Ha megkérdezném a fiamat, milyen anya vagyok, az első jelzők között mondaná, hogy vicces. Mégis hallgat rám, tudja, hogy bizonyos dolgokban nagyobb tapasztalatom van, mint neki és úgy érzem valóban respektálja, aki vagyok. Amikor szülőknek igyekszem népszerűsíteni a humorérzékük használatát a gyereknevelésben, kétféle ellenállással találkozom. Az első: nincs humorérzékük. A második: attól félnek, hogy a humorral és játékossággal elveszítik a tekintélyüket, és a gyerek hülyének fogja őket nézni.
A válaszom: a humorérzék fejleszthető, szerencsére a gyerekeknél nincs hálásabb közönség, és ennek az egésznek semmi köze a tekintélyhez. Sőt. Ma egy gyerek nem azért működik együtt egy felnőttel, mert fél tőle. A kölcsönös elfogadás és a kapcsolódás annál fontosabbak, és ebben jelentős szerepe van annak, hogy tudunk e együtt nevetni.
Engem mindenesetre rengeteg nehéz nevelési helyzetből, feszültségből hozott már ki a humorom, általa közelebb kerültem a fiamhoz, sokkal inkább hajlandó velem együttműködni és sokszor elkerültem általa, hogy olyat tegyek, vagy mondjak, amit később nagyon megbánok. Így aztán örülök, ha vicces anyának tart.
De hát tegye fel a kezét, aki utál nevetni? Mi, felnőttek hajlamosak vagyunk a dolgokat túl komolyan venni, de a gyerekek biztosan nem utasítanak vissza semmilyen lehetőséget, hogy szívből, göndören kacagjanak egyet. A humor tényleg az egyik legütősebb nevelési eszközünk, ezért vétek lenne hagyni parlagon heverni.
A nevetés az evolúció óriási találmánya (akárcsak a sírás). Bármilyen helyzetet megfűszerez, kikönnyít, kapcsolatokat teremt és gyógyít meg. A vele járó fiziológiai folyamatok pedig egyenesen lenyűgözőek, receptre írnám fel, ha tehetném. Csökkenti a vérnyomást, közvetlenül segíti a stresszhormonok kiürülését a szervezetből, erősíti az immunrendszert (és a hasizmot:)), és a tortán habként oxytocint termel, ami a kapcsolódásért, a szerelemért, szeretet érzéséért felelős boldogság hormon. Ha ez még mind nem elég, nézzük, hogyan alkalmazható a nevelésben.
Együttműködés elnyerése
Egy vicces szülő kérésének mindig nagyobb kedvvel engedelmeskedik egy gyerek. A szigor, a befeszült állkapocs veszélyt jelez a gyerek számára, amitől ő is védekező, vagy támadó módba lendül. Azaz, esze ágában sincs megtenni, amit szeretnél.
Ha vicces vagy, a gyerek már rád figyel, kialakul az a láthatatlan (de EEG vizsgálatokkal már tökéletesen kimutatható) kapcsolat, amit kapcsolódásnak nevezünk
– a gyerek detektora biztonságot jelez, így máris szívesebben működik együtt. Kicsi gyerekeknél nagyon könnyű a dolgunk, nem kell stand up komikusnak lenni ahhoz hogy nevetésre bírjuk őket. A fura, elváltoztatott hang, a grimaszolás már éppen elég lehet. Minden humoros, ami szokatlan. A párom például mindig a fülére akasztotta a fiam levett zoknijait. A véletlenül a fejére tett pelenka is tuti nyerő. A reggeli öltözködés is könnyebb lesz, ha a ruhadarabok beszélnek, esetleg elszöknek a gyerek elől. A játékokat is könnyebb úgy összepakolni, ha nem vesszük véresen komolyan az egészet, az egyes darabok életre kelnek, vagy meg akarnak menekülni a játékdoboz fogságából. Tuti biztosak a bugyuta versikék az adott helyzetről (Marci utálja a spenótot-tot-tot), és jó irány a saját szenvedésedet, vagy dühödet ripacs módon eltúlozni, és ezzel csalni mosolyt a gyerek arcára. Végül nagy kegyesen megszán majd és segít neked.
Szorongás csökkentés
Mint láttuk, a nevetés közvetlenül csökkenti a stresszt, így aztán a szorongásra is gyógyírt jelent. Egyszerűen képtelenség egyidőben nevetni és szorongani. Ovitól az érettségiig bármikor bevethető. A lefekvés előtti hancúrozástól jobban alszanak a kicsik, a félős plüss oroszlán kinevetése segít bátrabban helyt állni a cidris helyzetekben. De még most is bejött a hülyéskedés, amikor a 15 éves kamaszok a koncertjükre készültek, és maguk elé bámulva, mereven ültek a lámpaláztól.
