Berkes Olivér és az édesanyja, Berkes Gabriella voltak a Panna, csajok, satöbbi podcast legutóbbi adásának vendégei, ahol kapcsolatukról meséltek. Balázsy Panna műsora elsősorban a keveset megszólított ötvenes hölgyeknek szól, azonban minden korosztály számára tartogat izgalmakat.
Berkes Olivér énekes édesanyja, Berkes Gabriella gyermekszínészként kezdte, de felnőttként is sok produkcióban láthatta a közönség. A Panna, csajok, satöbbi legutóbbi adásában elmesélte, hogyan élte meg, hogy egyedülálló anyukaként nevelte fel a gyermekeit.
„Nem gondoltam bele, nem gondoltam át. Ellentétben Olivérrel, aki mindent megtervez, szereti tudni, hogy mi miután következik, nekem nem volt időm soha ezen gondolkodni. Sodrótam, egyik élethelyzet hozta a másikat, abból jól kellett kijönni, nem volt időm azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha, vagy ilyen téziseken… Két válás után – Fanni az egyik, Olivér a másik házasságból -, az egyetlen biztos, amit tudtam, hogy a harmadikat nem szeretném. Őket már féltettem annyira, hogy nem akartam, viccesen fogalmazva, egy Jancsi-Pista-Bandit, akit kerülgetni kell, aki beleszól, aki hozza esetleg az ő két-három gyerekét. Erre nem vágytam. Azt tudtam, hogy őket óvni szeretném, ez az egy volt tudatos. A többit hozta maga után az élet. Nagyon nem egyszerű nőként, családfenntartóként, minden helyzetben flottul tudni a megoldást. Menni, hozni-vinni őt és Fannit A-ból B-be, nem is tudtam sokszor, hogy hol találkozunk, kit milyen próbára viszek, utána kit hol veszek fel. Egyszer csak megoldódott, és azon kapom magam, hogy ő 30 éves, Fanni 37, van egy kétéves unokám, én betöltöttem a hatvanat, elhussant ez az idő. Azt se tudom, hogy mikor mi történt, de csak jó dolgok történtek. Csak jóra emlékszem, nem emlékszem drámai helyzetekre, ami pusztítóan kellemetlen lett volna, vagy olyanra, hogy Úristen, ezt hogy oldottam meg… Azok elmúltak, azokat valahol vidéken töltöttük” – mondta nevetve Berkes Gabriella, aki Balázsy Panna szerint tele van életörömmel, mindig mosolyog, mérhetetlenül kedves, és soha nem negatív. Ezzel Berkes Olivér is egyetértett.
„Erre irigy vagyok! Ez egy olyan tulajdonsága anyunak, amivel kijelenthetem, hogy nem rendelkezem. Ezt tanulnom kell. Anyunak van egy olyan énje, lénye, ami jól rezeg, jó a környezetében lenni. Így felnőni kiváltképpen áldás volt. Áldás a mai napig tapasztalni. Az ember, ahogy felnőttként ismeri meg a világot, rengeteg rossz és árnyoldala van a felnőttségnek, de anyu ezeken túlgördül. Én ennél realistább vagyok…” – mondta Olivér.
