Mérai Kata, ahogy én ismerem

merai-kata-interju-womagic

Szeretném, ha az olvasók kicsit jobban megismerhetnék az „igazi” Mérai Katát és ki tudnál bújni Berényi Juli szerepéből. De kezdjük egy szokványos kérdéssel: Mennyire azonosítanak a rajongók a Barátok Köztben alakított karaktereddel?
Nyilván az első találkozás alkalmával teljes mértékben, de ez szerintem normális reakció. Akik felismernek, azok túlnyomó részt napi szinten nézik a sorozatot. Ott „élek” a mindennapjaikban, „ismerik” a problémáimat és mivel „közeli ismerősük vagyok” ezért azt érzik, muszáj, hogy a tanácsaikkal segítsenek rajtam. A sorozat folyamatos problémafelvetések egymásutánja, ahol buzdítjuk is a nézőt, hogy a karakterekkel azonosulva megélje azok napi gondjait. Azonban a kizárólag a sorozatot nézők első reakcióból „Juli”-nak szólítanak és csak ezt követi a „bocsánat művésznő, de nálunk minden este ott van a nappalinkban” mondat. Igen, kicsit azonosítanak Julival, de elég sok felületen lehet velem találkozni és egyre többen várnak meg az előadások végén csak azért, hogy elmondhassák, mekkora élmény volt számukra nem Juliként látni.

A hétköznapokban mik azok a dolgok, amik fontosak számodra, amik nélkül nem tudnál létezni?
Huh, hát elsősorban a családom, de ezzel nyilván nem vagyok egyedül. A rendszeres sportolás, ami „helyrebillenti” a fejem. Elfáraszt és segít tisztán látni. Az autóm, ami a második lakásom, csak kicsit kaotikusabb és rendezetlenebb, de meg van benne minden, amire szükségem lehet, a nedves kéztörlőtől, a szempillaspirálig. A rollerem, ami szintén folyton utazik velem és elröpít engem mindenhová, ahol a parkolás megkeserítené az életem és persze bizonyára tudnék még sorolni dolgokat, de egyelőre legyen elég ennyi. 

Akik követik a blogod ( https://meraikata.blog.hu) és a social media oldalaidat tudják, hogy elkötelezett környezetvédő vagy. Mikortól datálódik nálad ez a tudatos gondolkodás, életszemlélet?
Szerintem az első lépéseket még gyerekkoromból hozom. Kertes házban kezdtem a „pályafutásom”, ahol ősszel a kert felásása, tavasszal a veteményezés, nyáron a fára mászás töltötte ki az életemet. Ugyanígy az életem, életünk része volt a szelektív hulladékgyűjtés. Ez akkoriban is tudatos volt, de nem divatból, vagy újra felismerésből, hanem abszolút végfelhasználás szempontjából. A műanyag akkoriban a tejeszacskóban szinte ki is merült, ebből készültek a remekbe szabott horgolt vagy kötött bevásárlószatyrok, no meg a fürdőszobai kilépők, a papír mind ig a cserépkályhában végezte, a krumplihéj és barátai pedig mentek a komposztgödörbe. Ha így nősz fel, akkor ezek evidenciák számodra. A környezettudatos gondolkodás nem újszerű dolog, inkább csak most kezdünk ébredezni és ráeszmélni, hogy a fogyasztói társadalom a „fürdővízzel együtt a gyereket is”… majdnem kiöntötte.

