Cikkem első részében arról volt szó, hogy milyen újra kilépni a napsütötte, pörgős, kapcsolódós tavaszba és nyárba. A sötétből a világosba, a télből a nyárba való közeledéssel szintén érezhetjük magunkat lehangolva. Hiszen megint nagy váltás következik. Ám mi van akkor, ha ez pluszban még nem várt akadályok jelentkeznek?
A kapcsolódás hiánya
Az is egy jele lehet a bezártságba való beleragadásnak, hogy nem tudsz könnyedén kapcsolódni emberekhez. Míg ez talán korábban teljesen könnyen ment, mára lehet, hogy elszoktál tőle. Nem is csoda, hiszen tudatosan elszoktattuk magunkat tőle az elmúlt két évben. Plusz, talán egy sima téli időszakban is kicsit kevésbé kapcsolódunk másokhoz. Mindezeket pedig összeadva, az is előfordulhat, hogy megfogyatkoztak az emberi kapcsolataid.
Hiszen sokan az elmúlt években nem jártak be például az irodákba dolgozni, nem találkoztál azokkal az emberekkel nap mint nap, akikkel korábban. Az emberi interakcióid mennyisége többnyire a családodra, közeli barátaidra redukálódhatott le. Ha pedig esetleg a barátaid is bezárkózósan élték meg a dolgokat, akkor lehet, hogy velük sem tudtál annyit találkozni.
Pedig az ember társas lény. Szüksége van kapcsolódásra, a valahova való tartozás érzésére. Kicsiben, és nagyobban is egyaránt. Ez az, ami egy téli+pandémia időszakban nagyon megcsappanhatott.
Ebből kilépni és mindenféle emberekhez újra lazán kapcsolódni pedig elég nehéz feladat tud lenni. Ezt is megtapasztaltam én magam is. Számomra ráadásul a munkahelyre be nem járás már 4 éve elkezdődött, amikor karriert váltva főállásban tréner és coach lettem az irodai munkám után. Már nem kellett nap mint nap bejárnom dolgozni ugyanahhoz a céghez, bár akkoriban, ami munkám volt, az legalább még személyes volt és utazni is tudtam vele a világban. Viszont már az idő tájt is többnyire otthonról dolgoztam, amikor nem úton voltam. Majd jött a Covid és minden tréning és coaching munkám a virtuális térbe került át. Ami pedig a legérdekesebb az egészben, hogy azóta is az esetek 98 százalékában virtuálisan kérik az ügyfeleim mind a tréningeket, mind pedig a coaching alkalmakat. Annak ellenére, hogy ezt már igazából semmi nem indokolja. Ebből is látszik, hogy másoknak is nehéz a kilépés ebből az elvonultságból.
Mivel a munkámon keresztül továbbra sem tudok fizikailag emberek közt lenni, meg kellett találnom a saját megoldásomat arra, hogy ebből a beragadásból ki tudjak lépni. Már nagyon nyomasztott ez a helyzet, úgyhogy elmentem egy coachhoz (igen, a coachok is járnak coachhoz ). Azon a beszélgetésen villant be, hogy mi fogja nekem jelenteni a megoldást.
A kapcsolódás hiányának megoldási lehetőségei
Erre a problémára a megoldás nekem az volt, hogy foglalkozzak valami teljesen mással, mint amivel egyébként foglalkozom. Valami olyannal, ahol személyesen találkozom emberekkel. És akkor eszembe jutott az egyik kedvenc Duna-parti helyem, a Kabin. Ahogy egy korábbi cikkemben már megírtam, számomra a Kabin egy olyan helyszín, ahol stresszesebb napokon vagy stresszesebb napok után vissza tudok kerülni a középpontomba. Évek óta járok ide megpihenni, feltöltődni, napközben laptoppal kiülni dolgozni, barátokkal beszélgetni. De most hogy tényleg nagy legyen a kilépés a megszokottból, a korábbi „kijárkálás” már nem lett volna elég. Ezért úgy döntöttem, hogy amikor a szabadidőm engedi, akkor a pultban fogok ott dolgozni (amit egyébként korábban még soha nem csináltam). Hiszen ez pont adja mindazt, amire most az életemben a munkám mellett szükségem van. Egyrészt a korábban már említett kilépést otthonról, másrészt pedig az emberekhez való kapcsolódást. Ez most az én terápiám
Furcsának tűnhet, hogy valami ilyen teljesen más tevékenységet is beiktattam most az életembe. De pont ez a váratlan fordulat, pont ez a teljesen más energia az, amire mindenkinek szüksége lenne, aki úgy érzi, hogy az elmúlt két év bezártságát még nem tudta maga mögött hagyni.
