Hallottam már ezt a mondatot férfiaktól, panaszként. Nyilvánvalóan olyanoktól, akik nem ebbe a kategóriába tartozónak érezték magukat. Ők inkább kedvesek és aranyosak voltak. Közben pedig arról panaszkodtak, hogy a nők ezt nem értékelik. Mert a nőknek az kell – szerintük -, aki rosszfiú, aki bunkó velük, aki semmibe veszi őket.
Hallottam már ezt a mondatot nőktől is. „Én a rosszfiúkra bukom, ez van.” Ezek a nők azt szeretik, ha a férfi impulzív, macsós, ha meg kell érte és a figyelméért küzdeni. Ezek a nők átnéznek a Jófiúkon és valóban nem veszik őket komolyan. Helyettük inkább olyan férfiakkal kerülnek kapcsolódásba, akik kihívást jelentenek nekik. Akik mindig tartogatnak valami meglepetést számukra – és nem feltétlenül a jó értelemben.
Tény, hogy vannak olyan nők, akiknek a Rosszfiú kategória jön be (ha már nagyon kategorizálni akarunk, ami amúgy nem sok jóra vezet, azt azért megjegyezném). Azt viszont közel sem jelenteném ki, hogy minden nőnek ők kellenének. Sőt… Viszont azt biztos, hogy sokaknak igen. De azért határozottan állítom, hogy léteznek azok a nők is, akik inkább egy Jófiú mellett teszik le a voksukat.
De vajon min múlik az egy nőnél, hogy Rosszfiút vagy Jófiút választ párjául? Mik lehetnek a háttérben megbújó okok? Vajon a valamelyik típus melletti voks letétele örök érvényű? Hogyan lehet ezen egyáltalán változtatni? Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban olvashatjátok a gondolataimat a következőkben.
De előbb nézzük meg, mik a jellemzői ennek a két típusnak.
A Jófiú
Az én olvasatomban a valódi Jófiú az, aki figyelmes, törődő, odafigyelő, előzékeny. Aki érzi és érzékeli a párját, aki szeret kedveskedni neki, akivel jókat lehet beszélgetni. A Jófiúnak van egészséges lelki világa, valódi magas érzelmi intelligenciája és magas önismerete. Ő nem egoból éli az életét, nem vonzzák az erőfitogtatós szituációk. Ő nem azért él, hogy folyamatosan versengjen, nem akar másokat lenyomva fentebb jutni.
A Jófiú – megintcsak az én szótáram szerint – tisztában van önmagával, a saját értékeivel, erősségeivel. Ugyanígy tisztában van a gyengeségeivel is, amiket fel is mer vállalni – és nem mások kárára akarja azokat elrejteni.
Ő az, aki megbízható, akire lehet számítani, bármi is történjen. Vele az élet olyan, mint egy széles folyó. Halad, nagy erővel, de nyugodtan, nem rombolva. A Jófiúban benne van a férfienergia, annak legnemesebb értelmében. Mivel ő ezzel pedig tisztában is van, nem akarja ezt úton-útfélen bizonyítgatani. Aki látja, látja, aki nem, nem. Nem érzi, hogy ezt bárki felé is bizonyítania kellene harccal, rombolással, egymásnak feszüléssel. Egyszerűen csak sugározza ezt kifelé, minden erőlködés nélkül.
Aztán persze találkozhatunk olyan férfiakkal is, akik elsőre Jófiúnak tűnnek, valójában valami miatt mégsem azok.
Amikor a férfienergiával van a gond
Ide tartozhatnak például azok a férfiak, akikre a fenti leírás többsége ugyan illik, viszont a férfienergiájuk nincs rendben. Ők azok, akik megbújnak a sarokban, mellettük egy nő nem tud nőként kiteljesedni, hiszen ilyenkor a nőnek kell átvállalnia egy párkapcsolaton belül bizonyos mennyiségű férfienergiát is. Vagy anyai energiát, ha már itt tartunk. Ezek lesznek azok a párkapcsolatok, ahol az egyensúly felborul. Mivel a férfinak nem elég a férfienergiája, a nő lesz az egészségesnél jobban férfias vagy anyai. Vagy a kettő együtt. A lényeg, hogy így nem tud kialakulni a valódi egészséges egyensúly.
