Le a tökéletes karácsonnyal!

Életem legszebb karácsonyi ünnepén paradicsomos tészta volt a menü. Egy húszperces étel, mégis minden percét élveztük annak, hogy végre együtt vagyunk. A kórházból, ahol a fiamat kezelték, hazaengedtek minket pár napra, hogy ünnepelni tudjunk, s lelkileg feltöltődjünk a következő kemoterápiás kezelésekre. Hónapok óta úgy éltünk, hogy bepakolva állt egy táska a sarokban, készen arra, hogy bármikor visszamehetünk a kórházba, ki tudja, mennyi időre. Az “OTTHON” jelentése felértékelődött számunkra. És én akkor el tudtam engedni, hogy karácsonyra mindennek tökéletesnek kell lennie. Tip-top lakás feldíszítve, többfogásos menü, csinibe öltözve a fotóhoz. Rájöttem, hogy ezeknek úgysincs semmi értelme, ha közben összeveszünk, kimerültek vagyunk, és alig várjuk, hogy végre kipihenhessük magunkat a munkában.

Te is, én is, tudjuk, hogy nagyon magas elvárásokat támasztunk saját magunk felé. Tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy erről nem mások tehetnek, csakis mi magunk tudnánk lejjebb tenni a lécet, mégis kizsigereljük magunkat. A karácsonyi készülődés pedig a maximalizmus minősített esete. Akár több hónapon keresztül is képesek vagyunk lótni-futni, ajándékot beszerezni, sütni-főzni, hogy minden a helyén legyen azon a bizonyos napon – de sokszor mégsem elégedetten ülünk le az asztalhoz. A gyerekek hisztiznek, a párunkkal már több ízben összevesztünk, a rokonokkal méginkább, de legalábbis biztosak lehetünk benne, hogy összefogunk. Tagjainkban ólmos fáradtságot érzünk. És hogy az élet igazságtalan. Erőfeszítéseinket nem jutalmazzák.

Kívül minden a helyén van, de belül nincs

Az igazság az, hogy a tökéletesség hajszolása egyfajta szorongás. Megfelelni szeretnénk mások vélt elvárásainak, elnyerni a külvilág elismerését (bár meg sem halljuk, amikor ez megtörténik). Folyamatosan összehasonlítjuk magunkat a többi anyával, vagy legalábbis azzal, amit gondolunk róluk. És mindezt az önmagunkkal való állandó elégedetlenségünk motiválja. Amikor magas elvárásokat támasztunk magunk felé, mindig egy vágyott, elképzelt jövőben járunk gondolatban, de sosem a jelenben.

Így éppen az nem történhet meg, amit szeretnénk: a PILLANAT. A csodás dolgok pedig mindig a jelenben történnek, sosem a jövőben.

Szinte mindannyian úgy éreztük gyerekkorunkban, hogy szüleink a szeretetüket feltételekhez szabják. Ha jó jegyet hozunk, csöndben vagyunk, szépen eszünk, nem hisztizünk, engedelmesek vagyunk, akkor örülnek. Ám amikor épp mindez nem megy — és ennek számtalan oka lehet, de a legkevésbé az, hogy nem akartuk eléggé — szomorúak, mérgesek, elégedetlenek, azaz nem szeretnek. Így aztán az állandó megfelelési kényszer életstratégiáját alakítottuk ki, hogy végre elnyerjük szüleink, tanáraink, barátaink, aztán később főnökünk, férjünk, gyerekeink elégedettségét. Minduntalan igyekszünk elérni az elérhetetlent: a tökéletességet.

Talán a karácsony az anyaság, a háziasszonyság vizsgája. Ilyenkor kiderül elég szép rendet tudunk-e tartani, elég jó szakácsok vagyunk-e, elég jók-e a gyerekeink és eléggé szeretjük-e egymást.

Talán, ha jól sikerülnek az ünnepek, akkor egy kis időre meg tudunk nyugodni, hajszálnyival csökken az önmagunkkal való elégedetlenségünk. De tényleg megéri ennyi energiát fektetni a tökéletes ajándékok beszerzésébe? Nem! A gyerekek a végén már üveges tekintettel nyitogatják a csomagokat, a rokonok erőltetett mosolya is sok mindent elárul arról, sikerült-e eltalálni, amire vágyott.

Megéri hosszasan vasalni a terítőt? Nem! A gyerekek úgyis leeszik, a halászlé folt újabb veszekedéseket szül.

Megéri hetekig sütni-főzni ennyi féle ételt? Nem! A felét kidobjuk, a másik felétől pedig úgy kitágul a gyomrunk, hogy nem győzünk majd szilveszterkor fogadkozni, hogy mennyi kilótól szabadulunk meg januárban.

Mi lenne, ha idén ezt másként csinálnád? Csak képzeld el, hogy január elsején frissen, kipihenten, jókedvűen ébredsz. Jól érzed magad a bőrödben, sikerült az ideális súlyodat tartani, és persze rengeteg csodás emléked van az év végi ünnepekről…

Mindehhez, biztosan lejjebb kell tenni a lécet, máshová kell helyezni a fókuszt. Hogy hová? Nem tudhatom. Ugyanis nem én mondom meg, hogy neked mi az igazán fontos, mik a prioritásaid. De abban biztos vagyok, hogy nem az a legfontosabb célod az ünnepek alatt, hogy teljesen kizsigereld magadat és boldogtalan légy.

Idén karácsonyra készítettem egy ajándékot, ami segít neked ebben. Ha szeretnéd, hogy az idei ünnepek másmilyenek legyenek, és tényleg a valóban fontos dolgokon tudd tartani a fókuszodat, töltsd le az ingyenes CSALÁDI KARÁCSONY TERVEZŐT!

Szöveg: Pethő Orsolya, pszichológus – https://kolyokszerviz.hu
Még nincs hozzászólás

Hozzászólások lezárva