Hogyan tudod/próbálod beépíteni a környezettudatosságot a mindennapjaidba?
Nálunk minden ebben a rendszerben létezik. Első lépésként nyilván én is – mivel társasházban lakunk – a papír-, a műanyag- és a fémhulladékok szelektálásával kezdtem a városi környezettudatosságot. Az eldobható elemekről nem is beszélve, bár ez a legmacerásabb, mivel kettesével nem igazán életszerű az ezektől való megszabadulás, ezért nálunk az egyik fiókban egy régi mosószeres dobozba gyűjtjük az ilyen és ehhez hasonló szemetet. Idővel, amikor már elég mennyiség összegyűlt, vagy éppen van rá lehetőség, akkor a hónom alá csapom és elviszem egy gyűjtőpontra. A komposzt nálunk a legkisebb „gyermek”. Elsőként a pincénkben rendszeresített faládába gyűjtöttem. Nagyon tudományosan utánanéztem, hogy milyen szabályok mentén és hogyan lehet beltéri komposztálót gondozni. Szépen „megágyaztam” újságpapírral a láda aljában és a teraszon felhalmozódott, a virágládákból kikerülő földet használtam a zöldhulladék további rétegezéséhez. Még vörös gilisztákat is vásároltunk Bálinttal (Kata fia – a szerk.) az egyik horgászboltban. Időközben szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy alábecsültem a komposztálható konyhai hulladékunk mennyiségét, ezért mára már kiköltözött a komposzt a kert egyik hátsó sarkába, ahová most már nem csak én hordom a „gilisztaeleséget”.

Van olyan kezdeményezés – ami most aktuális -, ami mellett szívesen kampányolsz vagy csatlakoznál hozzá? Miért?
Minden olyan, ami a környezetvédelemmel, a megújulóenergetikával, a jövő védelmével kapcsolatos, az mind-mind szívügyem. Sokan gondolják, hogy „jaj ez marketingfogás”, „ugyan már, megint egy túlkapás”, vagy „minek gyűjtsem külön, úgy is összeborogatják”. Lehet. Nem állíthatom biztosan, hogy a szkeptikusoknak nincs igazuk, az viszont biztos, hogy ártani nem árthat, ha odafigyelünk a környezetünkre, a túlhasználásra, a túlvásárlásra, a szeméthalmozásra.

Hogy látod, merre halad a világ? Van esélyünk visszafordítani, amit jól elrontottunk?
Pf. Nem vagyok jós, nem vagyok környezetvédelmi mérnök sem klímakutató, de szerintem nincs. Arra van esélyünk, hogy ne rontsunk a helyzeten. Kicsit olyan ez az én meglátásom szerint, mint egy toronyház, amit a földrengés epicentrumába építenek. Aztán jönnek az első lökések és a lakók meglepődnek, vagy tagadják, hogy bármit is éreznének. A kis lökéseket még meg lehet úszni, de ha sok kis lökés jön egymás után, akkor a kilengés akkora lesz, hogy hiába támasztgatjuk bármelyik irányból, a fizika törvényei erősebbek lesznek és a sok apró lökés végül ledönti a házat. A vége viszont nem az lesz, hogy az epicentrum megszűnik. Csak a ház pusztul el. Ez az egyén, az ember szempontjából katasztrofális, de a Föld köszöni szépen jól lesz.

Mit üzensz azoknak, akik szerint „úgyis mindegy mit teszünk!”, „egy ember nem tud csodát tenni!”, stb. válaszokkal bújnak ki a környezettudatosság, védelem kalapja alól?
Semmit. Aki szkeptikus azt győzködni hiábavaló, csak az ellenkezőjét érnénk el vele. Példát mutatni viszont tudunk. Azoknak üzennék, akik jó példával járhatnak valamennyiünk előtt. „Mindig van egy első alkalom”, legalábbis mindig ezt mondja a párom. Hiszek neki. Mindig lesz újabb és újabb a környezetünkben, aki ezért, azért, vagy amazért, de környezettudatosan kezd el élni. Egy idő után többen lesznek azok, akik odafigyelnek majd erre és akkor, abban a pillanatban fog megtörténni a „csoda”, mert attól a ponttól kezdve kínos lesz nem környezettudatosnak lenni. Bízom benne, hogy ez olyan gyorsan zajlik majd le, mint ahogy a futótűz terjed.