Vagyis csak annyi pénzt keresel, amennyit nem szégyellsz. Imádom a magyar nyelvet. Egyetlen mondásba belesűrít mindent, amiről most írni akarok: Szégyen. És pénz.
Bari Tessler szerint, aki magát Pénzügyi Terapeutaként aposztrolfálja szinte mindannyiunknak kötődik szégyen érzés a pénzhez, a pénz kereséshez. S ha ezt sikerül meggyógyítanunk, szabad a pálya, annyi pénzt kereshetünk, amennyit akarunk. Elgondolkodtató.
Sok évvel ezelőtt, amikor először közgazdaságtant tanultam, a kötelező olvasmányok között szerepelt Andre Kostolany Tőzsdepszichológia című könyve, ami pszichológus hallgatóként egy cseppet sem lepett meg. Ugyanis arról szól, milyen lélektani folyamatok, törvényszerűségek húzódnak meg a tőzsde működése mögött. Sőt! A könyvet olvasva végig A-ha élményem volt. Ezt mindig is sejtettem!
A pénz, az azzal való bánásmód sem racionális dolog, mint ahogy szinte semmi sem az, amihez emberek kapcsolódnak. Igenis óriási szerepet játszanak az érzelmek, a szubjektivitás.
Teljesen beszívott Bari Tessler és a pénz pszichológiájának világa. Falom a podcastjait, a könyvét, a workshopjait. Úgy érzem magam, mint amikor egy nyaralás előtt tökéletesen biztos voltam benne, hogy óriási kalandok várnak rám az elkövetkező hetekben és kíváncsian vártam, pontosan mik is lesznek ezek.
Sok ismerős gondolatot fedeztem fel Bari munkájában. A pénzhez való viszonyunk épp annyira gyerekkori élményeink során tanult sémák, élmények – de leginkább az azokhoz fűződő érzelmeink alapján formálódik, pont úgy, mint a kapcsolataink, vagy bármi más. Persze a családi kassza menedzseléséhez nem árt egy kis pénzügyi nevelés, az alapfogalmak ismerete, de az, hogy épp mennyi jön be és mennyi megy ki ezek szerint nem értelmünkön, hanem érzelmünkön múlik.
Amikor többet szeretnénk keresni, mint amennyit épp tudunk, akkor érdemes megvizsgálnunk személyes viszonyunkat a pénzzel. Izgalmas önismereti utazásra indulhatunk el, ha összeszedjük a korai élményeinket, és érzéseinket.
A most 14 éves fiamnak meséltem az aktuális érdeklődésemről és megkérdeztem, tud e mondani erre valamit. Pszichológus anyuka gyerekeként, önreflexió terén jól tréningelt kölyök, és persze tudott. Zavarja, ha túl sok pénze van, mert akkor az költésre csábítja, és sok pénzt elkölteni nem olyan jó.
Bingo!
Vagyis inkább.
Atyaúristen!!!
Már most korlátozza magát, és 14 évesen már ott a szégyen, az ő esetében a költéshez kapcsolódóan. Nem mentem bele mélyebb analízisbe, inkább a saját történetemet vettem elő.
Elvált szülők gyerekeként a pénz kétfelé szakadt bennem. Apám mintája, aki a gazdagabb, annyi van, hogy fel is tudott halmozni (anyám szerint biztosan nem tisztességesen) és anyámé, aki jól keres, de csak a mindennapi luxusra jut, soha semmivel sem több, mint amennyire szükség van. A saját pénzügyi identitásomat (ugyanis ilyen is létezik) persze ő az, aki meghatározta, s máig soha egy fillérrel nem keresek többet, mint amennyit el tudok költeni, s közben vágyom arra a biztonságra, amit a megtakarítás jelent. De ha nem gyógyítom be a szégyent, ami a “túl sok pénz kereséshez” kapcsolódik, soha nem fogom elérni. Apám ugyanis “főgonoszként” volt otthon beállítva, aki lelépett, elhagyott és nem elég, hogy ki tudja, milyen módszerekkel halmozta fel a vagyonát (egyébként pusztán munkából), minden a következő házasságából lévő két lányának jut, és szegény anyám meg persze gürizhet nap, mint nap. Nem nehéz belátni, hogy a pénzügyi énképem, a tisztességes munkából elég jól élő nő – hogyan korlátoz abban, hogy elérjem azt a színvonalat, amire valójában vágyom és ami miatt elégedetlenkedem. Anyám azt tanította, hogy ahhoz már ügyeskedés kell, az pedig csúnya dolog.
Bari szerint a pénz azokhoz vándorol, akiknek megfelelő a hozzáállásuk. A jóllét tehát megfelelő beállítódás kérdése. Azon túl, hogy nem tölti el őket félelemmel, ha egy magasabb szintre lépnek, a pénzt végtelen erőforrásnak tekintik.
Ezt a gondolatot hallottam már máshol is (például metafizikában) és teljesen egyet tudok vele érteni. Amíg korlátozott erőforrásként bánunk vele, mint például a kőolaj, akként is viselkedik. (Nehéz elmenni amellett a tény mellett, hogy a kőolaj ára mennyire meghatározza a világ pénzügyi működését) Azaz, ha én többet keresek, akkor a pénzt valaki mástól vettem el, neki kevesebb lesz. Ez pedig megint nem szép dolog. Viszont ha energiaként, teremtő erőként tekintek rá, (mint például a szeretet) amivel saját szabadságomat, örömömet, önmagam megvalósítását teremtem meg, akkor ennek megfelelően viselkedik. Ha többet keresek, azzal még több pénzt tudok előállítani, hiszen többet is költök, és akár munkát is tudok adni másoknak.
Mindebből az is következik, hogy saját anyagi helyzetünk miatt nem mutogathatunk másokra. Könyörtelen őszinteséggel szembe kell néznünk azzal, milyen hiedelmekkel, félelmekkel, sémákkal szabotáljuk el, hogy annyink legyen, amire vágyunk. Mi az, amivel le kell számolnunk ahhoz, hogy elérjük az álmainkat. Ha van kedved, gondold végig a következőket:
- Mi a jelenlegi viszonyod a pénzzel? Jóba vagytok? Égeti a kezedet? Sokat segít, ha a tested jelzéseit figyeled. Hogyan érzed magadat, amikor fizetni kell a pénztárnál? Amikor megjön a fizetésed? Amikor jön egy számla? Amikor átutalod a rezsit? Amikor szembesülsz azzal, hogy másoknak mennyi van?
- Mi a személyes pénz történeted? Mi volt a legkorábbi élményed a pénzről? Milyen események és érzések jutnak eszedbe a múltadból, gyerekkorodból?
- Mi a személyes pénz szégyenérzeted? Mihez kapcsolódik? A kereséshez? A költéshez? Van olyan összeg, amit már szégyellnél? Az önértékelésedhez? Megérdemled egyáltalán? Mit tudsz magadról, tudsz a pénzzel bánni?
- Végül határozz meg egy következő pénzügyi szintet magadnak és vizsgáld meg, mi tart vissza, milyen belső korlátok, önszabotázs az, ami nem hagyja, hogy elérd ezt a célt. Szeretnék ennyit és ennyit keresni, de… Mi van a de után? Nem érdemled meg? Nem akarod, hogy látszódjon rajtad, hogy több van? Attól tartasz, hogy akkor nem lenne min rágódni, ha ez az alapproblémád megoldódna?
Szöveg: Pethő Orsolya, pszichológus – www.anyaszerviz.hu
Nyitókép: pixabay.com
