A cikk első részében arról olvashattatok, hogy milyen egy jó értelemben vett Jófiú és miről lehet felismerni azokat a férfiakat, akik csak annak tűnnek, de valójában nem azok. Írtam arról is, hogy az én olvasatomban milyen jellemzőkkel bír egy Rosszfiú és mi a legfőbb működésmódja. Most arról lesz szó, hogy milyen nők választják párjuknak a Rosszfiúkat, illetve mi történne, ha egy ilyen Nőt egy Jófiúval hozná össze a sors.
Arról is olvashattok, hogy hogyan lehet eljutnia oda egy Nőnek, hogy megfelelően értékelje a Jófiúkat és hogyan néz ki az, amikor a Nő ezt a célt már elérte.
Milyen nők választják a Rosszfiúkat?
Az a Nő választja a Rosszfiút társának, akinek a múltjában már valahol mélyen (vagy talán nem is olyan mélyen) ott van már ez a kapcsolódási mintázat. Ez a Nő már megtapasztalta azt az élete egy korábbi szakaszában, milyen benne lenni egy ilyen hol fent, hol lent játszmában. Akár tudatosan, akár tudat alatt, de tudja azt, hogy milyen jó elnyerni valakinek a figyelmét, odafigyelését, szeretetét. Milyen felemelő érzés az, amikor úgy érezheti, hogy „igen, győztem, megvan!”. Azonban tudja azt is, hogy amikor a hullámvölgyben van a kapcsolat, akkor az fáj. Ilyenkor pedig hatalmas erőket mozgósít, hogy újra a hullámhegy tetejére kerüljön. Tulajdonképpen ez hajtotta őt a múltban is, és ezt hajtja őt olyankor is, amikor a Rosszfiút választja. Akiért lehet küzdeni, akivel újra és újra megélheti a mélység után a magasságot, majd a mélységet, majd a magasságot… Végtelenítve.
Amikor azt mondom, hogy már megélte ezt a kapcsolódási mintázatot valahol a múltjában, szándékosan nem párkapcsolati mintázatot írok. Mert ez a Rosszfiú-kedvelő párkapcsolati minta sem feltétlenül az ő múltbeli párkapcsolatában fordult elő először. Sokkal inkább a Nő szüleitől eredeztethető.
Egyik opció lehet, hogy a Nő szülei maguk éltek ilyen jellegű párkapcsolatban. Így a Nő születésétől kezdve ezt látta, mint férfi és nő közötti „ideális” kapcsolódást. Majd felnőve pedig ezt a beivódott mintát követte a saját életében is. Akár a nélkül, hogy észrevenné. Hiszen, ha valaki nem él a tudatos átvizsgálás lehetőségével a szülei párkapcsolatát illetően, akkor nagyon sok káros dolgot tud magával cipelni, akár egy egész életen át is.
A másik opció, hogy a Nő szülei játszották vele gyerekként ezt a húzd meg- ereszd meg játszmát. Az ilyen szülőkkel felnővő gyermek azt tanulja meg, hogy a szeretet nem feltétel nélkül és alanyi jogon jár neki, hanem azért meg kell dolgozni. Jobb esetben a megdolgozás után kap valamennyi szeretetet, odafigyelést, dicséretet. Rosszabb esetben még akkor sem. Mindenesetre a gyerek csak küzd és küzd, mindent megtesz annak érdekében, hogy végre érezze, hogy a szülei szeretik és figyelembe veszik. Óriási teher ez egy gyereknek és elmondhatatlanul rombolja az önbizalmát, önbecsülését, önszeretetét.
Hiszen egy gyerek azon keresztül tanulná meg szeretni és becsülni magát, ahogyan a szülei teszik azt vele. Ha viszont a szülők ezeket feltételekhez kötik, vagy csak egészen egyszerűen teljes mértékben megvonják tőle, akkor nincs honnan megtanulnia.
Azzal a tudattalan belső monológgal a fejében/szívében/lelkében nő fel, hogy ő alapjáraton nem szerethető, hanem azért küzdeni kell. Folyamatosan. Ha pedig meg is kapja ezt a szeretetet, azt akkor is elveszik tőle nagyon hamar. A hullámhegyek és -völgyek váltakozása.
Nem csoda hát, ha ez az egykori gyerek, aki ma már felnőtt Nő, ugyanezt a mintázatot keresi a párkapcsolatában is. Hiszen nem tud jobbat. Csak a küzdést tudja, azt ismeri. Csak azt tudja, hogy ő nem ér annyit, hogy szeressék. Ezért választ is magának egy olyan párt – egy Rosszfiút – aki partner tud lenni ebben a játszmában. Így a biztonságos, jól ismert pályán mozogva tudja folytatni az életét.
