Senki mellett nem tudok elmenni szó nélkül, aki szenved

Fitos Mónika még csak 49 éves, mégis már annyi minden színesíti az életútját, ami másnak talán egy élethosszba sem férne bele. Kineziológus, légzésterapeuta, szellemi tanító és még sorolhatnánk. Csak néhány jelző, ami mind igaz rá.

Hogy lesz valakiből világot járó, több száz, ezer emberhez szóló szellemi tanító, segítő?
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol szakon szereztem diplomát. Utána kineziológus lettem, majd transzperszonális pszichológiát tanultam, légzésterapeuta lettem, és az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején Magyarországon tanulható összes spirituális területen képeztem magam. Napi, heti rendszerességű önismereti tanulmányok, egyéni és csoportos formában, az akkori “legnagyobbaktól”, buddhizmus és annak beavatásai, parázsonjárások, izzasztókunyhó szertartások, attól, aki ezeket Magyarországon meghonosította… számát sem tudom azon okleveleknek, tanfolyamoknak, melyeket megszereztem. Majd Indiában folytattam a tanulmányaimat. Közel 30 utazás, rengeteg tanfolyam, tréneri, haladó tréneri beavatás, Egység Meditátori beavatás 2012-ben Magyarországon egyedüliként. Felébredés, gyönyörű állapotok, sok tudás és tapasztalás. Ezen hihetetlen mennyiségű tanulmányt, tapasztalást, közel 25 év tapasztalat anyagát ötvöztem egy olyan integrált módszerré, melynek még nem adtam saját nevet. Százakkal foglalkozunk hetente, egyéni foglalkozás, meditációs programok, táborok, elvonulások keretein belül belföldön és külföldön is.

A paletta hihetetlenül színes: meditációs csoportok, több napos elvonulások Németországban, Hollandiában, Belgiumban személyesen, most természetesen online.

Egység Meditációk az elmúlt 8 évben európa szerte, mondhatni majdnem minden országban, még Cipruson is. Közben itthon felépült szépséges központunk, a Teremtő Szellemi Központ, mely az őseim lakhelye volt, és a családunk több generációja élt itt. Itt tartjuk a csoportos programokat, egyéni konzultációkat. A munkám/hobbim/hivatásom során abban próbálok segíteni az embereknek, hogy lehámozva azokat a rétegeket, melyek a valós problémát elfedik, megoldás születhessen az életükben… összekapcsolódva a saját belső erejükkel, a saját forrásukkal megjelenjen az áttörés, a megoldás, melyet miután felismertek, felfedeztek, meg is tudnak valósítani. Ehhez az általam tanult összes módszert és az általam megélt hihetetlen mennyiségű belső tapasztalást használom, személyre szabva, ha egyéni konzultációra érkezik valaki, illetve csoportra szabva, ha egy csoporttal dolgozom.

Fontos feladatomnak tartom, hogy a Fényt terjesszem és képviseljem, mit is jelent, hogy mindenki reményt, segítséget kapjon, hitet és erőt merítsen bármilyen helyzettel néz is szembe.

Senki mellett nem tudok elmenni szó nélkül, aki szenved. Legyen az fizikai, érzelmi, lelki, vagy spirituális szenvedés, egy oda illő mondat, néhány kedves szó, egy érintés, vagy ölelés, együttérző figyelem.

Erre a pályára mennyire lehet tudatosan készülni? Vagy az élet mutatta, merre van a jó irány?
Valójában igen és nem…Gyermekkoromban mindig orvost és tanárt játszottam…valójában, amit csinálok, e két szakmának a keveréke. 🙂 Eredetileg tanárként kezdtem, de mivel sohasem tudtam elviselni a kötöttséget, hihetetlen szabadságvágyam van, sohasem voltam alkalmazásban. Egyéni vállalkozóként, már 18 évesen felkértek óraadó tanárnak, majd nyelviskolában dolgoztam, és nem sokkal később megalapítottam a saját nyelviskolámat. De minden órán, mindenki, meglepő módon magyarul, angolul, kézzel-lábbal, de az első néhány perc után már a problémáit osztotta meg velem, mesélte az életét és a tanácsomat kérte. A leglehetetlenebb helyzetekben, multi cégek vezetői a 20 éves vállaimon sírták el, szó szerint, az életük nagy tragédiáit. Pontosan emlékszem, 22 éves körül lehettem, amikor egy egyik ilyen esemény után – egy felső vezetőt hirtelen elkapott egy síróroham, mert feljött belőle az a már régen elásott fájdalom, hogy fogyatékos gyermeke született, majd hebegve-habogva kért elnézést és nem értette mi történt vele –

tudatosodott bennem, hogy itt valaminek lennie kell, hogy lehet, hogy ezt váltom ki mindenkiből… mármint nem a sírást, hanem a spontán megnyílást. 

