Láttál már cuki csajt? És cuki Nőt? Vajon miért igen és miért nem a válasz az egyes kérdésekre?
Cuki csaj – van. Cuki Nő – nincs. Van bájos, lágy, érzéki, kedves, aranyos, elragadó, izgalmas. De cuki nincs.
A cukiságfaktor nagyon divatos ma. Nyuszis, cicás felsők, plüsshegyek a kocsiban, tíz ujj – tíz színű körömlakk kombinációk, mesefigura kultusz. Bőven lehet sorolni a példákat. Nyilván Te is látod magad körül a szűkebb vagy tágabb környezetedben.
Felmerülhet a kérdés, hogy akkor milyen egy Nő, ha nem nyuszis-cicás, ha nem cuki? Akkor uncsi? Nem.
Pont ugyanolyan varázslatos és izgalmas, csak nincs szüksége cuki felszerelésekre, hogy felfigyeljenek rá.
Amikor a cukiság mögé bújik valaki, a cuki dolog által szeretne – tudat alatt – szerethetőbb lenni. A cuki cuccokkal ő más, érdekes, figyelemfelkeltő. Persze mondhatja, hogy neki ez tetszik, de valójában mit üzen ezzel? Nézd, de édes vagyok, szerethető cukiságokkal veszem körül magam, én is cuki és szerethető vagyok. S előkerül itt a gyermeki én kérdése is. Amikor egy cuki kislányt lát valaki fodros ruhában, Hello Kitty-vel a kezében, két copfja huncutan göndörödik a vállára, akkor azt mondja, de cuki, mindjárt megzabálom.
Nos, amikor egy felnőtt nőt látunk hasonló szerelésben, akkor ugyanez az élmény kapcsol be az agyunkban. Beindul a “cukivagyésszerethető” hormonunk.
És őszintén, melyik Férfi akar egy plüssnyuszival élni? A Férfi Nőt akar. Olyat, aki bájos, lágy, érzéki, kedves, aranyos, elragadó, izgalmas. Nem vattacuki.