Az American Psychologist folyóiratban megjelent tanulmány szerint a magány érzése nem nőtt a karantén időszak alatt. Kiderült: a fizikai távolság nem kell, hogy szociális elszigeteltséget jelentsen, mivel a megváltozott életkörülmények miatt elkezdtünk a digitális platformokon szorosabban kapcsolódni egymáshoz – magyarázzák a kutatók.
A koronavírus-járvány kezdeti szakaszában a szakértők attól tartottak, hogy a kötelező fizikai távolságtartás és a hosszú otthon-lét a magány érzését nagyban növeli majd. A 2020. január és április között több mint 2000 felnőtt amerikai részvételével készült felmérés azonban azt mutatja, hogy ez nem így történt.
A kutatók azt találták, hogy 1 hónappal a lezárások után a résztvevők kevésbé érezték magukat elszigeteltnek vagy magányosnak, mint a COVID előtt.
Valójában többen jelezték, hogy jobban kapcsolódnak most másokhoz. Az igaz, hogy az idősebb válaszadók a krízis kezdetén növekvő magányról számoltak be, mivel a szociális távolságtartásra vonatkozó szabályozások először őket érintették. Az elszigeteltség mértéke azonban enyhült, miután általánosan hatályba léptek az otthoni tartózkodásra vonatkozó szabályok. A szakértők úgy találták, hogy a “fizikai távolság” nem kellett, hogy egyet jelentsen a “társadalmi elszigetelődéssel.”
A kapcsolattartást a telefon és az egyszerűen használható digitális platformok, pl. a FaceTime, vagy a Zoom is segítették.
A kutatók rámutattak arra, hogy a pandémia lassításához nagyban hozzájárult a fizikai távolságtartás. Az, hogy ezzel a közjót szolgáljuk, növelheti a “magány-ellenálló képességünket.”- mondják a szakértők. Azt találták, hogy a hétköznapi beszélgetések minősége is sokat javult, mivel az emberek jóval többet beszéltek arról, hogy valójában hogyan érzik magukat.
A “hogy vagy?” kérdésre az emberek valódi válaszokat adtak és kaptak, ezzel pedig a beszélgetések mélysége változott.
A kutatók kijelentették, nem lepődnének meg, ha az ilyen fajta emberi interakciók, – akár a távolból is – a vírus után is fennmaradnának. “Azt látjuk, lehetséges, hogy egyszerre érezzük magunkat szeretve és támogatva anélkül, hogy fizikailag közel lennénk egymáshoz. Az eredmények jól mutatják, hogy az emberek megfelelően tudtak alkalmazkodni a világjárvány miatt megváltozott körülményekhez. Ez persze nem azt jelenti, hogy senki sem szenvedett elszigeteltségtől a karantén idején, de átlagosan nem emelkedett a magányosság érzése” – magyarázta Martina Luchetti, a Floridai Orvostudományi Egyetem vezető kutatója. “Hasonló eredményeket kaptunk a nagyobb kockázatnak kitett csoportokból is, vagyis a krónikus betegségben szenvedőktől, vagy egyedül élő válaszadóktól is.”
A kutatás szerint az idősebb válaszadókban összességében tehát nem nőtt a magányosság érzése a járvány legaktívabb szakasza idején, és többségük úgy érezte, több támogatást kap másoktól, mint januárban, vagy februárban.
Ennek egyik oka lehet, hogy sok idős felnőtt korábban nem használta rendszeresen a digitális platformokat, bár egy másik, Doro által végzett kutatás szerint a nyitottságuk megvan hozzá. Az érintetteknek viszont miután a családtagok, vagy más segítők megmutatták a Zoom, vagy a Skype működését, rendszeres használókká váltak; a digitális kapcsolattartás ilyen formái pedig segítettek a magány érzésén felülkerekedni.
Forrás: 2020, US National Survey – published at American Psychologist
