1968, Budapest – Lecsapta a vekkert, és a másik oldalára fordult. Még van öt perce – vigasztalta a gondolat, mielőtt újra álomba merült. De a konyhából jövő csörömpölés már nem kegyelmezett neki. A kredencre állított, kettes számú ébresztőóra kellő távolságban volt az ébredéshez. Morcosan ledobta magáról a takarót, és az éjjeliszekrényére tett szemüvege után tapogatózott. Megborzongott. Este már sosem tett a kályhára, nem csoda, hogy hidegek voltak a reggelek. A nulladik óra előttiek pedig különösen.
Hogy a hóhér vágja hátba azt, aki kitalálta, hogy vénségére pont neki kelljen hajnalban kikászálódnia az ágyból! Ott vannak a fiatal kollégák, pattanjanak azok ki öt órakor a paplan alól! – kotorászott eredménytelenül. Amúgy sem tartotta sokra ezt a hajnali oktatást, inkább maradnának még délután tovább. Vagy hagyják el a tornaórát! Mintha a kölykök nem rúgnák a grundon eleget a bőrt.
Mintha tudnák is ezek reggel hétkor, hogy mi az a számtan, a kétismeretlenes egyenlet vagy a gyökvonás. Csak álmosan bambulnak a kockás füzetre. Jó esetben átbeszélik a házi feladatot, de hogy ténylegesen haladjanak a tananyagban, szinte reménytelen.
A csütörtök hajnali földrajzóra még csak-csak elmegy, ott csak a térképet böngészik vagy képeket nézegetnek az albumban, de ez a keddi matematika… Beszél az igazgatóval, a Szentmihályi Gézával, igazán lehetne abban a ficsúrban valamivel több tisztelet az idősebb kollégái felé. Elszaladt vele a ló, túl korán kapta meg az első emeleti irodát, különben jobban figyelne az ilyen dolgokra, különben jobban figyelne őrá. Persze, ha ő is eljárna kártyázni velük, de az efféle játék nem az ő asztala, még ifjúkorában sem volt az, hát még most, vénségére, egy évvel a nyugdíj előtt. Túl sokat isznak, és biztos nem babra megy a játék. Hát ő nem keres annyit, hogy ne viselje meg egy esetleges vereség.
Leakasztotta a szobainasról a nadrágját, és kivette a kétajtós szekrényből az egyik ingét. Négy volt neki, három kék és egy fehér, ünnepnapokra. De ez a kedd csak kéket érdemelt, ha tehette volna, talán szürkét választ.
Feltett kotyogni kétkortynyi feketét, megigazította a szakállát, majd még egypár percre leült a konyhaasztalhoz átlapozni a diákjai beadott dolgozatait. Már két napja kijavította őket, de inkább vetett rájuk még egy pillantást, nem szeretett hibázni.
Hat előtt pár perccel húzta be maga mögött a kaput, odakint ónos eső áztatta a Wesselényi utcát, az orra előtt ment el a troli, de az undok idő ellenére sem bánta. Legalább magához tér a csípős levegőn, a nyeles esernyője pedig megvédi a kéretlen cseppektől.
Kissé beljebb húzta a sildes sapkáját, és tekert még egyet a nővérétől kapott zöld kockás gyapjúsálon. Épp csak ébredezett a Körút, a kattogva döcögő villamos még a szendergő utasainál is álmosabbnak tűnt. Utcaseprők tették a dolgukat, a kukásautó háztól házig gurulva fogadta be a gyomrába a szemetet, amitől a lakók szabadulni kívántak.
Károly elővett egy Szimfóniát, és nagyokat szippantva próbálta elhitetni magával, hogy kibírja reggeli nélkül, elég, ha délben, az iskolai menzán eszik majd valamit. De a korgó gyomra hamar vitába szállt vele, és a józan ész érvei, miszerint nem árt, ha megválik pár, az egészségét is veszélyeztető kilótól, alulmaradtak az ősi ösztönnel szemben. Egy zsömlét vett a Király utcai péknél, és két kiflit, hogy uzsonnára is legyen, ha már elővette a pénztárcáját.
Fél hétkor lépett be az iskolakapun, odabiccentett a portásnak, majd nagyokat fújtatva felvánszorgott a harmadikra. A tanárit most kihagyta, s bár legtöbbször csak ő használta a matematika szakosoknak fenntartott irodát, ma minden szükséges eszköz ott volt nála, felesleges lett volna a második emeleti kanyar. Két számtanos kolléga volt még rajta kívül, de azok inkább a földszinti nagytanáriban nyüzsögtek.
Egy szemüveges, kócos kissrác, a Szamos Gyurka a tanára jöttére összerezzenve letette a tollát, még véletlenül sem akarva a látszatát kelteni, hogy most csinálja a házi feladatot. Egy vörös copfos kislány kalácsot tömött a szájába, három fiú pedig egy összegyűrt kockás papírral focizott. 6:45-ig lassan beszállingózott az egész osztály, csak a Nádasdy Bandi hiányzott, de a csöngetés után egy perccel ő is beesett az utolsó padba.