Találkoztam már ilyen férfival. Nagyon kedves volt, figyelmes és törődő, de a legleső érzés, ami elfogott vele kapcsolatban ezek mellett, az az volt, hogy mellette nem tudnék 100%-ban nő lenni. Bekapcsolt az „anyai” részem. Ez pedig nagyon rossz jel. Amikor nőként azt érzi valaki, hogy neki kell(ene) a férfin segítenie, őt kvázi megmentenie. Ilyen esetekben soha nem kezdődne a dolog egyensúlyban. Persze lehet együtt fejlődni és változtatni ezeken a működésmódokon, de ez mindig két emberen múlik. És azon, hogy mind a kettő felismerje, hogy mi az ő változtatandó mintája ebben a párkapcsolatban. Ráadásul körülbelül ugyanazon időben is. Na ez azért így már elég sok tényezős gyakorlat.
Amikor az önismerettel van a gond
Jófiúnak tűnhet még az olyan férfi is, aki az gondolja magáról, hogy a korábban említett pozitív dolgok benne mind megvannak, pedig közben ennek a szöges ellentéte igaz. Ő az, akinek az önismerete nincs a helyén. Ez a férfi nem látja magát reálisan és nem vesz tudomást a gyengeségeiről. Lehet, hogy egyszerűen csak soha nem gondolkodott el még tudatosan a saját képességein, tulajdonságain és nem is hallotta meg soha a felé irányuló építő jellegű visszajelzéseket. Vagy akár már-már teljesen tökéletesnek is gondolhatja magát, súrolva ezzel az extrém nárcizmus határát is.
Ilyen férfival is találkoztam, méghozzá az extrém fajtából. Miközben az érzelmi intelligenciája erősen konvergált a nullához, ő körülbelül a világ legérzelmesebb és legnagyobb EQ-val rendelkező emberének gondolta magát. Amikor pedig akár a legcsekélyebb fejlesztendő visszajelzéssel találkozott – felnőtt (és egészséges lelki világú) férfihoz legkevésbé méltó módon – kisgyerek-szerű hisztibe kezdett. Következő lépésként pedig a visszajelzést adó személyre „borította az asztalt”, őt okolva a dolgokért – de semmiképpen sem tekintve magába. Hiszen ő képtelen volt belátni, hogy igenis vannak dolgok, amiket nem jól csinál, amikben fejlődnie kellene. Emellett pedig azzal sem foglalkozott, hogy az ő cselekedetei, mondatai miképpen hatnak az őt körülvevő emberekre. Mindeközben pedig kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő egy Jófiú. Hát, azt hiszem ebből már ti is látjátok, hogy ez az elképzelés csak az ő fejében élt. A valóságban viszont ebből semmi nem volt igaz.
Amikor mindennel gond van
Most megemlítenék még egy olyan férfi típust, aki jófiúnak tűnhet elsőre, viszont sajnos a legnagyobb sérülést tudja okozni a nőkben a tapasztalataim szerint. Ő az, aki pontosan tudja, hogy hogyan kell Jófiúként viselkedni. Ezt pedig kőkemény manipulálásra használja. Megismerkedik a Nővel és eljátssza a Jófiút. Tudja, hogy így a Nő könnyen horogra fog akadni. Majd amikor ez bekövetkezett, fordul a kocka. Betekintést enged a valódi manipulatív önző énjébe és elkezdi lenyomni a Nőt. Ha a Férfinak „szerencséje van”, akkor a Nő el is fogja hinni, hogy ő nem elég jó, hogy vele van a baj. Ezzel pedig a Férfi fölénybe kerül és függővé teszi magától a Nőt. Itt aztán tényleg mindennel gond van a férfi oldaláról…
Esetleg ismerős ez a menetrend? Nem véletlen. Ő a manipulatív extrém nárcisztikus Férfi, akiről már olyan nagyon sokat írtam korábban. Például az Annával készített interjúban, amiben pont egy ilyen, éppen véget ért kapcsolatáról mesél, vagy a Pszichológiai bántalmazás a párkapcsolatban című cikkemben.