Evési problémák feloldása
Kinek van kedve gyomorgörccsel enni? Amikor rengeteg szabály betartása mellett, csendben, fegyelmezetten folyik a családi ebéd, sőt, inkább feszültségek közepette, némely gyerek le is szokik az evésről. Jobban esik az étel jó társaságban, oldott hangulatban.
Az étellel igenis ér egy kicsit játszani, mókázni, nevetni a gusztustalanságokon. El lehet lopkodni egymás ételét, beszélhet az uborka és menekülhet a gyerek szájától.
Nem kell izgulni, ettől még meg fog tanulni szépen is enni, de előtte ki kell játszania magát, ki kell próbálnia a vicces dolgokat. A szívószállal buborékolástól a borsó penne tésztába gyömöszköléséig. A gyerekek tisztában vannak vele, hogy ez játék, és ha engedjük, hogy élvezzék, sőt, együtt mókázunk, nem lesz már annyira érdekes és egyszerűen abbahagyják.
Kapcsolódás, rapport
Számomra máig a legfontosabb szimpátia jel, ha valakivel értjük egymás humorát. Együtt nevetni csodálatos érzés. Az oxytocin termelődés miatt, akikkel együtt nevetsz, erősebb kötődés alakul ki. Ha van kötődés, ha van kapcsolat, minden sokkal simábban megy a gyereknevelésben is. A gyerekek még nem tudják, hogy az életet nagyon komolyan kell venni, (remélem nem is tanulják meg) és igyekeznek annyit örülni, amennyit csak bírnak. Ha hagyjuk. A nevetés az egyik legjobb eszköz, amivel kapcsolatot tudunk velük teremteni.
Csökkenti az agressziót és a hisztit
Komoly feszültség és stressz csökkentő hatása más területeken is kifejti áldásos tevékenységét. Ha sokat nevetünk együtt, nem lesz szükség arra, hogy az itt-ott összegyűjtött érzelmi gubancokat más módon vezesse le, agresszióval, hisztivel. Mint egy szelep a kuktán, ahol mindig kiengedjük a felesleges feszültséget.
Segíti a tanulást és a memóriát, amit humorral tanultunk
Bizony. A tanulási motivációt komolyan megnöveli, ha valami vicces. A legunalmasabb házi feladatból is lehet jó mókát csinálni, bugyuta rímeket faragni.
A gyerekeknek azonnal megnő a feladat elvégzése iránti kedve, amint sikerül belecsempészni egy kis humort is. Nem értem, miért kell a tankönyveknek unalmasnak lenniük, miért kell faarccal végigszenvedni a tanulási folyamatot.
Reziliencia
Akármennyire is igyekszünk, nem tudjuk elkerülni az élet nehézségeit, az akadályokat, kisebb nagyobb frusztrációkat. Sok mindent kell kibírnunk, feldolgoznunk, túlélnünk. Rezilienciának hívjuk azt a fajta ellenállóképességet, ami segít ezeken a nehézségeken túljutni, megőrizve mentális egészségünket. A humor az egyik csodafegyver, s ezt át is tudjuk adni gyermekeinknek, ha nem nekifeszülünk a problémáknak ökölbe szorított kézzel, hanem időnként tudunk egy jót röhögni a dolgokon.
Saját feszültségünk levezetése, az anyai bűntudat elkerülése
Az egyik trükköm, amivel sikerült túlélnem a dackorszakot, majd rövid pihenő után jelenleg is átsegít a kamaszkor nehézségeinek elviselésében, az, hogy magamon tudok röhögni.
Amikor igazán necces a helyzet, és legszívesebben ordítanék, megtanultam saját magam karikatúráját eljátszva oldani a magam feszültségét. Mondjuk elfojtott hangon rikácsolok, tüzet okádok, vicces dolgokkal fenyegetőzök, vagy a már nálam jóval nagyobb és erősebb fiamat árnyékbokszolom.
Így nem kell napokig a bűntudat és az önutálat börtönében roskadnom, de el sem kell játszanom, hogy hú de tetszik, amit látok. Érti, hogy mi van, az üzenet így is átmegy, de nem veszünk össze. Például könnyen el tudok siklani a szobájában uralkodó hadiállapotok felett.
Nem a csikizés az egyetlen eszköz a gyerek megnevettetésére. Sőt, azt nem is ajánlanám. De minden más jöhet, ami fura, szokatlan, túlzott. Természetesen a humor nem lehet öncélú és a gyerek reakcióját, érzékenységét figyelembe véve érdemes használni. Mindig inkább magunkból csináljunk bohócot, minthogy akaratunkon kívül megbántsuk a gyereket. Ebben is össze kell hangolódni, megtanulni egymást. Szinte minden gyereknevelési helyzetre van vicces, játékos megoldás, csak keresni kell. Semmi gond, ha nincs ihleted, éppen ezért állítottam össze a több, mint száz játékos megoldásból álló gyűjteményt.
