Ez az év is lassan véget ér… Na, tessék, íme egy újabb engedd el a múltadat és nézz pozitívan a jövőbe cikk. Talán nem is olvasod tovább. De megígérem, hogy ez más lesz. Csak tarts ki!
Minden év különleges. Van, akinek különlegesen jó, van, akinek különlegesen rossz, és van, akinek ilyen is, olyan is. A 2020-as év egyikünket sem hagyott érintetlenül. Kisebb nagyobb külső-belső válságokat éltünk meg, van, aki még mindig benne van nyakig. És ennek az ellenkezőjében is részünk volt. Emlékszel, milyen volt újra összeölelkezni? Összekacsintani a buszmegállóban egy idegennel?
Az ember úgy lett megalkotva, hogy bármit kibírjon. Sőt. A válságok, konfliktusok, nehézségek, mélyrepülések fejlődésünk fő motorját jelentik.
Ha visszagondolsz arra, hogy életedben mikor változtál úgy igazán, mikor tanultál, fejlődtél a legtöbbet, valószínűleg nem egy olyan este jut eszedbe, amikor a kanapén heverve meg se kellet mozdulnod, hogy elérd a chipses zacskót. Inkább egy nehéz élethelyzet, amit sikerült megoldanod, kibírnod, túlélned és végül levonnod a megfelelő tanulságokat. Mi emberek a nehézségeinkből tanulunk a legtöbbet. Mindannyiunknak jutott belőle elegendő. Sajnos? Szerencsére? Szerintem inkább ez utóbbi. Életünknek az öröm megélésén túl ugyanúgy része kell legyen a nehézség, a fájdalom is. Akármilyen magas szintre is sikerül elérnünk, fájni fog, ha valaki elhagy, nehéz elengedni a már felnőtt gyereket. Életünk nem korlátozódhat pusztán a pozitív érzelmek megélésére. Kell a kontraszt, hogy egyáltalán észrevegyük. A nappal számunkra láthatatlan és értelmezhetetlen az éjszaka nélkül, az öröm a bánat nélkül, az egészség a betegség nélkül.
Kívánom mindenkinek, hogy hamarosan hálával gondoljon vissza erre az évre is.
Amióta nekünk embereknek nem a túlélésért kell nap mint nap megküzdenünk (persze ez sajnos nem vonatkozik a világ összes részére), azóta felszabadult egy csomó energiánk, amit valami nagyon fontos dologra tudunk fordítani. Spirituálisan van alkalmunk fejlődni. Azaz a lelkünk fejlesztése lett egy fontos cél. Még az is lehet, hogy életünk fő célja. Születésünk és halálunk között bejárunk egy utat, amiben valahonnan valahová tartunk. Szeretnénk egyre jobb szülők, munkavállalók, barátok, sportolók, szeretők lenni. És ezen az úton a legnagyobb teher és egyben a legnagyobb ajándék a tudatosság. Erre egyedül az ember képes, hogy a saját tudatával tudatos legyen saját magára. Azaz gondolkodjon magáról. És amióta már nem a túlélésért kell harcolnunk nap mint nap, a minél nagyobb tudatosság elérése lett az egyik legfontosabb feladat.
Egyre kevesebb szerepe van ezek között a biztonságos körülmények között az ösztöneinknek, az automatizmusunknak, már gyereket nevelni sem lehet automata üzemmódban. Egyre nagyobb szerepe van a tudatosságnak, hogy rálássunk, mit csinálunk, annak milyen következményei vannak, hogyan érezzük magunkat mindeközben és tudatosan módosítsunk magunkon ezek fényében. Így egyre nagyobb szerepe van az önmagunkról való tanulásnak is. A gyereknevelésben is egyre inkább előkerül az érzelmi nevelés, érzelmi tudatosság, ami azért is érdekes, mert mi magunk épphogy egy leckével előrébb járunk szülőként. Az érzelmeink ugyanis üzenetet hordoznak arra nézve, hogy mit tegyünk. De már nem olyan egyszerűek, mint menekülj, élj túl, szaporodj! Bonyolultabbak lettek ezek az üzenetek, amelyeket meg kell fejtenünk.
Az ember az önreflexión keresztül tud fejlődni. Erre hívlak most. Ilyenkor nem csak a lakásban kell rendet tennünk, hanem saját lelkünkben is.
Szánj egy kis időt minden nap arra, hogy rendet tegyél magadban és konstruktívan zárd ezt az évet. Múltunk és tapasztalataink biztonságos hátteret nyújthatnak, ha feldolgozzuk, megértjük a külső-belső történéseket – akármilyen nehéznek is tűntek akkor, amikor benne voltunk.
Ha van kedved, még csatlakozhatsz a 30 napos ingyenes év végi kihívásomhoz. Alkalmad lesz különféle szempontok alapján visszatekinteni a 2020-as évre, és terveket szőni a következőre. Nincs más dolgod, mint letölteni a munkafüzetet: https://kolyokszerviz.hu/ajandek-lelekerosito.html és megnézni a támogató videókat. Gyere, tarts velem!
Szöveg: Pethő Orsolya, pszichológus – http://anyaszerviz.hu
