Palotás Petra: Kislány – Novella

Mindig is kislányt akart. El sem tudta magát képzelni fiús anyukaként. Így aztán a 20. héten, amikor közölték vele, valóban egy lánykát hord a szíve alatt, meg sem lepődött.

Boldogan és büszkén figyelte egyre növekvő pocakját, és csinos fiatal nőként bátran hordta a szűk, mindent megmutató kismamafelsőket. Emmának fogja nevezni, ez is hamar eldőlt, és mivel ezt a férjével jó előre és megkérdőjelezhetetlen magabiztos- sággal közölte, nem érkezett semmiféle ellenvetés.

Magdi már csak ilyen volt, szeretett tervezni, és legalább annyira szerette a terveit megvalósítani. Még csak a 7. hónapban járt, amikor már egy teljesen berendezett babaszoba várta leendő kis lakóját. Halvány rózsaszín fal, fehér bútorok, rózsaszín, baldachinos kiságy, apró virágos függönyök, és egy klasszikus, rózsaszín masnival átkötött bölcső. A pink kockásfülű nyúl ugyancsak a nyolcadik hónapban érkezett, de bizony már csak igen szűkösen fért el a hajas babák és a hercegnős mesekönyvek között.

A papa ugyan időnként megpróbálta egy kissé megfékezni, szerinte ugyanis még koraiak egy meg sem született apróság számára a Barbie babák, de Magdi minden esetben ugyanazzal a magyarázattal szolgált: az idő csak úgy szalad, észre sem veszi az ember, és már négy-öt évesek. Ha pedig most árulták kedvezményesen ezeket az egyébként igen ritka darabokat, miért ne vette volna meg? Egyébként is, miért zavarja az a papát, ha ő már most örömét leli ezeknek a kincseknek a nézegetésében? A papát nem zavarta, így aztán többet nem szólt semmit, akkor sem, amikor felesége naponta újabb és újabb lánykaruhákkal tért haza, amelyek egy része még egy óvodásra is nagyok lettek volna. A mama az apai nagymamától apró kis fülbevalót rendelt a születésre, parányi kis gyémánttal, mert az ő kislányának csak a legjobb való. Az ő mamája pedig már hetekkel a szülés várható időpontja előtt megkezdte a patchworktakaró megvarrását, nem sajnálva időt és fáradságot, hogy a tucatnyi különböző mintájú anyagot összeillessze, és a végén egy margarétás Emma felirattal díszítse.

Emma nem siette el az érkezését, láthatóan jól érezte magát a mama pocakjában. Nagyokat nyújtózott, olykor csuklott is, a balatoni fürdőzéseket pedig különösen élvezte. Június 28-a volt a hivatalos dátum, de bizony már javában júliust mutatott a naptár, amikor a kisasszony még csak jelét sem adta, hogy kíváncsi lenne a külvilágra. Az orvos azonban azt javasolta, most már vonuljanak be a kórházi pakkal a klinikára, és ha másnapig nem történik semmi, akkor egy picit rásegítenek a baba érkezésére. A természet azonban megelőzte a tudományt, és éjfél körül határozott, erős fájásokkal megkezdődött a szülés.

Egy óra múlva már a papa is ott volt, felesége kezét fogva próbált mindent úgy csinálni, ahogyan azt a felkészítő tanfolyamon tanulták. Együtt szuszogtak, fújtak, lihegtek, jött a labda, a fürdő, a sámli, a masszázs – terítékre került az egész repertoár. De megsürgetni gyermeküket így sem tudták, már délután öt óra is elmúlt, mire felhangzott a boldogságot hozó gyereksírás.

– Minden rendben vele? – kérdezte a mama meghatottan.

– De még mennyire! – felelte a szülésznő. – Gyönyörű, négy kilogramm feletti kisfiú!

– Négy kiló? – kiáltott fel az anyuka… majd egy másodpercnyi szünet után remegő hangon hozzátette: – Mármint kislány!

– Ó, nem, ez egy formás, makkegészséges kisfiú. Hogy hívják?

– Emma – felelte sután a papa. – Azaz, Emmát vártunk – makogta zavartan, miközben feleségét próbálta megnyugtatni.

– Az nem lehet, azonnal hívják ide az orvost! – követelte hisztérikusan az édesanya, miközben gyermekét még a kezébe sem vette.

Az orvos higgadtan próbált védekezni, hogy nagy ritkán bizony még a modern technika ellenére is történhet ilyen tévedés, a baba az anyja hasában úgy csűrte-csavarta a kis testét, hogy az megtévesztette az ultrahangot végző orvost. Száz terhességnél becsúszhat egy ilyen hiba, de ő személy szerint bevallja, nem érti, miért ekkora baj ez.

– A szoba, a bútorok, a babák, a név… az mind-mind az én kislányomé! – sikította a mama. – Nekem kislányom van, kislányt akartam, kislányt ígértek! – zokogott sokkos állapotban. A férjére is rátámadt, valamit ő ronthatott el, hiszen ha más pozitúrában közeledik, most Emmájuk lenne. Még órák múltán sem csitult a sírás, csalódottan siratta a drágaköves fülbevalót. Este nyolc körül váratlanul a szomszéd szobából is feltört a zokogás, egy másik asszony is hangos jajongásba kezdett. A mama felkapta a sortársra a fejét, és vigaszt keresve fordult a vacsorát éppen behozó nővérhez.

– Ő is boldogtalan, mert más nemű babája született? – kérdezte megértést várva.

– Nem, ő azért boldogtalan, mert halva született a gyermeke – felelte csendesen a nővér, majd a tálcát otthagyva kisietett a szobából.

Magdi soha többet nem ejtett könnyet kislányáért, otthon pár nap múlva átfestette kékre a szobát, becserélte a kisruhákat, és boldogan kelt fel éjszakánként Bencéhez. A környéken pedig mindenki csak úgy emlegette: „Á, a csinos szőke hölgy, aki úgy imádja a kisfiát…”

Ha szeretnél több, szívet melengető történetet olvasni Petrától, ITT tudod megrendelni az Igazgyöngyök novellás kötetet.

Palotás Petra

Író

Több, mint másfél évtizednyi televíziózás után új irányt vett az életem. Ma már az írás tölti ki a mindennapjaimat, jelenleg a 14. könyvemen dolgozom. S bár már jó ideje Hamburgban élek, nagyon szoros maradt a kapcsolatom hazámmal, a családommal, az ottani barátaimmal, és a hűséges olvasóimmal.