Budapesttől már alig egy órányi autóútra elérhető a martonvásári Brunszvik-kastély és a hozzá tartozó angolpark, amely valódi ékszerdoboz a betondzsungelhez szokott városlakóknak, mint én. Tökéletes kiszakadás a városi zajból és pihentető megérkezés egy szinte mesebeli parkba. Jöttök velem?
A Brunszvik-kastély és története
A kastély területét id. Korompai Brunszvik Antal 1758-tól vette bérbe (akkor még csak nemesi kúriaként). A család négy nemzedékén át gondozta és fejlesztette a vidéket. 1893-ben egy pár éves kitérő után Dreher Antal sörgyáros kezébe került a birtok, és egészen a II. világháború végéig tulajdonolta. Az épület bár sok tulajdonost váltott az idők során, megtartotta a Brunszvik nevet.
Ma amúgya MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának ad otthont. Az oldal épületben található Beethoven emlékház már látogatható nyár eleje óta. Az itt berendezett interaktív kiállítás XXI. századi színvonalú; belehallgathatunk Beethoven ismert darabjaiba, illetve eredeti levelek, és korabeli tárgyak segítségével, valamint portrék kihelyezésével mutatja be a zeneszerző kapcsolatát a Brunszvik családdal, akiknek neve a német Braunschweig város magyarosításából származik.
A „Halhatatlan kedves”
A kastélyt még most is körbelengi egyfajta titokzatosság és misztikusság. Talán az épület klasszicista díszített falai megőrizték Beethoven és Brunszvik Jozefina beteljesületlen, mégis örökké tartó szerelmének emlékeit. A híres zeneszerző és ifj. Brunszvik Antal lánya Bécsben, 1799-ben találkoztak, a 20 éves Jozefin és húga, Teréz zongoraleckéket vettek az akkor 29 éves fiatal zenei tehetségtől. Beethovenre olyan mély benyomást tettek a nővérek, hogy ezek után kétszer is (1800-ban és 1806-ban) ellátogatott a családhoz Martonvásárra. Jozefina ekkor már az anyja által kikényszerített házasság révén az osztrák Josepf Deym felesége volt, így a zeneszerzővel szerelmük nem teljesedhetett be.
A kutatók mégis úgy tartják, hogy Beethoven halála után előkerült névtelen szerelmes levelek Jozefinának íródhattak. Ezekből a levelekből is láthatunk eredeti példányokat és olvashatunk szövegrészleteket a kiállításon.
A szerelmesek levélváltásaiból kirajzolódik, hogy románcuk egy nagyon mély megbecsülésen, tiszteleten és szinte földöntúli szereteten alapult. A férj, Deym halála után az özvegy Jozefin és Beethoven újra találkozni kezdtek esti bálokon, s szerelmük 1804-1807 között virágzott fel újra. Úgy tartják, hogy Jozefina legkisebb lánya, Minona nem is második férjétől, a svájci Christoph von Stackelberg bárótól, hanem Beethoventől született. Sajnos ezt már sosem fogjuk megtudni, az igazságot a Brunszvik hölgy magával vitte a sírba.
Kamarazenei koncertek
A szerelem és a Brunszvik családhoz tarozó barátság Beethovent több zenei művének komponálásában inspirálta. Jozefin nőalakjáról mintázta a Fidelio hősnőjét, illetve például a Waldstein szonáta Adagio tétel alapmotívumának ritmusa a hölgy nevét adja ki. A lányok bátyja, Ferenc is jó barátja, és mecénása lett a zeneszerzőnek, állítólag az ő tiszteletére ajánlotta az Appassionata zongoraszonettjét, amelynek komponálását Beethoven Martonvásáron fejezte be.
A zenei időutazásnak mi is részesei lehetünk, hiszen a nyáron több alkalommal is tartanak kamarazenei koncerteket a kastélyhoz tartozó angolparkban.
A csodálatos 77 hektáros zöld terület közepét egy mesterséges tó foglalja el; ezen lévő kis sziget ad otthont a koncerteknek. A kellemes nyárestén, madárcsicsergés mellett Beethoven darabjait hallgatva valóban olyan lesz, mintha visszautaznánk az időben!
Az angolpark és tó
A Brunszvik család nemzedékeken keresztül ápolta, igazgatta a kastélyukhoz tartozó park fejlesztését, hogy az valóban olyan legyen, amilyennek ma érzi az ember; egy kis paradicsomi hely a természet lágy ölén. A kert magas fenyőivel és platánfáival szinte körbeöleli a közepén lévő tavat s így tökéletes harmóniát árasztva alkotnak egységet egymással. Szitakötők szálltak a virágok szirmain, békák brekegtek a tó parton, vadkacsák hápogtak és úsztak a vízen. A nap sugarai lágy sugarakban törtek át a fák árnyékos lombjain keresztül, a tó vize pedig csodálatosan visszatükrözte a park és a szigetet összekötő fahíd képét.
Ha az ember próbál a jelenben maradni, s csak arra koncentrálni, akkor ez itt jó eséllyel sikerülni fog neki;
egyszerűen nem tudtunk semmi máson gondolkodni, csak figyeltük a természet rezdüléseit és elemeinek csodaszép összhangját. Meg-megállva, gyönyörködve a tájban, mely a tó körül minden oldalról más miatt volt varázslatos, 2-3 óra alatt értünk vissza a kastélyhoz és a Beethoven emlékházhoz. Megéhezvén, a jegyiroda melletti büfében csillapítottuk étvágyunkat egy könnyű szendviccsel és limonádéval, de a belépőjegyünkkel akár 10% kedvezménnyel is ebédelhettünk volna a nem messze található Postakocsi Étteremben. Martonvásár kastélya és kertje méltán nevezhető ékszerdoboznak, az ember e pár óra alatt is feltöltődik, és új élményekkel gazdagodik e csodás helyen.
Szerző: Szabó Petronella a petrazworld.com útiblog szerzője