Vasárnap délelőttönként megtelt a játszótér fiatal apukákkal… Mintha szentírás lett volna, hogy a héten egyszer az anyukáknak is jár pár gyerekmentes szabad óra, hogy nyugodtan átadhassák magukat a főzés, vasalás és takarítás művészetének.
Ilyenkor a park maga volt a harmincas szingli nők merész, érzéki álmainak a megtestesítője. A testüket szorgalmasan karbantartó, reggelente a parkban kocogó üzletasszonyok örömmel tartottak egy kis szünetet a homokozónál, hogy egy picit elmerüljenek a számukra még nem sietős boldogság látványában. Volt köztük olyan is, akit a tökéletesnek tűnő családmodell ejtett rabul, és akadtak olyan hölgyek is, akik csak a szemüket akarták kényeztetni.
Fiatal, életerős és jóképű apukák játszottak csemetéikkel, volt, aki a másfél éves kislányával épített homokvárat, volt olyan, aki kétéves kisfiából próbált válogatott focistát faragni, és akadt olyan is, aki ölében a gyermekével már vagy huszadszor csúszott le a csúszdán. A hétköznapokból kiragadott pillanatképek uralták a játszóteret, amelyek szinte minden ott lévő férfiból kívánatos nagy Őt varázsoltak. Az ábrándozó hölgyek azonban pár perc után továbbkocogtak, valószínűleg belátva, hogy hosszú távú esélyeiket rontotta volna, ha hanyagolják a reggeli sportot.
Az apukák így maradtak maguk között édes kis lurkóikkal, akik hangos kacagással jelezték, hogy mennyire élvezik, hogy ma apával lehet hancúrozni. A pingpongasztalnál egy lezserül öltözött négyes csapat gyűlt össze, mindegyiküknél a farmer és a póló dominált. Ilyenkor nem számított, hogy melyikük postás és ki menedzser: apukák voltak, akik a foci vb-n túl leginkább családi témákkal kapcsolatban cseréltek eszmét.
Este a pubban egy pohár sör mellett biztosan máshova került volna a fókusz, de itt, a játszótér bűvöletében szinte semmiben sem különböztek az anyukáktól. Volt, aki a kisfia első lépéséről tudósított büszkén, más meg kétéves kislánya hatalmas szókincsével dicsekedett. Az egyetlen különbség talán a téren eltöltött időben rejlett, a férfiak egyszerűen hamarabb elfáradtak, másfél-két óránál egyikük sem bírt többet.
De ma még fiatal volt a reggel, és kifejezetten jó a hangulat. Miközben csemetéik békésen szórták egymásra a homokot, ők ártatlan viccelődésbe kezdtek, majd hamar áttértek a „nálatok mi újság?” vágányára. Hárman semmi különössel nem tudtak szolgálni, de a negyediknek, egy kissé talán túl vékony, de jóképű, borostás férfinak azonban volt mit elújságolnia:
– A feleségem meggyőzött róla, hogy Balázskának mihamarabb szüksége van egy kistestvérre, mindjárt kétéves lesz, nem jó a túl nagy korkülönbség.
– A feleséged meggyőzött? Szegény öregem, kösd fel a gatyádat, még többet túlórázhatsz! – gúnyolódott a mellette álló vörös hajú apuka.
– Huhú, jöhetnek megint az átvirrasztott éjszakák! – kacagott fel a kissé nagydarab, nagyhangú szomszédja.
– És megint nem mehettek majd sehova. Emlékezz vissza, Balázska mikor aludt először az anyósodnál! – kontrázott a harmadik.
– Na, és jön majd a testvérféltékenység, horror sztorikat hallani róla – folytatta újra a vörös.
– A hozzátáplálás, a biliztetés… Na, nekem nem kéne, az biztos! – fűzte hozzá a haját hátrasimítva a nagydarab.
– Már csak azért imádkozz, hogy az is fiú legyen, hogy ne kelljen ezernyi új ruha! – röhögtek fel szinte egyszerre.
Végre a vékony apuka is megszólalt újra.
– Egy gyerek számára fontos a testvér! – húzta ki magát, szinte védekezve, majd hozzáfűzte: – És mellesleg, ki lehet emelni a dolognak egy másik pozitívumát is: egy kis szerencsével most hónapokig a feleségem kezdeményezi majd az összebújást, na szóval értitek, a szexet… Nem lesz állandó fáradtság, fejfájás meg a ma nincs hozzá hangulatom kifogás.
Hirtelen félbeszakadt a hangos nevetés, egy pillanatig néma csend lett, majd szinte egyszerre hangzott fel három sóhajtás kíséretében:
– Mázlista!
Ha szeretnél még több novellát olvasni Palotás Petrától, IDE kattintva megteheted!
