A halál Életed nagy lehetősége 

Épp a kórházból jövök. 42 éves jó barátom fekszik bent. Teljes bizonytalanságban, hány nap még az annyi. – Dénes Évi írása.

Ahogy kilépek az ajtaján, sietősre veszem a lépteim. Fel sem nézek, le a lépcsőn, ki az ajtón, a parkolóban már szaladok. Alig várom, hogy a kocsiba érve utat engedjek a fájdalomnak.

Egyszer azt mondta nekem, nem csak az életével, hanem a halálával is tanítani „szeretne”. Talán nem is gondolta, hogy ilyen hamar farkasszemet kell nézzen a kaszással.

Ahogy hallgattam az ágya szélén ülve, néztem ezt a mindig huncut tekintetű, melegszívű, szorgos, családszerető, példaértékű Férfit. Az én egyik Kerekasztal Lovagomat. Sosem volt káros szenvedélye, hacsak a hivatása és a másoknak való önzetlen segítés nem az. Alig ismerek valakit a környéken, aki ne élvezné így vagy úgy a keze munkáját. Családi napok, ünnepi rendezvények, futóversenyek, bulik, adománygyűjtések… S mindemellett rengeteg ügyfele, kollégája, barátja. Szerencsések, akik ismerik és kapcsolódhatnak hozzá. Kapocs ő az emberek közt.

S valóban, most a kaszás az ajtóban várja, árgus szemmel figyeli, mikor ölelheti magához. Mert a kaszás nem bánt – a neve ellenére. Lehetőséget ad, hogy felfedezzük eddig rejtve maradt részünket. S annyit tesz, hogy figyel, vajon e folyamat által tanulunk és tanítunk-e. Mert a halál mindannyiunk életének nagy lehetősége. Kétféleképpen:

Az egyik, amikor Te fekszel a fehér lepedővel bevont ágyon. Az a Te lehetőséged, hogy átgondold az életed. Mire jutott idő, s mire nem? Szerettél-e eleget vagy sem? Cselekvő voltál vagy tudtad is élvezni az életed? Milyen dolgokon bosszankodtál? S minek (nem) tudtál örülni? Milyen nyomot hagytál a világban, az emberekben, s ők milyen nyomot hagytak Benned? S akkor ránézel, ebben a kiszolgáltatott helyzetben, hogy mi a Te lehetőséged? Talán éppen ez. Tapasztalni, hogy a sok szeretet, amit adtál, most a sors által kikényszerítve, de visszaáramlik Hozzád. Szinte sorban állás van a látogatói közt. A szeretet és támogatás tapintható a fertőtlenítőszerrel átitatott kórházi levegőben. Ezek az emberek eddig is ott voltak neki és mellette. Csak nemigen engedte be őket oda, mélyen a szívébe. Mindig is oszlop volt, tölgyfa, áthidaló és gerenda. Ami most megrogyott kicsit. A kapocs kicsorbult.

S persze vannak olyanok, akiket épp csak azok látogatnak, akiknek feltétlen muszáj. Ők a magány csendjében tapasztalják, hová is lettek az életük (igazán fontos) dolgai és szereplői.

A másik, amikor egy szeretted küzdelmét nézed tehetetlenül. Állsz, ülsz, beszélsz és hallgatsz. Talán szeretsz és ölelsz, amíg lehet. A másik fájdalmában és elmúlásában megláthatod önmagad. Ez a Te lehetőséged. Sorra záporoznak Benned a kérdések. Miért érdemes élni? Mik a valódi értékek az életedben? Mit gyűjtögettél feleslegesen, ami aztán úgyis az enyészeté lesz? Mit tettél vagy nem tettél meg? Kinek a haragját cipeled? Kivel kellene békülnöd? Kinek kellene csak egy sajnálom-ot mondanod? Milyen bolondságot nem próbáltál még ki? S min aggodalmaskodsz folyton, aminek egyébként semmi értelme – onnan, az ágy mellől, a szerettedet figyelve?

Amikor a kaszás a közeledbe kerül így vagy úgy, az nem jelent mást, minthogy eljött a Te lehetőséged. Újraértelmezni és Élni az Életet.

Avatar photo
Dénes Évi

Érzelmi Intelligencia Coach - az Objektív Személyiségelemzés módszer megalkotója és oktatója

Nem a névjegykártyára írt rang vagy. Nem is az, akinek gondolod magad vagy amit mások gondolnak rólad. Az vagy, amit adni tudsz másoknak. Kinek szavakat, kinek gondolatokat, kinek érzéseket adok. Szavaim másokban válnak valósággá. Keljenek benned is, kedves Olvasó, új életre!