S mi lenne, ha a sors a Nőt, ezen állapotában összehozná egy Jófiúval?
Körülbelül keresztülnézne rajta. Észre sem venné. De ha mégis, akkor is borzasztóan unalmasnak találná. Hiszen a Jófiúval nem lehet megélni a fent és lent kilengéseit. Nincsenek extrémitások.
Egy Jófiúval a szeret, odafigyelés, megbecsülés stb. áramlása folyamatos. Ezt pedig ez a Nő nem ismeri és nem is tudja befogadni. Számára egy Jófiú nem jelentené a nagybetűs Férfit. Ezek azok a Nők, akik azt mondják, hogy „tudod, nekem a valódi férfi az olyan, mint XY, olyan rosszfiús”. Neki egy Jófiú nem valódi férfi. Hiszen nem ezt látta felnőve, nem ezt tapasztalta. Ha pedig nem dolgozik a magával hozott káros mintázaton tudatosan, akkor valószínűleg soha nem is fogja tudni értékelni mindazt a jót, amit egy Jófiú adhatna neki.
Sőt, ha valamilyen véletlen folytán mégis párkapcsolatba kerülne egy Jófiúval, még az is lehet, hogy ő válik pszichológiai bántalmazóvá. Így provokálva ki, hogy azért mégiscsak legyen már valami fent és lent. Még ha ő maga is az indikátora, de az akkor is végre már valami, nem a „langyos víz”.
Hiszen az ilyen lelki sérüléssel rendelkező Nő számára a nyugalom, a pozitív dolgok nem alkalmankénti, hanem folyamatos áramlása egyenlő a langyos vízzel.
Ami pedig igazából nem a valóság, hanem csupán ő nem tudja a felé áramló dolgokat kellőképpen befogadni. Így hát vagy kilép egy ilyen párkapcsolatból, vagy pedig ő maga kezd bele a fentek és lentek megteremtésébe.
Hogyan juthat el a Nő oda, hogy értékelje a Jófiúkat?
Ahhoz, hogy egy nő értékelni tudja a Jófiú által felé áramoltatott szeretetet, megbecsülést, figyelmet, odafigyelést, egyenlőséget és minden más pozitív dolgot, először is fel kell ismernie a magával/magában hozott negatív mintát. Majd le kell ásni a mélyére, ahonnan ez eredeztethető. Ott feloldani azt az eseményt, azt a sérülést. Majd előre felé haladva végig tekinteni a többi emberi kapcsolatain, hogy milyen más kapcsolódásban játszotta még ezt a mintát – párkapcsolat? baráti kapcsolat? saját gyerekeivel? munkahelyi helyzetekben?
A minta bárhol és akárhol megjelenhet és meg is jelenik. Ezt fontos tudni. Semmilyen lelki sérülés nem létezik csak úgy önmagában, izoláltan, egyetlen életterületen. Hanem mindig terjed. Magánélet, munkahely, barátok, szülők, gyerekek, akár még a boltban a pénztárossal is megfigyelhető esetenként.
A minta oldásával egyidőben pedig építeni kell a Nő önszeretetét, önbecsülését, önmagába vetett hitét – és kb. mindent, ami ön-… Hiszen ezek azok, amelyek az élete során sérültek és amelyek benne tartják őt a káros mintázatban.
Milyen az, amikor a Nő célba ér?
Ekkor a Nő már a szíve mélyéről érzi, hogy nem vágyik többé a fentekre és lentekre. Nem görcsösségből, hanem valódi énjéből fakadóan akar egy Jófiúval együtt lenni.
Már tudja azt, hogy egy olyan megbízható párra vágyik, aki társa az életben, nem pedig játszótársa a játszmázásban.
Ekkor a Nő már be tudja fogadni azt a folyamatos szeretetet és minden jót, amit a Jófiú folyamatosan adni képes.
S mivel ekkor a Nő is már meggyógyult a saját lelki sérüléseiből, ő is viszont tudja mindezt adni a párjának. Így alakul ki a harmónia és a nyugodt szeretetteljes folyamatosság.
Ekkor érti és érzi meg a Nő, hogy ez a legjobb dolog, amit kaphat és adhat viszont.
Kívánom mindenkinek, hogy a lehető leghamarabb célba érjen ezen a téren is!
