Zolival a barátságunk hosszú évekre nyúlik vissza. Amikor még én is a multi cégek asztalait koptattam – mielőtt egy nagy karrierváltással coach és tréner lett belőlem – egy darabig együtt dolgoztunk. Bár ezután már más-más cégnél folytattuk a karrierünket, barátként mindig megmaradtunk egymásnak. Aztán valahogyan körülbelül pont egy időben vágtunk bele a nagy újításba. Zoli is gondolt egy nagyot, multis pénzügyi vezetői munkáját maga mögött hagyva leköltözött a Balatonhoz és teljesen új karrierbe kezdett – szállásadás, mezőgazdaság és turizmus. Hogy minden tényleg ilyen egyszerűen ment volna? A lenti beszélgetésből megtudhatjátok!
Milyen előzetes tapasztalatod volt ezen a teljesen más területen, amibe belevágtál?
Főiskola alatt dolgoztam a turizmusban, illetve az első diplomám is idegenforgalomhoz köthető, így talán kicsit visszamentem az eredeti tanulmányaimhoz. A szőlővel, gyümölcsössel és termék feldolgozással semmi tapasztalatom nem volt.
Az új karriered tárgyának – a szállásnak, az egész miliőnek – az „Itt és Most Szent György-hegy” nevet adtad. Mi volt a koncepciód a megalapításnál?
Saját utazások inspiráltak elsősorban, valamint az, hogy én hogyan tudom jól kipihenni magam a megterhelő munka mellett. Ezért a legfontosabb az volt, hogy a vendégek a csend, a nyugalom és a friss levegő mellett kényelmes ágyakban (5*-os hotelekben vannak hasonlók), mindennel felszerelt helyen pihenhessenek, ahol tényleg ki tudnak kapcsolni és fel tudnak töltődni. Nagy hangsúlyt kapott a kialakításnál a dizájn és az, hogy minden legyen a házakban: a tollastól a fülpiszkálóig.
Mi segített téged abban, hogy meg tudd valósítani, amit megálmodtál?
Nagyon régen érett bennem a váltás gondolata, talán az utolsó pozíciómban tapasztalt hatalmas stressz és felelőség, illetve a napi 10-14 óra munka segített abban, hogy egyik nap kimondjam: ez nem éri meg. Nem tölt fel, nincs szükségem még egy cipőre, takarítónőre, ebédrendelésre. Rájöttem, hogy megveszem a szabadidőmet, miközben sokkal kevesebb pénzből sokkal jobb minőségben élhetnék. Sokáig nagyon szerettem a munkámat, de azt gondolom, eljutottam a kiégésig és már nem akartam se előrébb lépni, se folytatni.
A munkám már nem tett boldoggá, így nem láttam értelmét ennek a mennyiségű energia befektetésének nap mint nap.
A sors fintora, hogy 9 hónap után elkezdett hiányozni az a szellemi kihívás, amit a korábbi munkámban tapasztaltam. 2019-es tavaszi nyitást követően az év októberében vissza is szerződtem egy projekt munkára, amit nagyon élveztem, de ez már egy másik történet, mint 3 éve.
Mi volt a legnagyobb félelmed és nehézség a megvalósításban?
Szerintem sokaknak az egzisztencia elvesztése a legnagyobb félelme. Nyilván vállalkozóként a havi fix megszűnik és sokkal nagyobb bizonytalanságban van az ember, mint alkalmazottként. 15 havi tartalékkal vágtam bele a vállalkozói létbe, én így tudtam a bizonytalanság érzetemet csökkenteni. Egyébként érdekes, hogy az ember mennyivel kevesebbet költ, ha tudja nem jön a következő hónapban a fizetés, szóval szerintem a 15 hónap másfél évig is kitartott volna. Nyilván a lelki részen kívül a megvalósításban is rengeteg probléma akadt, a birtok gondozása, szőlő, gyümölcsös egy városi fiúnak nem könnyű. Természetesen a felújítás alatt is voltak meglepetések, amiket ki kellett sakkozni, de ezek 2 év távlatából már csak feladatok voltak, amelyeket meg kellett oldani.
Hogyan oldottad meg ezeket a helyzeteket?
Amikor az ember elkezd vállalkozni és kellőképpen rugalmas, akkor ezeket a problémákat nagyon hamar meg tudja tanulni kezelni. Mindig nyitott szemmel jár, olvas, addig köpüli a tejet amíg vaj nem lesz belőle és ki tud mászni a helyzetből. Nyilván nekem segített, hogy tudtam, jó lesz, amit kitaláltam. Amikor pedig ez esetleg nem jutott ez eszembe, a barátaim, családom, párom mondták el.
Azért a sok belső és külső bátorítás ellenére az elején minden nap feltettem magamnak a kérdést, hogy biztos fog ez menni és jó lesz ez?
Milyennek érzed most a vállalkozásod alakulását?
A vendégek visszajelzései nagyon jók és az nagyon tölti a lelkemet, ha a munkámat elismerik, szeretik. Azt gondolom, hogy nagyon jó úton vagyunk és készen állunk a következő lépések megtételére. Ezen a télen több kisebb fejlesztésünk lesz, amivel a vendégeknek még felejthetetlenebb élményeket adhatunk: trecking kerékpárok, újítások a kertben, plusz fűtés, amivel meghosszabbítható a szezon. Nem titkolt célom a birtok bővítése – most ezen dolgozunk -, a következő évet ez fogja meghatározni.
Mik a terveid a jövőre nézve?
A fentiek mellett a saját termények nagyobb arányú feldolgozása, a tavaszi őszi időszak szobakihasználásának növelése és a sor végtelenül folytatható lenne. Tervek bőven vannak.
Ha mondjuk 10 évvel ezelőtt, amikor még együtt dolgoztunk a multinál, azt mondtam volna neked, hogy 2020-ban ilyen jövőbeli terveid lesznek, mit szóltál volna hozzá?
10 éve el se tudtam volna képzelni, hogy a karrierem ekkora irányváltáson megy keresztül. Azt pedig végképp nem gondoltam, hogy mezőgazdasági irányba is nyitok. Pont ez a szépsége annak, ha az ember nyitottá válik a változásra.
Mi az a három dolog, amire szerinted mindenképpen figyelni érdemes, ha valaki karrierváltásban, saját vállalkozás elindításában gondolkodik?
Szerintem nagyon fontos a félelmeinket elengedni és tudni, hogy képesek vagyunk megoldani az előttünk lévő problémákat. Egy jó pénzügyi tervet készítsünk indulás előtt a bevételekről és kiadásokról, hogy az ember lássa mi kell ahhoz, hogy ebből meg tudjon élni és a terv mankóként szolgáljon a későbbiekben. Talán a legfontosabb, hogy csak olyanba vágjunk bele, amiről tényleg hisszük, hogy örömet fog jelenteni nekünk és ezáltal olyan értéket tudunk teremteni, ami egy versenyképes terméket, szolgáltatást vagy karriert fog nekünk biztosítani.
