„Tudomásul kellene vennünk, hogy a gyerek számára a világ akkor ép, egészséges és teljes, ha van anyja és apja is, és valamilyen formában jelen vannak az életében. Erre egészséges testi és lelki fejlődéséhez szüksége van – szüksége volna. Nem maga a válás viseli meg legjobban – tartós károsodást okozva – a gyerekeket, hanem a két szülő közötti feszült és rendezetlen viszony. Akár a presztízs vagy anyagi okokból fenntartott házasságban, akár a válásban. Az úgynevezett ’jó’ válások – ilyen persze nincs, legfeljebb a gyerekek szempontjából jobb, mint a fenntartott házassági pokol vagy a ’rossz’ válás -, tehát ezek az ’jó’ válások, melyekben mindkét szülő nyugodt és oldott kapcsolata megmarad a gyerekekkel, viszonylag kis kárt okoznak, s egy idő után a gyerekek megbillent egyensúlya megnyugtató módon helyreáll.”
Még nem voltam 5 éves, de máig él bennem a kép. Amikor anyukámmal kiléptünk az ajtón és apu ott maradt. Talán emiatt is vártam annyit a saját családalapítással. Mert mindig ott motoszkált bennem a kérdés: nekem vajon összejöhet? Feltudom majd őt nevelni egy összetartó családban? Vagy követem a szüleim példáját? Szerencsére nem másoltam le azt a mintát, ami megpecsételte a gyerekkorom. Talán tudatosan dolgoztam ellene, de 3 évtized kellett hozzá, hogy el is higgyem, nekem sikerülhet. De tudom, hogy van a pont, amikor már csak a különválás lehet a megoldás.
Legyen valaki egyedülálló szülő, vagy aki belevágott egy új kapcsolatba, Vekerdy Tamás könyve nagy segítség lehet számukra. Bárcsak korábban is lett volna egy ilyen útmutató…
Kiadó: Animus
Ára: 2900 Ft