A jelenlét, távollét, szabadság kérdése a hibrid munkavégzés esetében

Legutóbbi cikkemben írtam, hogy mit is jelent a hibrid munkavégzés, illetve milyen előnyei és hátrányai vannak. Ebben az időbeosztás a mérleg mindkét serpenyőjében szerepelt, de nem tértem ki a címben említett kérdésekre, így most ezt pótolom, mert azt gondolom, hogy ezek is fontosak, és az új munkarendben pontosításra szorulnak.

A jelenlétet természetesen nem csak az irodai napokon lehet mérni, hanem a home office-nál is könnyen figyelhető, hogy ki mennyit is tölt gép előtt, vagy épp mikor végzi el a feladatait, viszont azt látom, hogy jobb (munka)helyeken ez utóbbi lett a lényeg, mert egy jó vezető nem azt nézi, hogy mennyi időt dolgoznak a munkatársai, hanem azt, hogy a nap/hét/projekt (a megfelelő rész aláhúzandó) végén el vannak-e végezve a feladatok. Ehhez természetesen sok minden kell, legfőképpen bizalom. MIndkét fél részéről. A bizalom alapja, hogy mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló megegyeznek a közösen elérendő célokban, majd abban, hogy mik az oda vezető lépések – senior kolléga esetén természetesen nem napi bontásban – és milyen időszakonként tartanak megbeszéléseket. 

A távollétet egy megbízómnál például úgy kezelik, hogy a heti két irodai napot egy mindenki által látható helyen elhelyezett táblán jelölik be a munkatársak, így látható, hogy ha meetinget szeretne tartani a cégvezető, melyik az a nap, ahol a legtöbben vannak az irodában, így a legegyszerűbb arra szervezni a megbeszélést. Nála a cégkultúra része az is, hogy elengedi a kollégákat, ha szükséges valamit elintézniük, viszont erről jelzést kér, hogy egy esetleges szakmai kérdés miatti telefon ne egy szakorvosi rendelőbe érje a munkatársat.

A szabadság kérdésében véleményem szerint nincs különbség a hibrid és a “normál”, irodai munkavégzés között, ide egy Facebook posztomat tudom illeszteni, ami nem csak a munkavállalóknak, hanem a vezetőknek is szól, hogy ki tudnak-e kapcsolni a munkából, le tudják-e tenni a laptopot és van-e lehetőségük a pihenésre, töltődésre, amiről alapvetően a szabadság szól(na). 

Én karrier coachként nagyon szeretem a hivatásomat, mert az, hogy a hozzám forduló karrier váltóknak segítek megtalálni a következő lépést a szakmai életükben, vagy az álláskeresőknek mihamarabb elhelyezkedni, a fő célom. Ezt csakis 100% figyelem mellett, a legjobb tudásom átadásával végzem, ami, függetlenül a lelkesedésemtől, szellemileg fárasztó. Ahhoz, hogy ezt a legjobb formámban tudjam végezni, 3 havonta elmegyek néhány napra pihenni, amikor csak a kikapcsolódás és a feltöltődés a feladatom, hogy aztán a megfelelő szellemi frissességgel tudjam folytatni a coaching folyamatokat.

Ezt javaslom mind beosztott, mind pedig vezető pozícióban dolgozó olvasónak, mert a kiégés nem iroda, home office vagy hibrid munkavégzéstől függ…

Avatar photo
Szemán Zoltán

Karrier-coach

Szemán Zoltán 20 éves fejvadász tapasztalatát tudja megosztani az álláskereső-, vagy karrierváltó ügyfeleivel, hogy közösen megtaláljátok a számodra megfelelő pozíciót és sikeresen el is érd azt. A folyamat mellékhatásai: magasabb szintű önismeret, nagyobb önbizalom, pozitív én- és jövőkép, valamint az álláskeresési- és kiválasztási folyamat megismerése HR-es szemmel. Hogy szakmai pályafutásod ne alakuljon, hanem Te alakítsd azt.