Volt egyszer egy Alfred Uhry által alkotott nagyszerű színdarab, a Miss Daisy sofőrje. Ebből született az idén 35 éves, négy Oscar díjjal jutalmazott film, Jessica Tandy és Morgan Freeman főszereplésével. Valamikor a Covid előtti időkben Veresegyházon mutatták be ezt a humoros, megkapó, megrendítően emberi történetet, a Jászai Mari-díjas Egri Márta és Kálid Artúr megformálásában. Balázsy Panna interjúja.
Annak idején láttátok a filmet, és ha igen, milyen hatással volt rátok a szerepetek megformálása szempontjából?
Egri Márta: Homályos emlékeim vannak a filmről, elsősorban a két nagyszerű színészi alakítás maradt meg bennem. A próbafolyamat idején nem néztem meg újra, mert abból akartam kiindulni, ami előttem volt az asztalon, vagyis a színdarabból.
Kálid Artúr: Én is nagyon régen láttam, azóta sem néztem meg. Egy-egy kép maradt meg, ahogy Jessica Tandy ül hátul, néz a visszapillantóba, ahogy nézik egymást, civakodnak és végül a csodálatosan szép befejezés, hogy barátok lesznek és számíthatnak egymásra. Tandy idős volt már, amikor megkapta érte az Oscart, és Hollywood újra felfedezte. A történet fontos része maradt meg kevésbé. A zsidó kérdés, fekete kérdés.
Egri Márta: Az előadás lényegében az egymás elfogadásáról szól, aminek köze van a fajgyűlölethez. A két ember kapcsolata messziről indul. Miss Daisy fia az, aki felfogadja a sofőrt, de Daisy hallani sem akar erről, ellenszenvet érez a sofőr iránt az első időszakban. Milyen szép és megrendítő, ahogy közel kerül egymáshoz ez a két ember.
Kálid Artúr: Amikor elolvastam a színdarabot, rögtön arra gondoltam, mennyire örülök annak, hogy a darabnak ilyen fontos küldetése van. Nagyon jó történet, jól elmesélve – jól felépített színdarab, mert akkor tudja igazán a nézőt eljuttatni a katarzishoz, ha előtte megszeretik a szereplőket. A színészek pedig kedvességgel, humorral jutnak el erre a pontra. A faji kérdés is humoros formában jön elő, aztán jönnek a durvább dolgok, amiket jól szerkesztve adagol az előadás – a mese lényege az, hogy az elfogadás és a szeretet mindennél fontosabb.
Egri Márta: Jó ezt a szerepet eljátszani, mert mi Artúrral valóban nagyon szeretjük egymást, remekül működik a kettőnk közti cinkosság, jól próbáltunk együtt és alig vártuk, hogy eljátszhassuk az előadást.
Kálid Artúr: A mi munkánk kapcsán nem kellett inspiráció, bátrak és szuverének vagyunk – ilyen értelemben nem tudom, hogy van-e hasonlóság a film és a darab között.
Egri Márta: Amikor Venyige Sándor, a Veres 1 Színház igazgatója megkeresett minket, Artúr első reakciója az volt, hogy ő még nem annyi idős, mint Morgan Freeman a filmben.
Kálid Artúr: Tényleg az volt az első reakcióm, hogy nem vagyok olyan öreg, mint Morgan Freeman. Pedig pont annyi idős volt, mint én. Lehet maszkot és parókát használni, de a színpadon kevésbé működnek a gyors változások. Az öregítés nem volt opció, és sokat tanakodtunk, hogyan jelenítsük meg azt, hogy ötvenvalahány évesről nyolcvanvalahány évesre öregszik. Végül elsősorban a szemüveggel és a testemmel igyekszem érzékletesen megmutatni a folyamatot.
Egri Márta: Szerintem természetesnek vetted, hogy miért kaptad ezt a szerepet.
Kálid Artúr: Valóban, van egy kis előnyöm. Bár Othello még nem voltam, de nem is vágyom rá. Az előadás több helyszínen és néhány nehézségen túljutva találta meg az otthonát.
Kálid Artúr: A Miss Daisy sofőrjét a Veres 1 Színházban mutattuk be, aztán megpróbálta megtalálni a közönségét, de közbeszólt a Covid. Amikor a 6SZIN-ben eljátszottuk, olyan szinten és mértékben élt együtt a közönség és a vezetőség (Földvári Péter és Kerekes-Katz Petra) az előadással, hogy azt mondtam, hazaérkezett. A belvárosi közönség érzékenyen, kíváncsian reagált.
Egri Márta: A közönség mindig kicsit másképp reagál, van, amelyik jobban veszi a darab humorát, de a végén mindenkit megráz, mindenkit megfog ez a történet. Nagyon-nagyon jó érzés a nagy siker, a hatalmas taps.
6SZIN, február 8, csütörtök, 19 óra
Jegyek: ITT
