Az év első két-három hónapja sokakban elhozza azt az érzést, hogy valamit másképp kéne csinálni, mint eddig. Hogy valami egészen újat kellene kipróbálni, vagy éppen jobban meg kellene élni az életet. Jó lenne egy nagy levegőt venni, és kifújni mindent, ami már nem szolgál. Vajon mi kell ahhoz, hogy tervezni tudjunk egy jobbat, egy szebbet, egy élhetőbbet, egy működőbbet?
Három mesehőst hoztam, hogy megmutassam az ő megoldási stratégiájukat, vajon nálad melyik működik?
Hófehérke
Az első mesehősünk Hófehérke. Aki nem tervezte ugyan, hogy új életet kezd, de mennie kellett. Méghozzá mostohaanyja ítélte halálra addig életét.
A mostohaanya betölti a gonosz boszorkány szerepét, aki „rosszat cselekszik, de jót mível”. Cselekedete abban a pillanatban nagyon megrázó, de visszatekintve értjük meg, hogy ha nem küldte volna el Hófehérkét, akkor nem járta volna be azt az utat, melyet így bejárt, nem fejlődött volna személyisége.
Életünkben sokszor fordul elő, hogy bár nem terveztük, küldenek minket, terelnek, kibillentenek addigi megszokott rendszerünkből.
Ilyen lehet akár egy kellemetlen kolléga, egy figyelmeztető egészségügyi helyzet, egy párkapcsolatban felbukkanó megoldhatatlannak tűnő helyzet, mely abban a pillanatban rendesen kizökkent.
Mit tesz Hófehérke?
Az első és legfontosabb, hogy elbújik. Elmenekül az erdőbe, ahol rátalál egy kicsike házikóra, a törpék otthonára, akiket később szolgál.
Amikor kényszerhelyzetbe kerülünk, a legfontosabb, hogy biztonságba helyezzük lelkünket. Keresnünk kell egy helyet, ahol azt érezhetjük, itt nem bántanak. A mesékben az erdő a lélek mélyét is szimbolizálja, így érdemes oda visszavonulni. Megkeresni önmagunkban azokat a minőségeket, melyek picik, törpe formában mutatkoznak. Érdemes táplálni azon lélekrészeinket, melyekre nem fordítottunk elegendő figyelmet. Enélkül nem tudunk továbblépni.
Hófehérke – és majd látni fogjuk, a többi mesehős is ugyanígy jár el – , nem sajnálkozik azon, hogy nem mehet vissza a családi otthonba. Nem töpreng egész nap azon, hogy hogyan és hol rontotta el. Nem ostorozza magát, hogy miért pont ő került ebbe a helyzetbe, hanem megkeresi saját lehetőségeit, és az új helyzetben új női minőséget működtet. Cselekszik, és együttműködik a törpékkel.
Az újratervezés egyik legfontosabb pontja az elengedés. Amíg a régit nem tudom elengedni, addig újat sem tudok teremteni. Amíg gondolatban a régiben vagyok, amíg azt játszom a fejemben újra és újra, addig nem lesz jobb az életem, mert megrekedek a senki földjén. Kettős állapot ez, hiszen gondolatban még a múltban élek, de a jelenem nem ezt mutatja.
Ilyenkor érdemes segítséget igénybe venni, hiszen akit küldtek, aki nem önszántából ment az erdő mélyére, az eltévedhet, megrekedhet. Viszont a segítség mit sem ér alkalmazás nélkül.
Ha belekényszerülünk egy helyzetbe, akkor az első lépés az újratervezéshez, hogy az ismeretlen helyen elfogadjuk azok segítségét, akik ott már jártak, otthonosan mozognak abban a helyzetben. Innen sokkal könnyebb felállni, továbbhaladni, mint egyedül, védelem és támogatás nélkül kóborolni az erdőben, melyet nem is ismerünk.
A legkisebb segítség is segítség, ha tudunk vele élni. Ha elkezdjük működtetni, máris más irányba viszi az életünket.
Oszküsz-ool
Második mesehősünk A fiú három tudománya című meséből Oszküsz-ool. A tuvai népmesében a fiú Apukája meghalt, egy hagyott rá harminc lovat, harminc tehenet és harminc kecskét. „Állatom az van elég – gondolta magában –, de nincsen semmi tudományom. Megpróbálok tudományt szerezni a jószágért.”
