A „…de mit gondolnak majd mások” csapdája

Sokaknak vágya olyan életet élni, ahol harmónia van, békesség, nincsenek konfliktusok és mindenki szeretettel gondol mindenkire. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon érthető vágy bárki részéről, hiszen amikor ezeknek az ellentéte válik valóra, az nagy negatív hatással lehet a hétköznapjaira. Sokszor viszont azt látom, hogy az egyének úgy szeretnék ezt a vágyott állapotot elérni, hogy megpróbálnak mindenki kedvére tenni. Megpróbálnak megfelelni mindenkinek önmaguk körül.

Ha valaki ezen mechanizmus mentén éli az életét, valószínűleg tényleg kevesebb konfliktusban lehet része, pozitívabb visszajelzéseket kaphat önmagáról a környezetétől. Hiszen mindenki felé azt mutatja és teszi, amit a másik elvár tőle. Viszont itt már előjön az első alapvető probléma: mivel mindenki valami másra vágyik, emberünknek nagyon sok energiát kell abba fektetnie, hogy ráhangolódjon a másikra vagy kitalálja, hogy annak az egyénnek mi tetszene vele vagy bármi mással kapcsolatosan. Már ebben a fázisban rengeteg energiát pazarol el feleslegesen, úgy, hogy észre sem veszi.

Kép: unsplash /Finan Akbar

A következő lépés, amikor ezeknek az elvárásoknak, kívánalmaknak elkezd megfelelni az emberünk. Itt van a legnagyobb csapda. Mivel minden ember más, azért minden embernek más a jó, a megfelelő, az elfogadható, a követendő. A szomszéd Rozi néninek teljesen más véleménye van a „jó emberről”, mint a főnöknek, nem beszélve a szülőkről, a párról, a barátokról. Emberünk pedig elkezd mindenkinek megfelelni. Még akkor is, ha ez egymással szöges ellentétben lévő dolgokat jelent. Így gyakorlatilag akár azt is mondhatnánk, hogy különböző alszemélyiségeket alakít ki magának, amiket a megfelelő időben előkapva, az adott személy számára „legjobb” arcát tudja mutatni. Ezzel pedig emberünk megkapja a hőn áhított pozitív visszajelzéseket a legkülönbözőbb emberektől.

Ezt így természetesen lehet csinálni egy életen át, csak éppenséggel nem érdemes.

Hogy miért nem? Mert nagy veszélyei vannak ennek a működési módnak. Egyrészt el kell fogadni azt, hogy soha nem fogsz tudni maradéktalanul megfelelni mindenkinek egyszerre. Vagy az is lehet, hogy egyáltalán senkinek sem tudsz megfelelni maradéktalanul. De ezzel nincs az égvilágon semmi gond. Mások elvárásai a saját szűrőjükön (tapasztalataikon, lelki sérüléseiken) keresztül jönnek létre és épülnek tovább. Ha te megpróbálsz ezeknek megfelelni, akkor az ő problémáikat akarod ellentételezni. Amivel már csak azért sem teszel jót, mert adott emberek így nem lesznek képesek szembenézni a saját gondjaikkal, hiszen azok mindig ki vannak kerülve. Te pedig segítesz nekik ebben azzal, hogy meg akarsz felelni nekik. És amúgy te hol vagy ilyenkor ebben a sztoriban?

Kép: unplash / Abbie Bernet

Másrészt, ezzel a működéseddel saját magad számára építesz fel hihetetlen nagy akadályokat és gátakat. A „…de mit gondolnak majd mások” mondat tökéletesen ide tartozik. Ha egy döntési helyzetben csak ez jár a fejedben, ha minden lépésedet ennek mentén léped meg, akkor kiről szól az életed? Mert hogy nem rólad, az biztos. Ilyenkor teljes mértékben kifelé helyezed a fókuszodat, amivel azt pásztázod, hogy ha X vagy Y féleképpen cselekszel, akkor mi lesz rá mások reakciója. A másoké. Hogy te magad a cselekvésed után hogyan éreznéd magad, neked mennyire felelne meg, te mit profitálnál a döntésből, az ilyen esetben szóba sem kerül.

Ennek az egész mechanizmusnak a végeredményeképpen pedig előfordulhat, hogy nem leszel tisztában azzal, hogy ki is vagy te magad. Mivel mindig a mások lebegnek a szemed előtt, elveszítheted a kapcsolatot önmagaddal.

Amennyire meg akarsz felelni másoknak, ugyanolyan mértékben ignorálod saját magadat. Nem veszed figyelembe a saját szükségleteidet, a saját igényeidet, a saját érzelmeidet, a saját céljaidat. Talán már nem is tudod mik ezek, olyan régóta a mások világában élsz.  Ha ezen változtatni szeretnél, a legelső lépés elfogadni azt, hogy igenis lesznek olyan emberek az életedben, akiknek nem fogsz megfelelni és akik ezért nem fognak maradéktalanul jó szemmel nézni rád. De tudod mit? Ez az ő bajuk, nem a tiéd. Mások véleményét nem tudod befolyásolni. Amit befolyásolni tudsz, az az, hogy a te saját életed mennyire felel meg neked. Nem másoknak. Neked! Ha pedig a te döntésed, életed, viselkedésed másoknak szúrja a szemét, azon gondolkodjanak el ők. Nekik kell sokkal inkább elfogadónak és sokkal kevésbé kritikusnak lenni veled szemben. Te ezen nem tudsz változtatni helyettük. Viszont tudsz tenni saját magadért.

Kép: unsplash / Fernando Brasil

Ha visszairányítod a fókuszodat önmagadra, megtalálhatod (újra) azokat a dolgokat, amik téged boldoggá, örömtelivé, elégedetté tesznek. Még akkor is, ha ez a bizonyos másoknak nem tetszik.

Írd össze ezeket a dolgokat és gondolkodj el azon, hogy mikor tettél legutóbb olyat, amit csak és kizárólag saját magad miatt cselekedtél. Kezdd kicsivel, próbálgasd. Figyeld meg a saját reakcióidat és zárd ki a másokét.

Ha magadra ismersz a fentiekben, akkor azt is gondold végig, hogy gyerekként felnőve kinek kellett neked megfelelned? Mert az lesz a zéró pont. Azzal az eseménnyel, tapasztalással kell majd mélyebben dolgoznod. Mert ő volt az, aki beléd építette ezt a programot. Mivel minden ilyen jellegű mechanizmust a gyökerénél kell megragadni és feloldani, itt sincs ez másképpen. Ha azt fel tudod önmagadban oldani, az életed többi ilyen helyzetét is sokkal könnyebben fogod már világosan látni. Ahogy pedig haladsz előre a feldolgozásban, úgy válik majd az életed a másoké helyett sokkal inkább a saját magadévá. Így tudsz majd igazán boldog lenni, önazonos és könnyed. Ezen keresztül erősödik majd az önbizalmad, önbecsülésed és az önmagadba vetett hited. Csak így fogsz visszatalálni saját magadhoz.

Szöveg: Padla Dóri – HCT Method
Nyitókép: unsplash /Kelly Sikkema
Még nincs hozzászólás

Hozzászólások lezárva