Létezik-e két Igazi? – novella

„Milyen az igazi? Létezik-e egyáltalán igazi? Előfordulhat, hogy az ember életében több igazi is van? Létezik, hogy egyszerre két nőt szeretek?” – tette fel magában a kérdéseket a Férfi.

Szerette a Nőt, akivel most már 10 éve, hogy megismerkedtek és 3 éve együtt éltek; közösen készültek házat venni a kertvárosban, és el tudta volna képzelni őt a gyermekei anyjának. S mégis, itt volt ez A másik nő, aki annyira kedvesen beszélt hozzá, figyelt rá, annyira érezte őt, azokat a gondolatait is megfogalmazta, amiket ő nem tudott szavakba önteni. Vágyott rá, egyre erősebben.

Amióta egy baráti találkozó végén a sors úgy hozta, hogy hazakísérte a lányt, s közben volt idejük beszélgetni, sőt még egy búcsúcsók is elcsattant kettejük között a kapualjban, minden nap gondolt rá és vívódott magában. Azt érezte, hogy ez a lány megérti őt, a gondolkodásmódjuk, a világnézetük is hasonló volt, sőt még a családi hátterük is. Elvált szülők gyermekeként nőttek fel mindketten, tudták, hogy a bizalom nagy kincs egy kapcsolatban. S mégis, úgy érzi, már most megcsalta a barátnőjét, pusztán azzal, hogy állandóan erre A másik nőre gondol… „Ha nem lett volna annyira édes a csókja, hogy szinte beleremegett, amikor megtörtént, talán, ha nem csókolja őt vissza, és nem simogatja meg az arcát oly lágyan és gyengéden, akkor talán egy ártatlan flörtnek is nevezhettük volna a dolgot” – tűnődött magában. Ám így már késő… Egyszerűen nem tud menekülni saját maga elől, annyira kívánja őt és vele akar lenni állandóan…

***

„Mikor távolodtak el a barátnőjével ennyire egymástól? Miért nem tudták, tudják a problémáikat megbeszélni, kibeszélni? Miért költöztek össze, ha nem tudnak együtt élni? Ha csak egymás mellett élnek, de már nem is nagyon szerveznek közös programokat, és mindketten inkább külön utakon járnak? Persze annyi mindent átéltek együtt, és annyi minden van mögöttük, 10 év azért sok idő, és feladni mindent egy bizonytalan jóért, hogy is tehetné? Mi lenne a barátnőjével, hogy viselné a szakítást szegény?” Erősen kavarogtak a gondolatok a fejében, nem értette, hogy tud magának hazudni folyamatosan, minden nap arról, hogy boldog, miközben a zsigereiben érzi, hogy valami mégis hiányzik neki?

És az a buli a haverokkal… a belvárosi partizás után elköszöntek egymástól és nem is érti, hogyan került A másik nő budai lakása elé… Egyszerűen csak ott volt és felhívta őt telefonon… Hajnal 5-kor! Szegényt teljesen felzaklatta a hívásával, pedig csak a hangját akarta hallani, csak a mosolyát akarta újra látni. „Abba kéne hagynod ezt a játszadozást!” – vágta a fejéhez. „Legalább magadnak ne hazudj!” – tette hozzá.

„Milyen igaza van megint, mennyire érzi, érti őt… Hogyan lehetséges ez? A barátnőjével miért nincs meg ez a kapocs? Vagy régen megvolt, csak valahol félúton elveszett? Vissza lehetne hozni vagy már nem érdemes? És miért tért másodszorra is vissza A másik nő budai lakásához, amikor az elutasította őt (igaz, könnyeivel küszködve, hiszen hallotta a hangját, ahogy el-elcsuklott)?”

Lehet-e ilyenkor józan ésszel gondolkozni, vagy akkor cselekszik helyesen, ha a szívére hallgat? Végül A másik nő csak beengedte őt reggel 6-kor a lakásába. Nem kérdezte meg tőle, miért gondolta meg magát. Nem érdekelte, mert belépve a lakásba úgy érezte; hazatért, s erre a gondolatra kellemes érzés futott végig a tarkójánál. Levette a cipőjét, a kabátját és átölelte A másik nőt. Szorosan, mintha az élete múlna rajta, majd mélyen egymás szemébe néztek és mindent tudtak. Tudták, érezték, hogy mi fog történni, hogy perceken belül egymáséi lesznek és ezt már senki nem tudja megakadályozni. A vágy győzte le mindkettőjüket, vagy ez több volt annál? Hogy tudta ennyire élvezni a vele való együttlétet, miközben tudta, hogy neki barátnője van!? Annyira csodálatos összhang volt kettőjük között, hogy nem bírt betelni vele, A másik nővel. Teljesen bódult állapotban aludtak el egymás karjaiban.

***

Reggel felébredve, kissé ugyan másnaposan, de megszólalt benne a lelkiismerete: „Mit tett… és ezt hogyan hozza helyre? Egyáltalán helyre lehet-e hozni, jobban mondva akarja-e helyrehozni? Mit jelent neki ez A másik nő? Szereti őt? Jobban, mint a barátnőjét? Vagy csak kiegészíti őt és pótolja a barátnője hiányzó tulajdonságait? Mindkét nőt talán egyszerre, de talán különbözőképpen, más dolgokért szereti? Lehetséges ez? Meddig tartható ez az állapot így?”

Sietve távozott és utána hetekig nem kereste A másik nőt. Tépelődött magában, mit mondjon neki, kit válasszon? A kényelmes, bejáratott, de biztos, ugyanakkor már kiüresedett életét, vagy az izgalmas, odaadó, ám mégis bizonytalan jót?

3 hét elteltével egyik este összefutott egy barátjával, aki szintén ismerte A másik nőt. Tőle tudta meg „véletlenül”, hogy A másik nőnek a cége felajánlott egy pozíciót Madridban, amelyet 1 hét gondolkodás után elfogadott és jövő hét végén kezdi meg a kiköltözést.

„Oh, ha lett volna bátorsága bevallani magának, hogyan érez iránta, ha felhívta volna, ha csak egy rövid üzenetet küldött volna neki azután, hogy együtt voltak, talán most minden más lenne… De túl sok a „ha”…

S ebben a pillanatban megértette, hogy az ember valóban szerethet két nőt egyszerre; egyet az eszével, a másikat a szívével. Az előbbivel viszont soha nem lesz olyan szerelem, mint az utóbbival…

Még nincs hozzászólás

Hozzászólások lezárva