Itt a tudatosság lép életbe. Olyannyira, hogy Oszküsz-ool a családi hagyományt is hátrahagyja. Ő tudományt szeretne a jószágért.
Előre tervez, tud gazdálkodni a családi örökséggel, bátran kereskedik kincseivel. Magasabb szintre lép, kilép a családi elvárásokból, és olyat tesz, amit addig senki a felmenői közül. Megtanul három tudományt, amivel végül egy egész falu népét menti meg egy zsarnok uralkodótól. Cselekedete sokkal magasabb szintre viszi, hiszen felelősséget vállal egy faluért is.
Amit ráhagytak örökségként, tudja, hogy az nem felel meg céljainak, és tudásra váltja.
Úgy tervez újra, hogy előre tudja a lépéseket, melyekben hisz, és kitartóan véghez viszi azokat. Senki nem ingathatja meg hitében, lendületében, haladásában. A nehézségeket megoldja, és előre tekint, a megoldásokat keresi.
Ez már sokkal inkább aktív állapot, mint Hófehérke esetében. Itt azt tanuljuk meg a meséből mindjárt az elején, óriási kincsként elénk tárva, hogy amit otthonról hozunk, azzal mit kezdünk? Amit egy helyzetben kapunk, azzal hogyan gazdálkodunk? Tudássá formáljuk, vagy azon kesergünk, hogy nem ilyet akartunk kapni?
Ha nem úgy halad az életünk, ahogy szeretnénk, vajon hogyan gazdálkodunk az addig felhalmozott „javakkal”? Mit cserélünk mire? Vagy maradunk a jól bevált úton?
Kisfiú a Légvárakból
Harmadik mesehősünk pedig a Légvárak című mese hőse, aki azon töprengett, hogy ő ki is legyen valójában. Addig töprengett, míg nagy nehezen döntött. Anyja elegendő pénzt adott neki, hogy kereskedő lehessen. Aztán egy napon üvegárut vitt a piactérre, de a nap melegének hatására elbóbiskolt. És álmában megtervezte az egész életét, lépésről lépésre, aprólékosan. Még azt is megtervezte, hogy hogyan lesz felesége, aki ha nem úgy viselkedik, ahogy ő szeretné, akkor majd mit fog neki mondani, és még azt is eldöntötte, hogy a gyerekével hogyan fog bánni. És ahogy ezt így tervezte, álmában rúgott egy nagyot, és minden portékája apró darabokra tört.
Szegény fiú végül nincstelenül ment haza. Ha a tervezésnél és újratervezésnél kihagyjuk a realitást, akkor bizony könnyen járhatunk úgy, hogy a jól megtervezett terv nem valósul meg. Ha csak fejben álmodozunk, de nem lépünk, akkor sem jutunk előbbre.
Mit tanított nekünk a három mesehős?
1. Hófehérke nyomán megtanulhattuk, hogy ha belekényszerültünk egy nem választott újrakezdésbe, fogadjunk el segítséget, helyezzük magunkat biztonságba, és apránként haladjunk előre. Lámpással világítsa nekünk az utat olyan, aki már járt arra. Engedjük el a múltat, és az új helyzetben keressük meg, mit tehetünk önmagunkért.
2. Oszküsz-ool megtanított minket arra, hogy bátran eredjünk vágyaink nyomába, még akkor is, ha nem azt kaptuk otthonról, amire vágytunk. Sikerre lehet vinni mindent tudatos tervezéssel, és rugalmas hozzáállással. Elszántság, haladás, cselekvés, és az új dolgok megtanulásának képessége óriási magasságokba repíthet.
3. És az indiai kereskedő fiú pedig azt mutatta meg, hogy ha csak álmodozunk újratervezés gyanánt, de nem cselekszünk, akkor bizony könnyedén elveszíthetjük azt is, amit kaptunk. Ha nem lépünk, csak fejben játsszuk le új terveinket – a „de jó lenne”, és a „kéne” szavak segítségével vagy halogatással – , akkor sehová nem jutunk. Sőt, ilyen hozzáállás mellett a segítség sem ér semmit, elpazaroljuk azt is.
Elengedés, tudatosság, rugalmasság, cselekvés, segítség kérése, elfogadása, elszántság, megvalósítás. Ezek nélkül nem tudunk újat építeni.
Ha elakadtál az úton, szeretettel várlak Mesés Coaching Programomon!