Amikor sok idő alatt szokunk hozzá valamihez – amiről utána kiderül, hogy nem éppen hosszú távon tartható dolog -, akkor azt vagy szintén sok idő alatt nagyon lassan lehet leépíteni, vagy pedig éppen ellenkezőleg, egy határozott huszárvágással.
Na már most értem én azt, hogy nem mindenki tud bevállalni extra munkát a meglévő mellett. De nem is feltétlenül kell. Ami a fontos, hogy valami olyat dolgot találj, ami energiát ad neked, ami valóban feltölt téged.
Lehet ez egy alkalmi, plusz munka is, de lehet egy hobbi. Például tánctanfolyam, kézműves tanfolyam, bármi olyannak a tanulása, amit mindig is szerettél volna, de eddig nem tetted meg. A minap egy barátnőmmel beszélgettem erről a témáról és tőle hallottam arról, hogy társasjáték klubok is vannak. Bemész, minden asztalnál más társasjátékot játszanak, ahova szeretnél, becsatlakozol. Ez is fantasztikus lehetőség a kapcsolódásra, szórakozásra és feltöltődésre.
Néhány hete én például önkénteskedni mentem el jó néhány alkalommal – ebben a cikkemben írtam is a tapasztalataimról. Amit ezzel kapcsolatban pedig mindenképpen meg szeretnék említeni, az az, hogy mennyire sokat adott ez a tevékenység is nekem. Energiát és erőt. Ez is lehet egy olyan dolog, ami kiszakít téged a megszokásból, a beragadásból és az elzárkózásból.
Ha abban a helyzetben vagy, hogy nincs felesleges pénzed ilyen extra dolgokra, akkor nézd meg a fenti opciókat.
Hiszen már azokból nagyon sokhoz sem kell pénz. Sőt, van, ami valamennyit még hozhat is, például egy alkalmi munka. És mennyi más lehetőség van még! Csak meg kell találnod a saját tevékenységedet, ami téged tölt, ami neked jó.
Ha úgy érzed, hogy nincs időd ilyenekre, akkor azt gondold végig, hogy mivel töltöd a napjaidat.
Biztos mindent meg kell abból csinálnod? Biztos, hogy mindent neked kell azok közül megcsinálnod? Ha csak heti néhány órát is fel tudsz szabadítani magadnak, máris nyert ügyed van. A heti néhány óra én-idő pedig igazából mindenkinek jár(na).
Ha pedig úgy érzed, hogy neked nincs energiád ilyenekre, akkor érdemes végig gondolni, hogy hova folyik el az energiád? Esetleg feleslegesen…
Fordítsd a fókuszodat jobban önmagadra, engedd meg magadnak, hogy jól legyél. Ehhez pedig engedd meg magadnak, hogy az energiádból magad javára is használj. Amikor pedig végül elmész majd egy ilyen „töltekezős” programra – bár lehet, hogy az elején úgy, mintha a fogadat húznák -, figyeld majd meg, hogy mennyi plusz energiával telve térsz majd haza. És ez lebegjen a szemed előtt minden egyes elinduláskor.
Kívánom mindenkinek, hogy mihamarabb ki tudjatok lépni a testi-lelki bezártságból, elzártságból!
