Romhányi Áron eMRTon, Artisjus és többszörös Fonogram díjas zeneszerzőt és zongoraművészt még a United zenekarból ismertük meg. Olyan kitörölhetetlen slágerekkel lopta be magát a szívünkbe, mint a Keserű méz vagy a Végső Vallomás. Azóta tucatnyi zenei projekt fémjelzi a nevét. Jelenleg Szakonyi Milánnal való duettjére (áRON ft. Szakonyi Milán) és családjára koncentrál a legjobban, melyben örömök és tragédiák egyaránt érték a közelmúltban…
Legújabb dalotok, az “Őrizd a léptem” érezhetően mélyről tört fel. Miről szól?
Sajnos számunkra nagyon személyes és szomorú dologhoz kapcsolódik: a párom édesanyja, és az én édesanyám is nemrég hunyt el. A dal az ezt követő felkavaró érzéstömegről szól, melyet egyszerűen muszáj volt kiadni, megfogalmazni. Direkt lazább zenével képzeltem el, mert nem akartam annyira nyomasztó dolgot létrehozni. (Emlékszem, amikor Sting hasonló élethelyzetben kihozta a “Soul Cages”-t, rajongó létemre alig bírtam meghallgatni.) Felszínesen hallgatva, akár egy könnyed dalnak is elmegy, mélyebb rétegeiben viszont a gyászt fogalmazza meg.
Hogy néz ki egy áRON ft. Szakonyi Milán koncert?
A duó koncertünk és a nagyzenekaros koncertünk is alapvetően egy életvidám, kifelé forduló előadás, a tőlünk telhető legmagasabb energiaszinttel. Elsősorban saját dalokat játszunk, az újak mellett átdolgoztunk pár United dalt is, illetve egy-két feldolgozás is szerepel a műsorban nagy kedvenceinktől (Stevie Wonder, John Mayer, stb.).
Felsorolhatatlanul sok minden kötődik a nevedhez. Mégis melyek a főbb mérföldkövek a zenei karrieredben?
A United kétségkívül meghatározó, főként talán a mai napig közismert slágereink miatt, melyek már szinte önálló életet élnek. A Végső vallomást vagy a Keserű mézet Milánnal is játsszuk, és ma is minden szavát énekli a közönség. Jazz területen a Loop Doctors zenekarom a fő csapásvonal, amellyel nagyon sokat koncerteztünk külföldön, és remélem, folytatódik is ez a tendencia jövőre. Zeneszerzőként is sok mindenkivel dolgozom, A legutóbbi munkáim közül pl. Ruszó Tibi döntős dalára, vagy Tóth Vera legfrissebb, “A tükör túlfelén” című dalára vagyok nagyon büszke, melyeket zeneszerzőként és hangszerelőként is jegyzek, illetve sok dalt írok és hangszerelek a Group’n’Swing zenekarnak, ahol zenei rendezőként is közreműködöm.
Párod a Group’N’Swing, valamint a Masni és Pocó énekesnője Mihályi Réka. Két zenész a családban és egy pici. Nem ütközés a hétköznapokban, hogy mind a ketten zenészek vagytok?
Woody Allen szerint a boldog házasság titka a külön hálószoba, melyet egy óceán választ el… Ezt finomabban alkalmazva: nem játszunk közös zenekarban. Természetesen dolgozom rengeteget a Group’n’Swing és a Masni és Pocó produkciókon, de elsősorban háttéremberként.
Ha mindketten koncertezünk, akkor általában dadus szokott besegíteni nekünk, viszont ezt kompenzálva elég sokat tudunk együtt lenni a kicsivel a hétköznapokban.
Mennyire dolgoztok össze a szakmában Rékával?
Természetesen aktívan összedolgozunk a kreatív és a stúdiómunkákban, de egymás külső szemeiként is. Egyedül a rendszeres közös fellépést próbáljuk minimalizálni, hogy mindenkinek megmaradjon az önálló zenei világa.
Nem vagytok féltékeny típusok? Akár szakmailag, akár a párkapcsolatot érintően…
A kapcsolat elején előfordult féltékenykedés, de egy idő után kialakul egy stabilitás, mely részben annak is köszönhető, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, és minden egyebet is, ami a csomaggal jön.
Milyen apa vagy? Volt valami, amire nem voltál felkészülve a gyerek születése előtt?
Igyekszem következetesnek lenni, bár hajlamos vagyok túl lazán kezelni bizonyos dolgokat – ezen még dolgoznom kell. Ami a legszembetűnőbb változás a gyerekkel, az az, hogy nagyon komolyan meg kell tervezni a munka időbeosztását. Nem lehet állandóan éjjel dolgozni, és minden egyes szabad órát ki kell használni munkára, ha jön ötlet, ha nem. Erre nehéz volt átállni a szinte teljes szabadság után, de előnye is van: kényszerből ugyan, de sokkal összeszedettebb és koncentráltabb az ember.