Személy szerint egy ilyen extrém nárcisztikus férfival korábban volt szerencsém(?) randizni is… Mondjuk ő a Jófiú státuszt körülbelül 5 percig tudta tartani, ami utána történt az azonban sokkoló volt. Ennek a rövid, ámde nagyon is tanulságos randinak a történetét pedig itt olvashatjátok.
A Rosszfiú
Most, hogy már megnéztük, hogy milyen jellemzőkkel bír egy pozitív értelemben vett Jófiú, illetve milyen az, amikor valaki annak tűnik, de mégsem az, nézzük most meg, hogy akkor tulajdonképpen milyen is egy klasszikus Rosszfiú.
Most hirtelen akár azt is mondhatnánk, hogy pont az ellentéte annak, mint a Jófiú. És bár ilyen is van természetesen, azért a kép ennél szerintem árnyaltabb. A Rosszfiú fő ismérve, hogy mellette az élet folyamatosan turbulenciában van. Hogy ez mit jelent?
Ha már a Jófiú szimbolikájaként említettem a széles, erős, de nyugodt folyót, akkor a Rosszfiú szimbóluma a vadvízi evezéseknél meglovagolt sebes, kiszámíthatatlan, veszélyes hegyi meredek folyócskák. A Rosszfiúban az a „jó”, hogy mindig van min izgulni vele kapcsolatban…
Lehet jókat veszekedni, összecsapni, aztán kibékülni, aztán izgulni miatta mert olyan dolgokat csinál, aztán fogadni a bocsánat kérését, majd a Nőnek elbizonytalanodni, hogy vajon tényleg szereti-e őt a Rosszfiú (mivel különösebb jelét ennek azért folyamatosan nem mutatja), erről is vitázni, vagy csak simán megpróbálni kivívni a szeretetét, satöbbi, satöbbi…
Ez a folyamatos húzd meg – ereszd meg játszma az, ami a Rosszfiú legfőbb jellemzője. Amikor jó vele, akkor nagyon jó, amikor viszont rossz, akkor pusztító is tud lenni.
Viszont pont ezen nagy amplitúdójú kilengések miatt kápásból kialakul egy függőségi viszony. Hiszen a Rosszfiú ad valami jót, majd elveszi. A Nő pedig belegebed abba, hogy újra kapja a jót – hiszen már függővé vált tőle. Mint a drogoktól. Csak ez érzelmi függőség.
A Rosszfiú pedig természetesen élvezi azt, hogy fölényben van, hogy „teper” utána a Nő. Ezzel is próbálja etetni a saját férfi egóját, hiszen a valódi férfienergiája nyilvánvalóan nincs az egészséges szinten. Így a Nő lenyomásával és ezzel a rosszfiú-játszmával próbálja azt felturbózni – de elárulom, hiába… Kívülről soha nem lehet felépíteni azt, ami belül valójában hiányzik. Soha. Azt belülről kellene. Viszont a Rosszfiú fütyül arra, hogy önismeret, hogy tudatos gondolkodás, hogy folyamatos önfejlesztés. Carpe diem, éli a mindennapokat és játssza a játszmáit. Neki ez így pont megfelelő.
Amúgy meg pont hogy nem jó ez így a Rosszfiúnak, de hát egy kis panaszkodással és „elárvult” viselkedéssel milyen jól lehet manipulálni a Nőt, ugyebár. Így használhatja például ezt a módszert is. És ilyenkor a Nő boldogan röppen hozzá, azt érezve, hogy fontos a párjának és a Férfi mégiscsak szereti őt és szüksége van rá. Ja várj, nem…. Mindez csak a játszma része. Húzd meg – ereszd meg…
∗∗∗
A cikk következő részében, amely március 16-án jelenik meg, arról olvashattok majd, hogy milyen nők választják párjuknak a Rosszfiúkat, hogyan reagálnának egy Jófiúra és milyen módon lehet ezen a működésmódon változtatni.
