Mindenféle férfivel találkoztam már. Érzéketlen, mindent tűrő; lavírozó, dönteni nem merő; cuki, humor mögé rejtőző; sikeres, kapálni is Hugó Boss-ban járó; nagyzoló, hencegő; csendes, rettegő; bizalmatlan, állandóan visszakérdező; hangosan gesztikuláló, lenyomni akaró; félelemkeltő, bántalmazó; és azok, akiket én folyton síró férfiaknak hívok. Biztosan vannak más típusok is, de én velük találkozom általában. Itt nem beszélünk a Tudatos Férfiakról, hanem csak azokról, akik védelmi rendszerüket működtetik valódi önmaguk megmutatása helyett.
Nos vannak az általam folyton sírónak nevezett férfiak. Olyanok, akik állandó megerősítésre, bíztatásra, pátyolgatásra… s itt nem tudom hogyan befejezni a mondatot. Vágynak? Számítanak? Várnak? Alapozzák az életünket?
Lehet, hogy nem látod, hogy sírnak. Könnyeik nem az arcukon, hanem a lelkükön csorognak végig. Nem akkor, amikor elérzékenyülnek. Nem akkor, amikor valami megérinti őket. Hanem folyton. Állandóan. Mindig. A fájdalom lételemükké vált. Kicsi koruk óta.
Többségük nem is tudja, hogy sír. Hogy folyton sír. Hogy a fájdalom már szerves részévé vált. Aztán egy részük valamiféle önismeret vagy felismerés kapcsán ráébred. S akkor még jobban elmerül ebben az állapotban.
Mert elkezdi látni, hogy ő sír. S mások nem. Vagy nem annyira. Ekkor egy ideig nehezebb talpra állniuk – amikor megtudják, hogy mélyebb gödörben ülnek, mint sokan mások. De ha kitartóak, akkor nagyobb sikereket érnek el, mint irigyelt társaik. De ahhoz kemény belső munkára van szükség. S ehhez gyakran nem fűlik a foguk. Pedig nem az számít, hol vagyunk, hol tartunk, hanem, hogy mit kezdünk vele.
Számukra a legnagyobb veszély, hogy kényelmesebb egy anyapótlékot keresni, aki végigringatja őket ebben a rideg világban. Legyen az egy társ, egy barát, egy terapeuta, a kocsmáros lány, a fodrász, vagy bárki, akire elveszített vagy talán sosem létezett anyjukként tekinthetnek. S ez örökké így marad(hat).
S hogy mi a megoldás? Gyermekkori traumát oldani bármilyen módszerrel. Legyen az pszichológia, kineziológia vagy bármi más, amelyben bíznak, amelyben hitük van. S a látszólagos megoldások helyett valóban végigjárni ezt a göröngyös utat. S a NEM-, DE- helyett IGEN-EMBERRÉ válni. Szívből drukkolok nekik.
Hiszen a Férfi érték. Ne hagyjuk veszni!
Szöveg: Dénes Évi – Érzelmi intelligencia coach – www.denesevi.hu
