Játsszunk már, játsszunk máááár! – Nemzetközi turizmus a járványhullám idején

A nemzetközi turizmus éledezik tetszhalott állapotából, de egy újabb lezárás Damoklész kardjaként lebeg a szektor felett, ahogy a negyedik hullám begyűrűzik. Idegenvezetésben jártas szakértő szerzőnknek, Sárkány Vikinek azonban újabb utat kínáltak fel, így betekintést adhat arról, hogy milyen utazni, vagyis készülődni utazni, illetve próbautat tenni egy világjárvány idején.

Három hete kaptam levelet egy amerikai cégtől, hogy lenne-e kapacitásom ősszel ötnapos szárazföldi utakat vezetni amerikai utasoknak Közép-Európában. Épp a könnyeimet törölgettem egy 142. sikertelen állásjelentkezés után, így az email érkezése után 10 másodperccel már küldtem is a választ: mi az, hogy lenne kedvem, repülök, bárhova!

Csak dolgozzunk, keressünk, hogy Pokrivtsák Mónikát idézzem: Játsszunk már!

Fotó: A szerző saját képe

A fiolába köpés szofisztikáltsága

Az éles út előtti betanulós utam Münchenbe vitt, egy csodálatos, a szakmát kisujjából kirázó vérprofi túravezető (a továbbiakban: TD) mellé. Anne uralja a helyzeteket, és ahogy konfliktusok esetén egy bulldog szívósságával, de kedvesen kommunikál, azt bizony asszertív tréningeken kellene tanítani.

Koronás időkben az utazás sokkal több nyűggel jár, de erre lehetett számítani. Azt mondjuk álmomban sem gondoltam volna, hogy TD-ként egy nap felnőtt embereknek a – kötelező érkezési teszthez használt – fiolába köpés megfelelő módjáról tartok majd előadást… pedig most ezt várom repeső szívvel.

A németek egyébként minden belterületen, tömegközlekedésen viselnek maszkot, sokan az utcán is, étterembe EU-s oltottsági igazolást kell felmutatni. Az óvatosság mellett az ellenkezés is a levegőben van. Ottlétemkor fiatalokból álló párszáz fős tömeg tüntetett a városháza előtt, követelve a normális élethez való visszatérést és a koronás korlátozások feloldását.

Fotó: A szerző saját képe

Az élet műanyag leplek között

A hotelekben is más az élet, mint békeidőben. Félházak, minimálisra csökkentett személyzet, a napi szobatakarítás például már nem alapértelmezett, azt külön kérni kell a recepción. A szálloda reggelizőjében egyszerhasználatos műanyag kesztyűt kell húzni, és ezt, valamint a szokásos fogót használva lehet megközelíteni az ételeket. Folyton az jutott eszembe, hogy a mindig műanyag leplek között gyilkoló Dexter (egy amerikai sorozat azonos nevű főszereplője, aki sorozatgyilkos – a szerk.) kimondottan vonzónak találna így beöltözve.

Fotó: A szerző saját képe

Kitartó utasok – kakukkfiókákkal

Az utasok – bár feleakkora létszámban, mint korábban – nagyon lelkesek voltak. Az ötnapos szakadó eső és a 12 fok ellenére is vitézül gyűrték a programokat (kalap-sapka le előttük), ilyen időkben kell kurázsi az utazáshoz, és ők teszik lehetővé a mi munkánkat is.

Nehéz szavakba önteni azt a libabőrös örömöt, ami elöntött már a vonatra szállva: úton! Új desztinációk felé! Utasokkal! Akik között azért egy kakukkfióka most is volt. Korábban írtam, hogy nem minden utazó rendelkezik az utazáshoz szükséges fizikai kondival. Nos Diane, az egyébként sugárzóan okos, amerikai kormányzati adminisztrációban dolgozó, de súlyosan elhízott utas sem bírta a gyűrődést. Mint kiderült 10 nappal az utazás előtt elesett, de makacsul kitartott az eredeti terve mellett, hogy ő most jön Európát látni. Szó szerint tíz percébe került egy kétperces út megtétele, ezt követően pedig le kellett ülnie pihenni. A szerencséje az volt, hogy mivel én is ott voltam, TD és én megosztottuk az ő pesztrálását, így a programok 70%-án részt tudott venni.

Minden idegenvezető örök kérdése most újra belémhasított: járóképtelen emberek, akiknek egy sarki bevásárlás is gondot okozna egyedül, miért vállalkoznak kontinenseken átívelő, napi 2-4 órás sétával tarkított utazásra? Vajon nemtörődömség ez a részükről, és ezt gondolják: „mivel fizettem az útért, majd úgyis megoldják a helyszínen valahogy, hiszen ez a dolguk”; vagy az igazi ok fizikai korlátozottságuk belátásának/elfogadásának teljes hiánya? Mindenesetre, amíg a csoportot a programban nem hátráltatja, hogy egy tagja nem tudja tartani a lépést, a TD-nek nincs joga az utast hazaküldeni.

Fotó: A szerző saját képe

Az út Ausztriába is elvitt. Salzburgban a tömegközlekedési eszközökön szívmelengető módon két nyelven is bemondják: „Kérjük, ha teheti, adja át helyét olyan utastársának, aki jobban rá van szorulva az ülőhelyre, mint Ön”. Várom, hogy mikor szólnak majd a BKV-n is így, az emberi lélekben lévő jóra operálva az utashoz. A hangszóróból eddig a megállók darálásán kívül még csak maximum ezt hallottam: „Engedd már az ajtót záródni, itt van mögöttem a következő!”

Fotó: Brett Sayles / pexels

Bizonytalanság mindenhol

A saját utam 5 nap múlva kezdődne, de a korona ismét lapott húzott 19-re: az unió levette Amerikát azon országok listájáról, ahonnan az Európába történő szabad beutazást javasolja. Most lélegzetvisszafojtva várjuk, hogy a tagállamok – esetemben Németország és Ausztria – mit lép erre. A turisztikai szektorban másfél éve alig akad munkánk, az állam egész pontosan nullát támogatta az idegenvezetőket, anyagilag és mentálisan is az erőnk végén vagyunk. Nem értem, hogy teljes oltottság és negatív PCR teszt mellett mi kifogás lehet az utazás ellen, de nem vagyok egészségügyi szakértő. Egyet viszont teljes szívemből szeretnék már: engedjenek engem (és minden idegenvezetőt) dolgozni, úton lenni, világot látni, világot magyarázni. Ha napi háromszor tesztelünk talpig műanyagban járva és maszkkal, hát legyen, csak adják vissza az életünk.

Utóirat: AZ ÚT ELINDULT!

Avatar photo
Sárkány Viki

Idegenvezető

Kíváncsiság: ezt tartom a legfontosabb értéknek az életben, ez mozgat a mindennapokban. Utána menni embernek, háznak, kapukba bemenni, beleszagolni, elképzelni-meghallgatni egy ember, egy ház, egy ország történeteit. Történetek. Hiszem, hogy ezek mozgatják az életünket, saját magunknak mondott történeteinkből építkezik az identitásunk, épp ezért érdemes ezeket időnként felülvizsgálni. Az írással lenyomata marad a kíváncsiságnak és az épp megtalált történeteknek – a megosztás pedig segíthet valakinek, aki épp ilyen történetre volt éhes. Talán épp Neked.