Dénes Évi: Karácsonyi lovag – Novella

2021. december 26. Pécs, Mecsek-oldal. – Szaporán szedem lábaimat a már hol sárba olvadt, hol jégbe fagyott, nemrég lehullott hóban. Igyekszem a Tettyére. Nem is emlékszem, mikor jártam arra utoljára télen. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt az egyik közeli utcában nőttem fel.

Erősen a lábam elé szegezem a tekintetemet. A szemerkélő havas eső nem segít az emlékezésben. Séta helyett tortúrává válik a menetelésem. De sebaj, a látvány mindenért kárpótol majd. A Havi-hegyre vezető lépteimet csak néhány, mellettem elsuhanó, a járókelőre sarat hányó autó zavarja meg.

A kapucnim alól, a szemem sarkában egy színesbe öltözött embert pillantok meg, aki a járdán éktelenkedő csapadékhalmot sepregeti épp. Rám köszön. Lassítok, majd ráemelem a tekintetemet. Egyszerűen nem hiszek a szememnek. Ott áll egy vékony, ráncos, ősz hajú férfi az olivazöld alumínium kerítése előtt. Türkiz melegítőnadrágja fölött hasonló színű kabátot visel. Nyaka körül színes sál. Pirosban, narancsban, sárgában, kékben és zöldben pompáz. Igazi színfolt a szürkésfehér télben.

Mosolyog. Rám mosolyog. Majd hangosan köszönt. A szeme él, jobban és ragyogóbban, mint sok tinédzseré. Amint ránézek, megpillantom a kerítésére ragasztott megannyi matricát. Rajta mecseki növények és madarak képei, nevei és ismertetője. Hátrahőkölök. Mi ez?

– Nézze meg a kerítés végét is! – int nekem. A szavak itt egyszerűen nem elegek. Nézem a ragasztott képeket. Látszik, hogy saját készítésű matricák. Egyikben-másikban elmélyedek. Kedvencem a Zöldike (Chloris chloris). Aláírás: állandó, védett.

A kerítés végéig kísérnek a madarak: szarka, mezei és házi veréb, szajkó, fakopáncs, cinke. Aztán egy emléktáblához érek. Rajta kézzel írt köszönetnyilvánítás.

Idézem: „Szellemi adósságom nagy (nincs kulcsrakész ember)! Köszönettel tartozom mindazoknak, akik közvetve annak idején alkotásaikkal, és / vagy közvetlenül (hozzáadott értékkel) segítették a hiánypótlás kiegészítését.”

Alatta magyarázó ábrák a természettudományról és –védelemről, a szervezetekről. Kiváló látványosság ez felnőttnek és gyermeknek. Azonban nem ez az, ami mélyen megérintette a szívem. Hanem maga a 92 éves férfi, aki még mindig kihúzza magát, aki még mindig mosolyogva seper havat, és aki még mindig hisz egy jobb és élhetőbb világban.

Legszívesebben megölelném. Évekkel ezelőtt, amikor a vírus még nem volt, megtettem volna gondolkozás nélkül. Most vigyázok rá, ezért nem teszem. Szükség van még rá. Kellenek az effajta emberek. Amolyan régi időből itt ragadt, karácsonyi lovagok.

Dénes Évi

Érzelmi Intelligencia Coach - az Objektív Személyiségelemzés módszer megalkotója és oktatója

Nem a névjegykártyára írt rang vagy. Nem is az, akinek gondolod magad vagy amit mások gondolnak rólad. Az vagy, amit adni tudsz másoknak. Kinek szavakat, kinek gondolatokat, kinek érzéseket adok. Szavaim másokban válnak valósággá. Keljenek benned is, kedves Olvasó, új életre!