Hogy lesz valakiből neves divattervező, ha szinte mindent autodidakta módon tanult? Elég a kitartás? Zimits Andrea divattervező mesél nem mindennapi életútjáról Sikersztori rovatunkban.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindig is tudták, mik lesznek, ha nagyok lesznek. 🙂 Te is ezek közé a kevesek közé tartozol.
Igen, már kisgyerek koromban tudtam, hogy lételemem az alkotómunka. Mindig rajzoltam, mindenből, amiből csak lehetett, csináltam valamit. Lehetett az üres gyógyszeres fiola, vagy bőrdarabkák, amit a sarki suszter bácsi már nem tudott mire használni, nekem mind hatalmas kincsek voltak. Esténként azzal a gondolattal aludtam el, hogy másnap mit fogok készíteni. A rajztehetséget anyukámtól örököltem. Kiskoromban varrógép híján, kézzel varrtam magamnak ruhát.
Akkor az iskoláidat is ennyire tudatosan választottad meg?
Nem jártam divattervező iskolába, varrni sem tanultam. Az én időmben nagyon nehéz volt bejutni az egyetlen művészeti iskolába. Nekem sajnos nem sikerült. Aztán valahogy nem is felvételiztem többször, mert minden ment a maga útján. Soha senki nem kérdezte, hol tanultam, tetmészetes volt, hogy én ezzel foglalkozom. Úgy érzem, hogy velem született ennek a szakmának a szeretete, a művészi hatás elérése, a precizitás, a tökéletességre való igény és folyamatos törekvés. Valamint lelkesedéssel tölt el a kísérletezés, számomra még ismeretlen technikák, anyagok alkalmazása. Meg van bennem a maximális alázat a munka iránt. Szerintem a tervezést és a kivitelezés minden mozzanatát egész életen át kell tanulni, mert minden anyag másként viselkedik. Munkáim minden egyes darabja különbözik egymástól, nem készítek két egyformát. Ezt nem lehet elméletben elsajátítani, rengeteget kell gyakorolni.
Mivel csak egyedi darabokat készítek, minden egyes munkám újabb kihívást jelent számomra. Jellemző, hogy csak minőségi, nemes anyagokat alkalmazok, szívesem ötvözöm a régit az újjal.
Antik kiegészítőket, ruharészleteket használok fel, melyek felidézik a régmúlt hangulatát, és egy kis eklektikát létrehozva, kiegészítik a mai divatra jellemző jegyeket. Gyakori a ruháimon a kézimunka, gyöngyözés, hímzés és más időigényes, részletgazdag díszítés. A huszadik szàzad eleji szecesszió és art deco elemei állnak a legközelebb hozzám. Szívesen merítek ihletet az akkor alkotó művészek, festők, ötvösművészek által alkalmazott motívumokból. Imádom a színeket, anyagokat ötvözni. A természet színei példaképek számomra. A madarak színes tollazata, a virágok, növények, állatok sokszínűsége, ahogy a minket körül ölelő természet reagál az évszakok váltakozására, mind mind egy egy műalkotás számomra, melyet szívesen tekintek modellnek a tervezés során.
Hogyan jellemeznéd a stílusod? Van olyan irányzat, amit követsz, vagy megihletett?
A Slow irányzat híve vagyok, mely szembemegy a rohanó világgal, a tömegtermeléssel, divat irányzatként az állandó vásárlásra ösztönző multi divatcégek egy szezonra szóló, minőségtelen, uniformizálódott termékeivel. A vásárló közönség nem fogja fel, hogy a termelés felgyorsulása mennyi károsanyag kibocsájtással, felesleges, környezetszennyező melléktermék képződésével, hulladék felhalmozàssal jár. Az olcsó tetmékek árát pedig a gyermekmunkások verejtékének és kizsákmányolásának köszönhetjük. Tehát a Slow követőjeként én nem sietek sehová. Minőséget, igényességet, egyediséget, egészségesebb viseletet, sokféleséget jelent számomra ez a kifejezés. Emellett időt a személyes kapcsolat kialakítàsára alkotó ès vásárló között. Ez egyben azt is jelenti, hogy minden termékemet ingyen ráigazítom új tulajdonosára, és mivel szinte minden darabnak, vagy ruharészletnek története van, -ezt megosztva a vevővel – kapcsolatunk még személyesebbé válik.
Termékeim az igényes közép korosztályú hölgyeknek készülnek, akik általában romantikát, nőiességet, eleganciát és egyediséget keresnek az öltözékekben.
Az én általam tetvezett és készített ruhák különböznek más tervezők termékeitől, mivel minden darab egyszeri és megismételhetetlen. Vevőim szerint, mégis messziről felismerhetőek az általam készített kreációk. Bármennyire különbözőek is, látszik rajtuk, hogy egy kéz munkái.
A ruhatervezés nem csak a kreatív munkafolyamatokból áll. Hogyan birkózol meg az egyebekkel?
A munka, a tervezés valamelyik részfolyamata, minden napomból részt kíván. Ritka az a nap, amikor nem foglalkozom vele. Minden munkafolyamatot egyedül végzek, ezáltal magam sem tudom, hogy egy-egy darab mennyi idő alatt fog elkészülni. Van, hogy leülök, és abba sem hagyom a munkát, ameddig a megálmodott holmi el nem készül. De gyakoribb, hogy a különböző textileket, kiegészítőket, napokig, vagy hetekig csak nézegetem, illesztgetem, és szó szerint várom a pillanatot, amikor összeérnek. Egyedül az értékesítést adom ki szívesen a kezemből. Nem vagyok jó üzletasszony. Ha a vevővel kialakul köztünk a harmónia, akkor a ruhát legszívesebben ingyen is odaadnám, és több órás beszélgetés lesz a vásárlásból, ha viszont nincs köztünk meg a közös nevező, akkor nem is szívesen adnám el neki. Ezért jobb, ha ezt olyan emberekre bízom, akik ehhez értenek. De ha alakítani kell a ruhán, vagy bármilyen kérdése van a vásárlónak, azonnal ott vagyok. Így az értékesítést még tanulnom kell, hogy a személyes kapcsolatok ápolása mellett azért az üzleti rész is működjön.
A munkáidból árad a harmónia. Ebben gondolom nagy segítségedre van a kiegyensúlyozott családi háttér…
Olyan szerencsés vagyok, hogy férjem is művészeti vonalon dolgozik, és mindkettőnknek saját otthonunkban van műtermünk. Ha dolgozunk, a férjem egy szintet felmegy, én pedig lemegyek egy szintet. Aztán munka után középen találkozunk. 10 éves kislányunkat nevelgetjük, 29 éves nagylányunk már külön él, és szintén kreatív hivatàst választott magának.
Hosszú idő után újra csapatban dolgozol. Mi volt a döntésed oka? Könnyebb így, mint egyedül?
Eddig mindig egyedül dolgoztam, de pár éve csatlakoztam egy tervező csapathoz, ahol nagyon jól éreztem magam. Aztán 4 év közös munka után úgy alakult, hogy útjaink mégis elváltak. Most ismét tagja vagyok egy csapatnak, ahol több tehetséges, fiatal tetvező tevékenykedik, de tervem, hogy egy saját üzletet nyissak. Úgy érzem, hogy mostanra állt össze minden szükséges feltétel ennek a megvalósításához.