Szemán Zoltán karrier coach a pontosság témakörét járja körül, sajátos megközelítésben.
Interjú a MÁV-nál:
-Elnézést a késésért!
-Semmi probléma! Fel van véve!
Ezen jót mosolygunk, hiszen amikor a címben említett tulajdonság szóba kerül, először, de azt hiszem másodszor sem a vonatok jutnak róla eszünkbe, hacsak épp nem fordított értelemben. Ha egy kicsit belegondolunk, ezzel a nagy szolgáltató cég megbízhatatlanságról tesz tanúbizonyságot, pedig állítólag régen órát lehetett állítani a vonatokhoz. Van, ahol most is. Egy barátom Japánban úgy tudta, hol kell leszállnia a két hónapos projektmunkája során az irodába menet, hogy ahol 8.53-kor megáll a vonat, az az ő állomása. Sosem tévedett.
De ma már nem kell órát állítanunk, a telefonunk online a pontos időt mutatja, és az okos óra is igazodik ehhez, így a kérdés már csak az, hogy rád milyen pontosság jellemző.
Manapság, amikor a kezünk ügyében lévő kommunikációs eszközök bármelyikével egy pillanat alatt tudunk üzenni több fórumon is – csak azt kell észben tartanunk, hogy kivel melyiken tartjuk a kapcsolatot -, hogy pár percet késünk. De vajon nem tesz-e minket ez kényelmessé? Nem kopik-e el az illendőségnek az a pontja, hogy illik pontosan érkezni? Gondolunk-e arra, hogy ezzel milyen képet alakítunk ki magunkról? A minap egy Balaton melletti hely ismert fagylaltozójában találkoztunk családosan egy barátommal, mikor is feleségem 5 perccel a találkozó megbeszélt időpontja előtt megkérdezte, hogy mikor jönnek. Mondtam, hogy időben. És 11.01-kor meg is jelentek. Ez nem mondható el egy másik baráti családról, akiknél a megbeszélt időpont csak egy körülbelüli támpontot jelöl számukra, a félórás késésen már meg sem lepődünk, volt rosszabb is. Mennyivel másabb a két hozzá(nk)állás! Hát még az üzleti életben!
Karrier coachként szerencsére ritkán tapasztalok ilyet, de kirívó esetek mindig vannak. Volt egy úriember, aki két perc késés miatt háromszor kért elnézést, mert úgy érezte, hogy nem ezt beszéltük meg, és kevés időd adott magának a parkolásra, pedig tudta, hogy az a környéken nem egyszerű. Számára fontos az adott szó, a megígért találkozó és a pontos érkezés. Nekem pedig szimpatikus, hogy komolyan veszi mindezt, megadva a tiszteletet a partnerének, ebben az esetben nekem. Egy másik esetben egy hölgy jött egy órával korábban, hogy majd az iroda egyik sarkában eldolgozgat a laptopján, míg rá nem kerül a sor. Sajnos az iroda mérete nem teszi ezt lehetővé, így meg kellett kérnem, hogy ezt egy Internet kávézóban tegye meg, és jöjjön vissza a megbeszélt időpontban. Megtette. Azt gondolom, érezhető a különbség.
Egy tárgyaláson, vagy álláskeresők/karrierváltók esetében egy interjún hasonlóképpen működik a megítélés, hiszen nem elég az önéletrajzba írni, hogy valaki pontos, precíz, megbízható, annak is kell látszani.
És az első alkalom erre az, hogy időben érkezel. Persze, ez mindkét fél részéről áll! Én is jártam úgy interjún, hogy a HR tanácsadó az irodában várakoztatott 19 percig – 20-nál kijöttem volna -, amit követően egy szót sem szólt a késésről, és gond nélkül elkezdte a beszélgetést. Én meg gyakorlatlan álláskeresőként meg sem említettem neki, viszont meg volt a véleményem arról a munkaerő-közvetítő irodáról, ahol ezt megengedheti magának egy tanácsadó. Ilyen könnyű negatív véleményt kialakítani, és milyen nehéz utána jóvátenni. Természetesen, lehet olyan helyzet, amikor „közbejön valami”, nem lehet parkolni, dugó van, leállt a villamos, stb., erre vannak az okos kütyük, hogy ilyenkor értesítsd a másik felet, aki épp rád vár. De, ha lehet, ezt minél kevesebb alkalommal tedd.
Ha nem is mondják, de megjegyzik rólad, ha pontos vagy, és lehet rád számítani. Ez egy klasszikus érték, egyre kevesebbek által tartott.
U.i.: Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy a cikk írója Willy Foghoz hasonló pontossággal éli életét, és érkezik a találkozóira, téved. Néha én is szoktam késni, de akkor mindig időben jelzem. Nagyon törekszem rá, hogy a néha az konvergáljon a sohához. Vannak hetek, amikor sikerül.
Szöveg: Szemán Zoltán – karrier coach, tanácsadó (www.karrier-coach.hu)