Körzőnyikorgás, vonalzócsattogás, füzetlapsusogás uralta a magas osztálytermet, többen a fa tolltartójukkal csörögtek, több-kevesebb figyelemmel követve Boros Károly tanár úr szavait.
Csak a Nádasdy Bandi nem figyelt, csak ő terült el a padján két ceruza között, tátott szájjal az igazak álmát aludva. – Nádasdy! – szólt rá Károly hitetlenkedve, hogy valaki ennyire nem méltatja a tudományt.
De a fiú meg sem mozdult, a többiek kuncogó örömére egyenleteseket szuszogva húzta a lóbőrt.
– Nádasdy András, egyetértesz az osztálytársad megoldásmenetével? – dörögte újfent a tanár úr.
Bandi ijedten kapta fel a fejét, a szemét dörzsölte, láthatóan felébresztette a szigorú hang, de még nem rántotta teljesen vissza Álomországból.
– Igen, igen, azaz nem – hebegte, remélve, hogy csak passzol az egyik a két válasz közül.
– Holnapra megírod, fiam, pluszban ezt a feladatsort! – csapta fel Károly találomra a tanítványa könyvét.
∗∗∗
Csütörtökön bár ott várták a tanári asztalon a megoldott példák, de Bandi órán való együttműködése újra gyatrára sikerült. Az első percekben ugyan magán erőt véve figyelni próbált a fiú, de hamarosan újra elszenderedett a füzete fölött.
A pimasz kölyke! – fortyogott Károly magában. Mintha neki nem esne jól még egy kis szunyókálás. De ő itt van, a hajnali kelése ellenére is fegyelmezetten, megtisztelve a nebulókat, ez meg itt rá se bagózik, az igazak álmát alussza. De vele aztán ne szórakozzon! Ha kell, büntetésként újabb házi feladatokkal rondítja el a hétvégéjét. Rajzoljon térképet, tussal, részletezőt, szombat, vasárnapot felemésztőt, hátha majd abból végre tanul.
Károly a következő kedden is nehezen ébredt, csak a péknél bekapott tepertős pogácsa segített a hangulatán. Az osztály egyharmada hiányzott, influenza söpört végig az iskolán, de a Nádasdy Bandi ott volt, térképestül, vörös szemmel, álmosan. Hathatott a büntetés, talán a szülei is megmosták a fejét, mert bár olykor-olykor kicsúszott az álla alól a könyöke, sikerült egész órán nyitva tartania a szemét.
Károlyt csütörtökön is becsábította a pékségbe a frissen sült, ropogós zsemlék és kiflik illata, türelmesen várt a sorára, amíg előtte egy apró, kortalan teremtés a kenyerek között válogatott. Kintről néhány autó csikorgása szűrődött be a boltba, a műhelyben pedig egy, a földön koppanó péklapát csörömpölt. A pékmester nyájas mosollyal szabadkozva a vevőinél hátrasietett, hogy a sárga földig hordja az inasát.
– Mert nem figyelsz, mert csak bambulsz ki a fejedből! – harsogta. – Eriggy, így nem sok hasznodat veszem! – lódította ki az utcára a fiút. – Karját törte az inasom, más meg, aki beállna arra az időre helyette, a dupláját kérné, nem engedhetjük meg magunknak. Amíg meg nem gyógyul, a fiam segédkezik helyette, de nem nagyon megy neki ez a három órai kelés – magyarázta a fejét jobbra-balra ingatva, miközben egy papírba csomagolva átadta az apró asszonynak a kenyeret.
Károly laposakat pislogva végigsimította a szakállát, úgy nézett a lehajtott fejjel elsiető Nádasdy Bandi után. A fiú nem vette észre őt, de ő még sokáig követte a tekintetével a lépteit.
∗∗∗
A 6:50-es becsöngetésnél már mindenki a helyén ült, ezúttal Bandi sem késett, a körzőjét babrálta, és minden akarata ellenére olykor egy nagyot ásított. A többiek még halkan duruzsoltak, csak az első figyelmeztetés után állt mindig helyre a rend. Nem tiszteletlenségből, csak így szokták meg, hogy a Boros tanár úr először úgyis még az osztálynaplóval szöszmötöl.
De most nem a bordó könyvet lapozgatta Károly, hanem újra és újra az ősz szakállába túrva, lassú léptekkel Bandi padjához közeledett. A hirtelenszőke, szeplős fiú ijedt szemmel várta a vádat, hogy mit hibázott, mit vétkezett.
Károly lehajolt hozzá, és letett elé egy kulcsot.
– A matematika tanáriban van egy kanapé, ilyenkor nincs még ott senki, dőlj le egy kicsit! Okos fiú vagy te, megkapod a jegyzeteket, és bepótolod – kacsintott jóságosan a tanítványára, majd mintha mi sem történt volna, egy fehér krétával a kezében visszasétált a Pitagorasz-tételhez előkészített táblához.
Ha szeretnél még több novellát olvasni Palotás Petrától, IDE kattintva megteheted!