Mikor döntöttél úgy, hogy megérett a helyzet a váltásra?
A váltás spontán és természetesen történt.  Minden belső, önismereti munkát önmagamért végeztem. Eszembe sem jutott, hogy önismereti/terápiás csoportokkal, vagy egyéni konzultációval foglalkozzak. Az emberek elkezdtek jönni és kérni az egyéni alkalmakat. Majd az első indiai utam után 2006-ban egy csoport keresett fel, kérve, hogy foglalkozzam velük. Mondtam, hogy csak veletek, és csak kis csoportban. 2 évvel később már 90 fős elvonulást tartottunk. Majd következtek a 200-300-400-500 és 600 fős programok, meditációk. Karitatív munkát is végeztünk, végzünk és fontos területen tervek is vannak… életem egyik nagy tapasztalata a Tököli börtönben végzett, 2 éven keresztül tartó, önkéntes munka fiatalkorú fogvatartottakkal. Amikor 2 éves meditációs gyakorlás után, a 18 éves, mély depressziótól szenvedő, 2 öngyilkosságot is elkövető, roma fiatal azt mondta nekünk: “Még sohasem éreztem magam ilyen szabadnak”.  Mindezt hosszú börtönbüntetésre várva, maga mögött hagyva a depressziót és a függőségeket.

A magánéletedet mennyire bolygatta fel a váltás?
Valójában a társammal együtt léptünk rá erre az útra és együtt mentünk először Indiába, így egy síkon mozogtunk.

Akkor, ha jól gondolom, a családod is veled együtt „rezeg”.
Igen, együtt emelkedünk. Sokat dolgoztam a karantén időszak előtt édesapámmal. Együtt csináltuk az egyéni konzultációkat. Anyukám, apukám, a testvéreim, az ő párjaik mind körülöttünk vannak. Minden programon ott vannak a családtagok, résztvevőként, vagy segítőként. Ez egy hatalmas áldás. Nincs olyan családtagom, aki ne ismerné el, vagy ne támogatná a tevékenységünket. Hozzánk hozzák a gyerekeket, unokákat oldásokra, és maguk is a mi segítségünket kérik, ha elakadnak valamiben. Nem volt ez mindig így, hiszen a szüleim elváltak, másik család született, 2 új testvérrel, sok nehézségen mentek keresztül a családi kapcsolatok, de a saját belső átalakulásomon keresztül nemcsak az én kapcsolatom gyógyult meg mindenkivel, de mindkét család összes tagjának kapcsolata egymással.

Egy meditáción ott ül az anyukám és apa második felesége is. Egymás mellett ül az édestestvérem és a két második házasságból született testvérem teljes békességben, párjaikkal, gyermekeikkel.

Nagyon boldoggá tesz ez a család  és hatalmas reménnyel szolgál másoknak is, hogy lehetséges a megbocsájtás, tisztelet és szeretet egymás iránt, még a nehéz helyzetekben is.

Hogy éltétek meg a karantén időszakot, illetve a mostani korlátozásokat?
A külföldi és belföldi csoportok nagy része online formára váltott… több ingyenes programot tettünk elérhetővé a tavaszi időszakban és most újra. Számomra nem jelentett túl nagy nehézséget, mert előtte minden hónapból 2 hetet külföldön töltöttem a meditációs programok okán, így most több időm maradt itthon is lenni, bár nem jellemző rám a sok szabadidő. Mindig rengeteg új ötlettel, tervvel vagyok tele.

Mit vársz a közeljövőtől akár szakmai, akár emberi oldalról?
Sok tervem van. Karitatív tevékenységek tömkelegét tervezem, és szeretnék, meglepő módon, minél több embernek, minél többet segíteni.

A járvány lecsengése után sok vendég előadót tervezek meghívni a világ minden tájáról, önkéntes, segítő munkát végezni a szívemhez legközelebb álló rétegnél, az időseknél.

Amint lehet, szeretnék utazni és tovább képezni magam, hogy még inkább megemelkedve, még nagyobb spektrumban és volumenben végezhessem azt a hivatást/hobbit, amiért megszülettem.

Képek: Fitos Mónika saját
Még nincs hozzászólás

Hozzászólások lezárva