Fiad van? Íme a használati utasítás hozzá


Nehéz ma fiúkról és lányokról beszélni, mert túl sok port kavar. Az aktuális trendek arra bíztatnak, hogy mossuk össze a nemeket. De én hiszek a férfiak és a nők közötti különbségekben, és szeretem is őket, és nem tartom kötelező érvényűnek. Jó, hogy nem vagyunk egyformák.

Elfogadom és nagyszerűnek tartom, hogy vannak fiús lányok (magam is sok szempontból az lennék) és lányos fiúk. De az igazság az, hogy homokba dughatjuk a fejünket, akkor is vannak különbségek a nemek között, és ez nem pusztán sztereotípia, hanem a kutatások eredményei is ezt mutatják. Hogy is lehetne két ember ugyanolyan, ha már az agy működése is különbözik?

Fiús anyaként és pszichológusként is ismerős a dilemma: hogyan tudok kapcsolódni a másik nemhez tartozó fiamhoz? Hogyan tudom szeretni őt a fizikai intenzitásával és agressziójával együtt? Hogyan tudok vele egyáltalán beszélgetni, közel kerülni hozzá, amikor olyan különbözően gondolkodik? Hogyan tudom valóban megismerni őt, igazán közel kerülni hozzá anyaként? Van, aki már a gyerek néhány éves korában elbizonytalanodik, és van, aki a serdülőkorban kezdi el érezni az egyre növekvő távolságot maga és a fia között.

Fotó: Edward Cisneros / unsplash.com

A különbségek hormonális és idegrendszeri működés következményeként jönnek létre. Egyszerűen másra lettünk optimalizálva. És bár természetesen egy egy szélesebb skálán foglalunk helyet képességeinket tekintve, a fiúk és a lányok egyenese egymástól némileg eltolva helyezkedik el. De hát így működik a statisztika.

A kommunikáció és a nyelv használat az egyik olyan terület, amiben különbözünk. Ez persze egyenes út a félreértésekhez, konfliktusokhoz.

Nem csak a párkapcsolatban, de a szülő-gyerek viszonylatban is. Amíg kicsi és babusgatható, talán észre sem vesszük, de a totyogó már lehet olyan intenzív és túlmozgásos, amit csak pislogva nézünk anyaként. Később verekszik, agresszív, hangos, nem ül meg a suliban, képtelen tanulni. Állandóak az összeütközések a pedagógusokkal.

Hogy jön ez a kommunikációhoz? Elmagyarázom.

A nők mindkét agyféltekéje részt vesz a nyelv megformálásban, értésében, a kommunikációban. A férfiak csak a balt használják erre, a jobb oldal a vizualitás és a térlátás helye. Ebből már sok minden következik. A fiúknak nem kenyere szavakkal kommunikálni, viszont, szintén a huzalozás és a hormonális különbség következtében a testmozgás beindítja a gondolkodást, ez az ami segít hozzáférni saját belső világukhoz.

A fiúk érzelmei a testükben intenzíven jelentkeznek, mert minden amit gondolnak, éreznek fizikailag is meg kell nyilvánuljon. Érzéseiket nem a szavakon, hanem a testükön keresztül tudják megélni, kifejezni. Intenzív, tomboló, néha romboló formában. A testük beszél helyettük és vezeti le a felszabadult feszültséget.

A minap ennek szép példáját láttam. Az utcán egy várakozó, körülbelül 12 éves csapat formájában. A lányok 3-4-es csoportokban állva beszélgettek, a fiúk leginkább egy felbolydult méhkashoz hasonlítottak. Ütögették egymást, ugráltak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy fiúval soha nem lehet majd egy jót beszélgetni, de más módszerekre van szükség, mint ami nekünk, nőknek csípőből jön.

Fotó: Anna Samoylova / unsplash.com

1. El kell fogadnunk és megszeretnünk ezt a fajta intenzitást. Már elég korán szenvedhet egy fiú a soha meg nem feleléstől, ha folyton azt érzi, hogy ami neki a természetes – vagyis hogy a csillárról kell leszedni, az nem elfogadható a szülők számára. Ha nem is kell megtanulnod birkózni – bár nem ártana – de meg kell barátkoznod a tombolással, a hancúrozós, fizikai kockázatot is jelentő játékokkal. Erre óriási szüksége van a fiúknak.

