A gyermekkorban kialakult tompalátás legtöbbször befolyásolhatatlan látásromlás, ezért annak megelőzését a legkomolyabban kell venni. A szülő feladata és felelőssége, hogy segítsen – akár az egészen pici – gyermekének, és az őt körülvevő közösségnek megérteni, hogy a kezeletlen tompalátás az egész felnőttkorra kihat, és életre szóló látásproblémával jár.
Tompalátásról (amblyopia) akkor beszélünk, amikor a látásfejlődés kritikus időszakában az agy, a szemek és a látóidegek nem tanulják meg feldolgozni a környezetből érkező információt, ezért az egyik szem – vagy akár mindkettő – nem éri el a teljes látás képességét, a két szem együttes használata is sérülhet. Ebben az esetben a szem elgyengül, ellustul, kancsalíthat, és ha nem kezelik, akkor ez így is marad. A tompalátás nem csak a látásélességet, hanem a látás egészét (térlátás, kontrasztérzékenység stb.) és a neuroszenzoros érést is érinti. Felnőtt korban beszűkülhetnek a pályaválasztási lehetőségek és a társas kapcsolatok. A jól látó szem sérülése miatti aggodalom extra szorongást is okozhat.
A tompalátás megelőzhető
Mivel a tompalátóság a látásfejlődés zavara, ezért a megelőzésen van a hangsúly. A gyerekkori tompalátás leggyakrabban azért alakulhat ki, mert a gyerekek nem viselik a fénytörési hibájuknak megfelelő szemüveget. Ezenkívül bármely szemészeti kóros eltérés, amely akadályozza, hogy a fény a látóhártyára jusson, szintén visszavetheti a látásfejlődést. A kancsalság például olyan helyzetet teremt, mikor a két szem eltérő képet juttat a látókéregbe, ezért azok feldolgozása nem megfelelő.
A tompalátás 6-8 éves kor előtt gyógyítható igazán hatékonyan, később már csak enyhe látásjavulás érhető el, illetve mai tudás szerint 12 éves kor után a folyamatot már egyáltalán nem lehet visszafordítani.
A látásfejlődés ugyanis tizenéves kor körül befejeződik, és ha az agy addigra nem tanulja meg a teljes látás képességét, utána már nem lehet javítani a tompalátó szemen. A kezelés során a lusta szemet meg kell tanítani látni. Ennek egyik módszere a jobban látó szem takarása. Ilyenkor a jól látó szemet kikapcsoljuk (szupresszió), a lusta szemet pedig munkára késztetjük. Amikor a tompalátás már egészen kicsi korban jelentkezik – és a gyerek szemét el kell fedni –, az a szülő és a gyerek számára is egy terhelt időszakot jelenthet. A problémát azonban nem szabad félvállról venni. A gyerekek gyakran nehezen viselik a szemüveghasználat kényszerét, pláne, ha a jól látó szemüket letakarják, így korlátozva őket a megszokott vizuális ingerek megszerzésében. Ilyenkor fontos feladat hárul a szülőre, meg kell értetni a gyermekkel, miért fontos elviselni az ideiglenes szemtakarást. Arra is érdemes lehet figyelni, hogy a gyermek közvetlen környezete tisztában legyen a letakart szemüveg használatának szükségességével. A kicsik legtöbbször azért nem szívesen hordják a matricás szemüveget, mert társaik csúfolják őket. Szülőként ügyesen elejét vehetjük ennek a problémának azzal, hogy az óvodában, iskolában a nevelők segítségét kérve edukáljuk gyermekünk közvetlen környezetét a szemüvegtakarás és a látás fontosságáról. Érdemes apró, játékos trükköket is bevetni annak érdekében, hogy a gyerkőc ne kellemetlen nyűgnek fogja fel a látásjavító segédeszközt. Szakorvosi konzultációt követően a takarást bizonyos esetekben kiválthatjuk szemcseppekkel, homályosító lencsékkel vagy speciális szemüvegekkel is.
Kinek kell észrevenni, hogy tompalátó a gyerek?
Az alapellátás részeként a védőnő 1-6 éves kor között évente végez egyszerű látásvizsgálatot. Ha ennek során problémát tapasztal, tovább küldi a gyermeket szemészeti szakrendelésre. A kicsi gyerekek azonban gyakran nem együttműködőek egy ilyen vizsgálatnál, így azt sokszor nem sikerül maradéktalanul elvégezni, éppen ezért
érdemes a gyerekeket legkésőbb először 3 évesen, majd 6 évesen, iskolakezdés előtt újra szemészeti vizsgálatra vinni, akkor is, ha semmilyen látásproblémát nem tapasztalunk náluk.
A tompalátás a gyerekek alkalmazkodóképességének köszönhetően sokszor nem jár tünetekkel, egy szemészeti vizsgálaton azonban nagyon könnyen kiszűrhető.
Amikor a tompalátás tartós
„Ha a teljes látásélességet nevezzük 100%-os látásnak, akkor minden olyan esetben, amikor ez nem érhető el a látásfejlődés kritikus időszakában sem szemüveggel, sem kontaktlencsével – és a teljes látórendszerben nincs kimutatható kóros elváltozás –, akkor tompalátásról beszélünk. Felnőttkorban a tompalátáson semmiképpen nem javít a szürkehályog-műtét, a látásjavító lencseműtét vagy a lézeres szemműtét. A tompalátó szemen csak a korábbi, legjobb korrigált látásélesség adható vissza, ami gyerekkorban fejlődött ki” – szögezi le Dr. Barcsay-Veres Amarilla a Budai Szemészeti Központ szemész szakorvosa.
Nyitókép: Budai Szemészeti Központ
