Napok óta bénultan végzem az aktuális teendőimet. Mint sokunkat engem is letaglózott és napi szinten foglalkoztatnak a szomszédunkban zajló háború eseményei. A médiában rohannak felém a hírek, kitérni sem tudok előlük. Felmerült bennem, hogy egy ilyen helyzetben szabad-e, kell-e reflektálnom?
Ekkor jutott eszembe a háborús viselet ihlette divat témája. Hiszen a művészek – a divattervezőket is ide értve – mindig is reagáltak a világ történéseire. Megoldásokat kerestek, demonstráltak, véleményüknek adtak hangot a saját eszközeikkel. A divattervezők ruhakölteményeikkel reflektálnak, kifejezve a béke iránti igényüket, az alapvetően félelmet keltő ruhadarabot stílusos öltözetekbe, gyönyörű anyagokba transzformálva.
De mi is az a kamuflázs?
Álcázás, megtévesztő, rejtő viselet. Az állatvilágban mindig is létezett, tőlük vették át a vadászok. Sárral kenték be magukat és leveleket, gallyakat raktak ruháikra, hogy a növényzettől elütő színű ruháikkal ne árulják el magukat. Így közelebb tudtak jutni a kiszemelt zsákmányhoz.
Hogyan vált katonai viseletté?
A XX. századig a katonai viselet színes volt. A megkülönböztetés és az elrettentés volt a feladata. A brit katonák vörös öltözete egyszerre volt figyelemfelkeltő és fenyegető, valamint a vérző sebeket is jól álcázta. A francia katonák Napóleon idején sötétkék egyenruhákba öltöztek, az oroszok pedig zöldbe. Bár a „vöröskabátos” kifejezést a brit katonákra használták, a német, francia, osztrák-magyar, orosz, bolgár és román hadsereg egyes egységei egészen az 1914-es első világháború kitöréséig szintén vörös egyenruhát viseltek.
Az első terepszínű öltözetet a brit hadsereg Indiában lévő egysége használta, ami keki színű volt. A britek az indiaiaktól vették tehát át, a khaki szó hindiül porszínűt jelent. Megfigyelték, hogy a sár színű viseletben harcoló egységek eredményesebbek, mert később veszi őket észre az ellenség.
A 19. század végére a „vörös kabátot” felváltotta a keki, majd elterjedt a többi nemzet hadseregeiben is. A vörös kabát díszegyenruhává vált.
Az első kamuflázs egyenruhát 1914-ben egy francia művész, Louis Guingot alkotta meg a lombok szürreális ábrázolásával és felajánlotta a francia hadsereg számára. A történet érdekessége, hogy a hadsereg vezetői akkor még nem mutattak érdeklődést a ruha iránt, végül a külszíni fegyverraktárakat álcázták kamuflázs leplekkel. Később innen került át a katonai viseletbe.
A kamuflázs minta nagyszerűsége abban rejlik, hogy megtöri a test sziluettjét és ezáltal észrevehetetlenné teszi viselőjét.
A terepszínű ruhák az 1960-as évek végén munkaruhává, utcai viseletté váltak, ami egyfajta ellenreakció volt a vietnámi háborúra. A hippi viselet innen vette át. A trend elhalványult, de aztán újraéledt az 1980-as évek popkultúrájában.
Kamuflázs a mindennapokban
A divat fenegyereke, Jean Paul Gaultier selyemtüll kamuflázs báliruhájának hatására a rejtőzködő minta végleg a tömegkultúra része lett az ezredfordulón és hangosabbat szólt, mint annak előtte bármikor. A gyönyörű anyagokból készült exkluzív ruhadarabokat, a szélesebb körben elérhető „camo” mintás street ruhák követték, sőt lakberendezési tárgyak is készültek.
Harc a békéért – Donatella Versace statement kollekciója
2015-ben, alig két hónappal azután, hogy az amerikai hadsereg bemutatta Operational Camouflage Pattern nevű új egyenruháját, Donetalla Versace kamuflázs mintákban vonultatta fel modelljeit a milánói divathéten. A Vogue úgy cikkezett róla, hogy „Donatella Versace zászlajára tűzte: Szeretkezz, ne háborúzz!” A színes kollekció motívumvilága az I. világháború során használt leopárd mintát idézte.
A „camo” minta időről időre feltűnik a nagy divatházak kifutóin. Sőt a Dior és a Moschino létrehozta az igazán divatos hangzású Camouflage Couture-t.
Színpompás kamuflázs
A színes kamuflázs mintát Andy Warholnak köszönhetjük, aki a 60-as években megalkotta a hippik és a későbbi popkultúra örömére, az igazán különleges, élénk színekben pompázó rejtőzködő mintát, aminek puszta létezése maga a színtiszta lázadás és ambivalencia.
Camo és a virágok
A dizájnerek sok esetben kombinálják a terepmintákat virágokkal, hisz a motívumok jelentésében feszülő ellentét izgalmassá teszi az adott ruhadarabot, egyszersmind dekoratív is a színes virágminta és a tone in tone foltminta együttes alkalmazása.
A harcterek félelmet keltő, rejtőzködésre kifejlesztett ruhadarabja így vált a divattervezők eszközévé, hogy hangot adjanak a béke iránti igényüknek.
