Kellenek még az iskolában a jegyek?

Alsó tagozatban a szülők már kezdenek megbarátkozni a szöveges értékelésekkel, mégis rendszeresen felmerül a kérdés, hányast is kapott a gyermek a dolgozatra? Pedig az érdemjegyek valójában nem értékelnek, csak minősítenek, ami egyáltalán nem motiválja a diákokat a fejlődésre.

A legtöbb szülő saját tapasztalataiból kiindulva érezheti úgy, hogy a gyermek iskolai teljesítményét az érdemjegyek határozzák meg. Ez a régi bevett szokásrend és követelményrendszer viszont egyre elavultabbá válik, az alsó tagozat első osztályában már a köznevelésben sincsen osztályozás. Ungár Ágnes, a veresegyházi A Jövő Iskolája Általános Iskola intézményvezetője szerint ha azt szeretnénk, hogy a tanuló a saját képességeiből hozza ki a legtöbbet, neki is visszajelzést kell adni. Mint mondta, a fejlődési folyamatban elengedhetetlen a szülő-gyerek-pedagógus hármas együttműködés. Az intézményvezető szerint az oktatás a következő években még inkább ebbe az irányba mozdulhat el, hiszen ideje rádöbbenni, a numerikus értékelési rendszer nem értékel, hanem sokkal inkább minősít, ami egyáltalán nem motiválja a gyermekeket.

Fotó: Annie Spratt / unsplash.com

„Az értékelést abból a szempontból kell megközelíteni, hogy mi annak a célja. Alapvetően az lenne, hogy a tanuló kapjon magáról egy olyan képet, amivel azonosulni tud, a reális énkép kialakítását segíti és az önértékelést pozitív irányban formálja. A megfelelő eszközökkel könnyen elérhető, hogy a gyermek oda fektesse az energiát, ahová szükséges, mindezt úgy, hogy ő is élvezni fogja annak eredményeit” – magyarázta.

A pedagógus szerint az értékelés mindig attól lesz objektív, ha az egyén által befektetett energiára helyezzük a hangsúlyt. A kettő hatékonyságban össze sem hasonlítható egymással.

Sok pedagógus fordítva ül a lovon

Ungár Ágnes beszélt arról is, osztályozásnál az 5-ös megszerzéséhez sokféle út létezik, de nem biztos, hogy ahhoz komoly energiákat kell mozgósítani. Ha a gyerekben az rögzül, hogy 5-öst kell kapni, attól még nem fog előre jutni az életben. Kiemelte azt is, ha csak a szülőnek írnak szöveges értékelést a tanárok, az csak részben fogja segíteni a reális önértékelés kialakulását – előrébb mutató, ha a pedagógus közvetlenül a gyereknek is ad ilyen visszajelzést.

„A pedagógus van kapcsolatban a gyerekkel, a szöveges értékelés szóljon hozzá is. Meg kell tudni érteni, a diák mit gondol a saját működéséről az iskolában. Az életkornak megfelelő eszközökkel tud a tanuló reflektálni arra, hogy ő mit lát, elégedett-e a saját teljesítményével. A legideálisabb az lenne, ha már a tanév előtt képesek lennének a gyerekek célokat kitűzni és azokat valamilyen módon rögzíteni” – magyarázta.

Elmondása szerint a pedagógusok ezt a folyamatot úgy tudják előrevinni, ha megfigyelik a gyerekeket, hiszen így segíthetnek a következő lépés kijelölésében. Ungár Ágnes sok pályatársa egy negyedéves felmérés alapján próbálja értékelni a gyerekeket, pedig ilyenkor fordítva ülnek a lovon: nem azért kell mérni a gyerekeket, hogy tudjanak értékelni. Az értékelés alapjának saját tapasztalatnak kellene lennie. Hozzátette, értelemszerűen megterhelőbb tudatosan megfigyelni a gyereket és tapasztalatokat gyűjteni róluk, mint dolgozat alapján jegyet adni.

Fotó: Max Fischer / pexels.com

A felelősség a szülőké is egyben, akik bár vágynak már a szöveges értékelésre, sokszor felmerül a kérdés: a leírtak hányas érdemjegynek felelnek meg?

“Szocializálva vagyunk a jegyekre, a szülők ezt nehezen tudják elengedni. Számukra is fontos lenne a szemléletváltás, hogy merjenek bízni az egyéb értékelési eszközökben, mert az előrevezetőbb. Alsó tagozatban hatványozottan fontos ez, hiszen ott gyakorlatilag semmilyen következménye nincs is az osztályzatnak. A 7-10 éveseket lehet a legkönnyebben motivációra ösztönözni, aminek aztán az iskola falain kívül is hasznát veszik a későbbiekben” – fogalmazott.

Ahol szorgalomra, kitartásra nevelik a gyerekeket

A létfontosságú szülő-gyerek-pedagógus hármas együttműködés iskolapéldája a veresegyházi A Jövő Iskolája Általános Iskola, melynek célja, hogy a XXI. század kihívásaira neveljék a gyerekeket. Ungár Ágnes elmondta, arra törekednek, hogy megőrizzék a gyermekek természetes kíváncsiságát, érdeklődését, nyitottságát és tanulási vágyát, és egyúttal megfelelő szabadságot és hátteret biztosítsanak a tanároknak az alkalmazott pedagógia módszerek és eszközök tekintetében.

Fotó: Austin Pacheco / unsplash.com

Példaként említette, hogy két tanító osztozik meg a tantárgyakon, és a nap egészében felváltva vannak a gyermekek mellett egy-egy osztályban, így több idő is jut mindenkivel foglalkozni. Az intézményben fontosnak tartják a korai angol nyelvi fürdőt, ennek szellemében már az első osztálytól vannak olyan órák, ahol idegen nyelvi környezetben tevékenykednek a gyerekek és ismerkednek a nyelvvel.

A Jövő Iskolája Általános Iskolában minden reggel egy kötetlen, napindító beszélgetéssel indul, ahol a diákok leülnek a tanítóval és a közösségi érzést megteremtve váltanak szót egymással. Emellett az órarendi keretek közt különböző sport- és művészeti foglalkozáson is részt vesznek a tanulók.

A gyermekközpontú általános iskolában kitartásra, szorgalomra és állhatatosságra szeretnék a gyerekeket nevelni. Arra, hogy ne adják fel az álmaik megvalósítását, hogy higgyenek magukban és abban, hogy a kudarcok és nehézségek ellenére erőfeszítéseiknek eredménye lesz.

Ágnes hozzátette, az iskola működtetésénél Csíkszentmihályi Mihály szavait is alapul veszik: “Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket.”