2. Újra kell értelmezned az agresszió fogalmát. Ugyanis az agresszióval fiú szemszögből semmi baj nincsen – és nem jelent helyből erőszakot. A tesztoszteronnak köszönhetően a kapcsolódás egyik formája, vicces időtöltés, baráti erőpróba, gyakorlás. Érdemes a fair harc alapfeltételeit megtanulni, de nem érdemes csírájában elfojtani. Biztos láttál már felnőtt férfiakat, akik úgy köszönnek egymásnak, hogy teljes erőből hátbavágják egymást. Ez az egyik szép példája annak, hogy az agresszió a szeretet kifejezése is lehet, ha rendelkezel y kromoszómával. Ezért is lenne jó több férfi pedagógus, és ha apa hamarabb hazajönne a amunkából, mert ők értik, jobban el tudják fogadni a számunkra ijesztőnek tűnő tombolást.

3. Ha beszélgetni akarsz, érdemes néhány apró trükköt megtanulnod. Felejtsd el a széken ülős, egymás szemébe nézős mély diskurzust! Ebben mindjárt mind a három faktor utálatos a legtöbb fiú számára: a szemkontaktus, az egyhelyben ülés és a kommunikáció. Menjetek el sétálni, pingpongozzatok, vagy vágjatok fát, mindegy de mozogjatok és ne kelljen egymás szemébe bámulni közben! Oszd el a szavakat, amiket használsz kettővel, de leginkább hárommal! Egyszerűbben, akár bullet pontokban fogalmazz, sokkal inkább kedvérevaló lesz. És végül a “hogy érzed magad” kérdést érdemes kicserélned a közösségi médiából ismert “mi jár a fejedben” verzióra, mert valószínűbb, hogy válaszhoz jutsz. A fiúk az érzéseikhez kevésbé férnek hozzá, mint a gondolataikhoz.

4. Ott a tanulás, ami szintén teljesen másként működik az esetükben. Az egyik nagy kedvencem, Dr. Michael Gurian kifejezetten ennek szentelte tudományos munkáját, és a gyakorlatban is oktat pedagógusokat arra, hogyan tudják beépíteni a tanítási folyamatba a nemek közti különbségeket. De azt mindannyian látjuk, hogy egy intenzív, a fenekén megülni nem képes fiú hatalmas hátrányokkal indul a suliban. Talán már az óvodában is elvárják, hogy ”szépen viselkedjen”. Az iskola lányoknak lett kitalálva. A gondolkodás-mozgás huzalozás miatt nem tudnak megfelelni az elvárásoknak, és megint csak az önbecsülésük csökkenése, a “rossz gyerek” skatulya lesz az eredmény. Gurian például azt találta, hogy 20 percenként, ha nem mozoghat, a fiúk agya egyszerűen pihenő üzemmódba kapcsol, és unatkozni kezd. Mit csinál ilyenkor? Nyilván “rosszalkodik”. Pedig semmi baj nincs velük, egyszerűen fiúk, így működnek. Hagyni kéne őket mozogni tanulás közben. Okosabbak lesznek tőle.

A különbségek jók, izgalmasak, hasznosak, az elvárásokkal és a skatulyákkal van a gond. Rengeteg kudarctól és a meg nem felelés érzésétől kímélnénk meg a fiúkat, ha elfogadnánk, hogy ők így működnek.

És a kapcsolatunk is jobb lenne velük. Nem tudom, hogy Gurian kutatási eredményei és konkrét tanácsai mikor szivárognak be a mindennapjainkba, egyenlőre azonban menjetek egy jót sétálni, kirándulni, vagy párnacsatázzatok. Mert így tudsz közelebb kerülni a fiadhoz.

www.kolyokszerviz.hu

Pethő Orsolya

Pszichológus

Pethő Orsolya vagyok, pszichológus a Kölyök Szerviz és az Anya Szerviz megálmodója. A munkámmal igyekszem hidat építeni a gyerekek és szüleik közé, hogy ne csak tudják, hanem érezzék is, hogy szeretik őket. Különösen odafigyelek az édesanyákra, és szeretném megszilárdítani törékeny önbecsülésüket, elérni, hogy ne bántsák magukat. Inspirációm legfőképpen a saját fiam, aki nem túl hízelgő tükröt állított elém, és pusztán a lényével segít abban, hogy jobb ember legyek. További írásokért, nevelési eszközökért böngészd át az oldalaimat!