Idén májusban Budapest ad otthont a 105. Giro d’Italia rajtjának. Mára a Giro d’Italia presztízs értékű nemzetközi versennyé nőtte ki magát, amit a verseny Nagy Rajtjainak nemzetközileg történő rendszeres megrendezése is mutat. A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma ezzel a kiállítással tiszteleg az olasz körverseny és a magyar kerékpársport történelmi múltja előtt, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a kerékpársportnak Magyarországon is komoly múltja, jelene, és jövője van.
A tárlat külön szekcióban fordít figyelmet a Giro d’Italia történetének, amely elsősorban archív fotók és a versenyhez kapcsolódó tárgyak (kerékpárok, mezek, emléktárgyak) segítségével mutatja be a háromhetes verseny több mint 100 éves történetét, különös tekintettel a verseny olyan, meghatározó személyiségeire, amilyen például a háromszoros Giro-győztes Gino Bartali (1914–2000), aki a második világháború idején a kerékpárja nyeregcsövébe rejtve csempészett menekült zsidók számára iratokat Assisiből Firenzébe.
A Giro történetét bemutató blokk törzsanyagát a Madonna del Ghisallo, a kerékpározás védőszentjének szentelt kápolna mellett működő, a háromszoros Giro d’Italia-győztes Fiorenzo Magni (1920-2012) kezdeményezésére létrehozott Museo del Ciclismo gyűjteményéből válogatott tárgyak adják.
Az olasz gyűjteményből származó tárgyak – mint például a „Kannibál”, Eddie Merckx által használt kerékpár vagy a korábbi Girók rózsaszín trikói – mellett magyarországi gyűjtőktől és közgyűjteményekből, illetve a múzeum saját anyagából válogattuk össze a magyar kerékpársport történetére vonatkozó anyagot.
A kiállítás elsősorban kultúrtörténeti szempontból világítja meg egyrészt az olasz kerékpársport legnagyobb versenyének, másrészt a magyarországi országúti kerékpározás főbb eseményeinek hátterét. A kerékpársport magyarországi megjelenése, Európa egyik legelső kerékpárpályája, a Millenáris, valamint a nagyobb magyar versenyek – így például az 1925 óta megrendezett Tour de Hongrie – története mind jelentős részét képezik a kiállításnak.
A BTM Vármúzeum nem csupán a kerékpársport technikai, sporttörténeti érdekességei iránt érdeklődő látogatókat szeretné megszólítani, hanem minden olyan látogatót, akik érdeklődnek a kerékpározás kultúrtörténete iránt. Ezért a témában kevésbé járatos érdeklődők megismerkedhetnek a sporttal kapcsolatos alapfogalmakkal, főbb versenyszámokkal vagy éppen a különböző versenyzőtípusokkal. Ugyancsak fontos szerepet kapnak a versenyekhez fűződő legendák, mikrotörténetek, mint például az 1924-es Giro d’Italia-n máig is egyetlen nőként induló, máig is ikonikus alak, Alfonsina Strada (1981-1959).
Tradíció és innováció – talán ezzel a két fogalommal lehet a legjobban meghatározni a kerékpársport lényegét. Miközben a kerékpársport a – sokszor emberfeletti – fizikai és mentális erőfeszítésről szól, bizonyos értelemben mégiscsak technikai sport, így a műszaki fejlesztések, újítások is nagy jelentőséggel bírnak.
Franciaország és Belgium mellett Olaszország az országúti kerékpársport egyik hazája. A sokszor évszázados tradíciókkal bíró versenyek nézők százezreit mozgatják meg évről évre, a legnagyobb kerékpárosokat pedig nemzeti hősként tisztelik a szurkolók. A kerékpározás ezekben az országokban jóval túlmutat a sporton, számos kulturális, gazdasági és társadalmi vetülete van.
„A legenda születése”
Az olasz körverseny megrendezésének ötlete – az 1903-ban először megrendezett Tour de France-hoz hasonlóan – Olaszország legnagyobb sporttal foglalkozó lapja, a Gazzetta dello Sport szerkesztőségében született meg. A lap akkori szerkesztője, Tullio Morgagni, akinek nevéhez fűződik az 1905 óta létező egynapos verseny, a Il Lombardia. Illetve az 1907 óta megrendezett, ugyancsak egynapos Milánó-–San Remo is- 1908-ban megneszelte, hogy a rivális lap, az Il Corriere della Serra a Bianchi kerékpárgyárral közösen a Tour de France mintájára körversenyt tervez. Erre reagálva jelentette be a Gazzetta még 1908 augusztusában, hogy a következő évben megrendezi az első olasz körversenyt.
A körverseny a nemrégiben egyesített olasz királyság történetének átmeneti korszakában született meg, amikor az ország még rendkívül széttagolt, rossz infrastruktúrájú volt; jórészt „paraszti társadalma” a műveltség alacsony fokán állt, többféle dialektust beszélt. Így az olasz kerékpáros körverseny egyszerre reprezentálta a fiatal olasz állam sokszínűségét és modernizációs törekvéseit. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy a Giro d’Italia az olaszok számára a nemzeti önreprezentáció egyik fontos eszközévé vált, s a mai napig szinte vallásos tisztelet övezi a kerékpározást és a versenyt magát. Az első modern Girónak az 1933-as kiírást szokás tekinteni. Ez a verseny már 17, átlagosan 197 km hosszú szakaszból állt, és egy időfutamot is magába foglalt.
Magyarország egyik leghíresebb „viadala” kétségkívül az Osztrák-Magyar Monarchia két fővárosa közötti kerékpárverseny volt, amelynek kezdetei 1896-ig nyúlnak vissza. Az osztrák és a magyar kerékpáros szövetségek által rendezett Budapest-Bécs, Bécs-Budapest kerékpárverseny a két ország válogatott kerékpárosainak viadala volt, amelyhez később további országok válogatottjai is csatlakoztak. Az Österreichischer Radsportverband és az MKSZ megegyezett, hogy a rajt felváltva induljon Budapestről és Bécsből, az első három versenyt viszont csupán egy irányban rendezték. Később a verseny útvonala Pozsonyt is érintette, 1936 után pedig két-, majd Graz érintésével háromnaposra bővült a viadal. A második világháború idején a verseny nem került megrendezésre, viszont a viadal hagyománya annyira erős volt, hogy 1951-ben osztrák kezdeményezésre az Országos Sporthivatal továbbra is engedélyezte megrendezését.
