Milyen ritka, mégis mennyire klassz dolog, ha valaki, már kiskorában tudja, mi lesz, ha nagy lesz. Kaszab Csilla, Sikersztori rovatunk eheti vendége is ezt a tábort erősíti. Anyukaként és orvosként áll helyt a mindennapokban. Munkáról, vágyakról is beszélgettünk.
Hogy lesz valakiből bőr- és nemigyógyász, kozmetológus szakorvos?
Már az óvodában elhatároztam, hogy “doktor néni” leszek, engem is beszippantott a sok szerepjáték. Sokáig azonban úgy gondoltam, hogy állatorvos leszek, hogy meg tudjam gyógyítani a kis beteg állatokat. Valahogy általános iskola vége felé döntöttem úgy, hogy inkább emberekkel foglalkozom, mert ők el tudják mondani, mi fáj stb., reméltem, hogy így könnyebb dolgom lesz. 🙂
Miért éppen ezt a szakterületet választottad?
Az egyetem alatt, ahogy elindultak a gyakorlatok, folyamatosan keresgéltem, melyik szakterület fog meg igazán. A bőrgyógyászatban az nagyon tetszett, hogy ennyire sokrétű és változatos. Kezdve onnan, hogy rengeteg belgyógyászati, gasztroenterológiai betegségnek sokszor az “előfutára” lehet a bőrtünet, sokszor így derül ki akár egy alattomos betegség, vagy sajnos akár egyéb daganat.
A bőrgyógyászatban szükség van kézügyességre is, hisz rengeteg kisműtétet végzünk. Fontos az onkológiai része, hisz egy időben felfedezett bőrdaganattal meg lehet menteni a páciens életét.
Természetesen, jelen van a “külcsín” is, hisz jelenleg már számos beavatkozás van, amivel drasztikus változás nélkül fiatalíthatjuk a pácienst. Illetve gyerekekkel is tudunk foglalkozni. Nagyon jó érzés látni, ahogy esetleg időről-időre megjelennek a családok szűrésen és látom a gyerekeket felcseperedni.
Mit szeretsz legjobban a munkádban?
Lehet, hogy szentimentálisan hangzik, de nincs igazán olyan része, amit ne szeretnék, mert pontosan az tetszik, hogy ennyire sokrétű, változatos, ezáltal nem unalmas.
A rendelőn kívül viszont a „doktor néni és édesanya…
Így van. 🙂 Legnagyobb büszkeségem természetesen a 6 éves kislányom, Lili. Most kezdte az iskolát, nehéz időszak ez mindkettőnk számára a jelenlegi helyzetben, de szerencsére egy rendkívül okos, intelligens kislány, aki jól veszi az akadályokat. Szerencsére már vannak barátai az iskolában, próbálom a lehetőségekhez képest a maximumot kihozni a helyzetből, hogy ez a jelenlegi állapot a lehető legkevésbé árnyékolja be ezt az időszakot. Jár zongorázni, síelni, alig várom, hogy együtt is el tudjunk menni síelni, bár erre nem ezen a télen kerül sor. De már mondta, hogy ő is orvos szeretne lenne, bár megosztva, mert a fodrászat és a műszerész szakma is érdekli, így beosztotta a hét napjait, hogy mikor-mit fog dolgozni. 🤣 A szüleimre is nagyon büszke vagyok, nélkülük minden nehezebb lenne. Édesanyám tanár, édesapám mérnök. Az, hogy kitartó munkával mindent el lehet érni, tőlük láttam. Sosem sajnálták az időt, energiát és pénzt, ha rólam volt szó. Nekik köszönhetem, hogy az USA-ban érettségizhettem 1997-ben. Az egész életemre meghatározó élmény volt, hogy el mertek engedni, és gyakorlatilag felnőttként jöhettem vissza.
Ha nem dolgozol, mivel töltöd szívesen a szabadidőd?
A sport és az olvasás, ami most, hogy Lili kicsit nagyobb és több időm jut magamra, ismét előtérbe került, illetve természetesen a családdal és a barátokkal töltött minőségi idő.
Éveken keresztül futottam, aminek az ízére szerencsére az utóbbi időben megint rákaptam,
főleg, hogy a térdem megint bírja. Az idei nyár új szerelme a SUP, télen pedig a téli sportokat várom. Lili születése előtt búvárkodtam, ami most, mióta megszületett, kis félelemmel tölt el, hogy 25-30 m mélységben legyek, valószínűleg, ez az anyaság “mellékhatása”.
Hogy látod, a jelen helyzetben az emberek mennyire mernek, mennek vizsgálatokra?
A páciensek jönnek vizsgálatokra. Természetesen betartjuk mi is a szabályokat, megfelelő időt hagyunk fertőtlenítésre, nincs torlódás, maszk stb., óvintézkedéseket betartjuk, próbáljuk a maximumot kihozni a helyzetből. Hogy a jövő mit hoz, nem tudom, próbálunk alkalmazkodni a helyzethez.
Hogy élted/éled meg emberileg és szakmailag a mostani időszakot?
Márciusban mi is bezártunk, jelenleg, amíg lehet, dolgozom. Féltem a gyerekem, szüleimet, családtagjaimat, barátaimat ill. félek a vírushelyzet okozta következményektől, de próbálom optimistán látni a jövőt, hogy ezen is túl leszünk, és visszakapjuk a régi életünket.