Amikor egy férfit veszteség ér

Zokog, némán tűr, őrjöng, túlkompenzál (agyonissza, agyondolgozza, kizsigereli magát). Sokféle módot talál a férfi vesztesége(i) valamiféle kifejezésére. A környezet mindeközben inkább három lépés távolságot tart tőle, nehogy megzavarja ezt az amúgy is viharos létállapotot.

De hova vezet mindez? Hogyan lesz a tagadásból düh, a dühből fájdalom, a fájdalomból apátia, és végül az apátiából elfogadás? Azaz hogyan zajlik egy férfi gyász (elengedési) folyamata?

Míg a nő, jellegéből adódóan befogadó, alakadó, majd elengedő – ahogyan a gyermekáldás folyamata is mutatja (férfi befogadása, pocak növekedése, szülés), addig a férfi – szintén jellegéből adódóan – nagyjából egy utat ismer: előre. Nyílegyenesen vágtat végig az életen, eredmények után kutatva. A férfit alapvetően eredményei alapján ítéljük meg, és kevésbé jelleme, jó cselekedetei alapján. Így ha veszteség éri, nemcsak a belső, hanem a külső kényszer és elvárás hatására is, rosszabbul éli azt meg.

Így a férfinek tanulnia kell az elengedést. Megengedni magának a veszteségeket. Hogy az is rendben van.

Mert a dolgok természetes rendje a veszteség. Minden veszteséggel tapasztalatot szerzünk: mit adott, amíg volt, mit tettünk helyesen és min kellett volna változtatni, mit tanultunk általa, és mi az, amit a következőkben már másképpen tennénk. Ezt úgy hívom, a veszteség megtanít az Ég felé tekinteni.

Ahogyan a sötétség a fény fontosságára hívja fel a figyelmet, úgy a halál/a veszteségek az élet igazán fontos dolgaira. Hogy még életedben rendezd a kapcsolatot a családoddal. Hogy mondd ki, ami benned van. Hogy vedd elő a bátorságod szeretni, őszintének lenni, kitartani, felismerni, ha valami nem úgy sikerült, magadnak és a másiknak új esélyt adni. Sosem késő meglátni a fényt, és az élet igazán fontos dolgait.

Mert ha zokogsz, némán tűrsz, őrjöngsz, túlkompenzálsz, nem történik meg a valódi változás. Nem mész végig a gyászfolyamaton, és a felismerés sem születik meg (mit adott, mit tanított). Merj hát végigmenni a folyamaton, ez természetes.

S egy utolsó tanács: cseréld ki a szótáradban a veszteséghez kötődő kudarc szót tapasztalatra. 180 fokot fordul majd a világ. S a mocsárból a piramis tetejére érsz. Abba a magaslatba, ahol mindent átlátsz, és minden értelmet nyer számodra.

Dénes Évi

Érzelmi Intelligencia Coach - az Objektív Személyiségelemzés módszer megalkotója és oktatója

Nem a névjegykártyára írt rang vagy. Nem is az, akinek gondolod magad vagy amit mások gondolnak rólad. Az vagy, amit adni tudsz másoknak. Kinek szavakat, kinek gondolatokat, kinek érzéseket adok. Szavaim másokban válnak valósággá. Keljenek benned is, kedves Olvasó, új életre!