre kezdett járni, és rendszerint egy kollégát is maga mellé vett, csak a biztonság kedvéért. Azonban bármennyire is szerette volna elkerülni az Edvinnel való találkozást, ez egyszerűen lehetetlen volt. Már az első alkalommal összeszorult tőle a gyomra. S bár Edvin sosem adott rá okot, hogy féljen tőle, Anna mégis minden alkalommal zsibbasztóan érezte magát a társaságában. A férfi számára tele volt ellentmondással. Hiába volt mindig kedves, udvarias, mégis volt valami megmagyarázhatatlanul taszító a tekintetében.
***
Néhány hónap elteltével, Edvin azzal szembesült, hogy tapodtat sem haladt előre a hódítással. Hiába dobta be teljes arzenálját, hogy megszerezze Annát, nemhogy vacsorázni nem tudta elvinni, de még egy könnyű flörtig sem jutottak. Minden egyes próbálkozásával egyre nőtt a kudarca, és ezzel együtt a tehetetlen dühe. Amikor öt évvel ezelőtt először került kezébe a csábítás művészetének bibliája, a módszer megalkotója azt ígérte, hogy a technikák mindig beválnak, minden nőtípusnál alkalmazhatók. Ez mindeddig így is volt. De mi van ezzel a lánnyal? Pedig az író még pénzvisszafizetési garanciát is ajánlott, ha a módszer nem válik be. De Edvin nem pénzt akart vissza, hanem Annát. Nem szerette volna megszerezni, hanem akarta. Görcsösen, elszántan és már-már megszállottan.
Egy tavaszi napon Edvin éjszakába nyúlóan foltozott egy éppen összeomlott tűzfalat, amikor szorítani kezdett a mellkasa. Biztos a cigi és a kávé – gondolta – nem lehet szívinfarktusom harmincöt évesen. Forogni kezdett vele a világ. Annyi ereje még volt, hogy segítségért kiáltson, bár hangyányi esélye sem volt, hogy éjféltájt bárki is legyen rajta kívül az irodában.
Anna ezen az éjszakán éppen az éves jutalom elszámoláson dolgozott, amikor fájdalmas kiáltást hallott. Azonnal felugrott az íróasztalától, azonban csak lassan mert lépkedni a hang felé. Mindig félt a sötétben, és élénk fantáziájának köszönhetően rögtön a legrosszabbra gondolt. Amint elérte Edvin irodájának ajtaját, a monitorról szűrődő fényben meglátta a földön fekvő, nyöszörgő férfit. Villanyt kapcsolt és felsegítette az irodában terpeszkedő kanapéra. Ez az a kanapé, amiről már olyan sokan meséltek – gondolta – ahol a csinos jelöltek átesnek a felvételi folyamaton. Nem hagyta, hogy a szóbeszéd elterelje figyelmét az életéért küzdő férfiról. Amikor látta, hogy Edvin légzése megnyugszik, vizes törölközőt hozott neki, és megtörölgette a félig eszméletlen férfi homlokát.
-Mindjárt jövök. Mentőt hívok – mondta neki, de Edvin légzése hirtelen ismét felgyorsult.
-Ne! Ne! Maradj még itt egy kicsit! – kérlelte a lányt kétségbeesetten. – Van a táskámban mentolos cukorka, az jól esne – mutatott az asztala alatt heverő fekete marhabőr táskájára.
Abban a pillanatban, amikor Anna felkapta a táskát, a földre borult annak teljes tartalma. Lefagyva bámulta a kiömlött tárgyakat. Cigarettás doboz, toll, notesz, kocsi kulcs, parfüm, óvszer, nyakkendő, borotva szett, papírzsebkendő, egy doboz mentolos cukorka és egy könyv: Minden nő megkapható – azaz a csábítás művészetének 101 titka.
***
Ott és akkor mindent megértett. Az, aki a könyvet írta, korábban a vőlegénye volt. Közel tíz évig voltak együtt, amikor egy váratlan pillanatban olyan fiókot nyitott ki, amit talán sosem lett volna szabad. Kiderült, hogy kísérleti nyúl volt egy hétköznapi laboratóriumban. És most Edvin is be akarta hálózni ezekkel a manipulatív módszerekkel? Amint ránézett a könyvre, az emlékek újra mély fájdalmat ébresztettek benne, és közben azt is megértette, mi volt az a taszító érzés az Edvinnel való első találkozásukon, ott a liftben. Lassan felvette a földről a doboz cukrot, és kábultan tette meg azt a néhány lépést a kanapéig.
Edvin rémülten nézte végig a jelenetet. A féltve őrzött titka ott hevert a földön, és a táska tartalmával együtt hullott szét az évek óta gondos munkával épített légvára is. Azelőtt a lány előtt, akit annyira akart. Érezte, hogy nem bírja tovább, az álarca repedezni kezd, és könnyek szöknek a szemébe. Azt érezte, nem kap levegőt. Pánikroham. Számtalanszor megesett már vele az édesanyja halála óta, de épp most és épp itt, ez rettentő kellemetlen.
Annát a férfi egész testét rázó, hangos zokogása rázta fel a révületből. Maga sem értette, honnan érkezik az a tiszta szeretet, ami eddig a szívében bujkált Edvin iránt, és amivel most átölelte őt. Mindketten ugyanannak az áldozatai vagyunk – állapította meg magában. Miközben ölelte a férfit, azzal a feltétel nélküli szeretettel, olyan volt, mintha egyúttal magát is átölelte volna.
Edvinben felsejlett az édesanyja emléke. Ő volt az utolsó és talán egyetlen, aki ilyen szeretettel tudta őt a karjában tartani. Villámként cikáztak a gondolatai a hét éve tartó ámokfutás körül. A kényszerbetegsége, a rendszerint kiüresedettséggel járó testi kielégülés mániákus keresése, az elköteleződés elől való menekülése, az önigazolásként szolgáló hódítások sora. Eleinte csak lányok, aztán nők és asszonyok kerültek a hálójába. Aztán minden alkalommal, a vár meghódítása után kámforrá vált. S az orgiák. Na igen. A swinger klubok ígéretes, mégis üres szeánszai.
Amint egyre inkább a jelenre tudta fordítani a figyelmét, a légzése lassan megnyugodott, és Anna öleléséből kibontva magát, csak nézte azt a különleges szempárt.
-Minden nőben téged kerestelek – szólalt meg Edvin a hosszú csend után.
-Nem engem, valójában a szeretetet kerested – válaszolta neki a lány.
Szöveg: Dénes Évi – Érzelmi intelligencia coach (www.denesevi.hu)
