Ha visszahúz a múlt

Olyan sok fájdalmat cipelünk magunkkal. Múltban megélt nehéz helyzetek, elszenvedett lelki sérülések, szívünkbe maró események súlya nehezedik a vállunkra. Mi pedig csak menetelünk előre az utunkon, észre sem véve, hogy lépésről-lépésre egyre nehezebb haladnunk. Már annyira hozzászoktunk a sok plusz teherhez, hogy fel sem tűnik mennyire akadályoz minket. A régi nehéz helyzetek helyett keresgéljük a „kiskapukat”, hogy a jövőben hogyan kerüljük el őket. Ezzel akarjuk biztosítani, hogy soha ne kelljen azt az érzést, élményt újra átélni.

A kiskapuk keresgetése azonban rengeteg plusz energiánkat őröli fel. Amúgy is egyre nehezebb az előrejutás, és így még kacskaringósabbá is tesszük a saját utunkat.

Mert úgy gondoljuk, hogy akkor majd nem ér minket több megrázkódtatás, nem fog fájni. Nem baj, ha hosszabb az út, de így biztosan simább lesz. Aztán egyre csak gyűlnek ezek a kiskapuk, szinte már nem is tudjuk, hogy hol van a saját utunk, hiszen kaputól kapuig közlekedünk. Bekorlátozzuk saját magunkat, mert úgy gondoljuk, akkor biztonságban leszünk. Ez viszont egy látszólagos biztonság csupán.

A valóság az, hogy a saját életünket nehezítjük. Nem kellene senkinek sem ezt a sok terhet folyamatosan cipelnie, nem lenne szükséges a kiskapuk megtalálása és az azokon keresztül való közlekedés sem. Viszont ahhoz, hogy ez ne így legyen, mélyen magunkba kell nézni.

Mi volt az a múltbeli élmény, ami még a mai napig fáj?

Mi az az érzés, amelyet soha többé nem akarok érezni?

Mi az a helyzet, amibe soha többé nem akarok kerülni?

Mi az a sérülés a lelkemben, aminek sebe még mindig eleven?

Valószínű, hogy ezen fentiek hatására már nagyon ügyesen kiépítetted a kiskapus közlekedésedet. Gondold végig. Milyen felesleges utakat jársz be, hogy ezeket a fentieket elkerüld?

Pedig van egy célszerűbb mód is az elkerülésnél, csak nem feltétlenül tűnik egyszerűbbnek elsőre. Fel kell oldani ezeket a régi helyzeteket, sérüléseket.

Igen, ez nehéz tud lenni. Igen, ez sok belső munkával járhat. Igen, a folyamat során kikerülhetnek emberek az életedből a gyógyulási folyamat részeként. Igen, ideiglenesen még rosszabbul érezheted magad. Ez a szembenézés ára. De szembenézés nélkül nincs gyógyulás. Szembenézés nélkül csak a teher van továbbra is a válladon és azzal együtt járod a kiskapus, kanyargós utadat, ami így jelentősen hosszabb és valójában összességében nehezebb is, mint indokolt lenne. Csak ehhez már hozzászoktál. Pedig nem kell ennek így lennie.

Ha szembe tudsz nézni ezekkel a problémákkal, feloldani az ott keletkezett blokkokat, már nem fog tudni visszahúzni téged a múlt. Lekerülnek a válladról ezek a terhek, kivilágosodik a kanyarok nélküli valódi utad. Könnyeden, szabadon és sokkal inkább akadálymentesen haladhatsz majd rajta tovább. Érezheted a felszabadulás, megkönnyebbülés érzését. Energiával teli lehetsz – újra, vagy életedben talán először. Hidd el, megéri!

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy „Oké, de hogyan kezdjek hozzá?”. Nagyon sokat tud segíteni ebben például egy szakember. Hiszen pont ez a feladatunk segítőként, hogy támogassunk téged a szembenézésben, a megoldásban, feloldásban. De ha úgy érzed, hogy erre a lépésre még nem állsz készen és inkább egyedül kezdenéd el megdolgozni a témáidat, arra is számos módszer van. Megosztom veletek azt a gyakorlatot, ami most írás közben eszembe jutott erre témára. A korábban említett négy kérdést tedd fel magadnak. Vegyél elő egy papírt és írd le a válaszaidat mindegyikre. Nem biztos, hogy nagyon agyalni kell, inkább csak figyelj arra, hogy mik az első gondolatok, amik eszedbe jutnak, amikor elolvasod a kérdéseket.

Bízz az első gondolataidban. Írd le őket. Mit veszíthetsz?

Úgyis csak saját magadnak írod ezt a listát. Ha úgy érzed, hogy elkészültél, olvasd végig őket újra. Ha úgy tetszik, csoportosítsd témakörök szerint. Ebből megláthatod, hogy életed mely területén cipeled a legtöbb múltbeli terhet. Ezen a területen lehet a legtöbb kiskapus megoldásod is. Gondolkodj el azon, hogy nálad mik ezek a kiskapuk, amiket alkalmazol. A tudatosulás már fél siker!

Ha megvagy a gyakorlat első felével, akkor hozzákezdhetsz a következőhöz. Csukott szemmel képzeld el az utadat magad előtt, amiről eddig beszéltünk, és lásd ezeket a jobbra-balra kanyargós kiskapus kitérő utakat. Érezd közben a válladon, a hátadon a cipelt múltbeli terhek súlyát, amiket az előbb összeírtál. Érzékelheted ezeket például mint egy-egy zsákot, amelyek súlya alatt görnyedsz jártadban. De akár teljesen másféleképpen is, úgy a jó, ahogy neked ez megjelenik. A lényeg, hogy érezd, mit tesznek ezek veled. A súlyok nyomnak lefelé, a kiskapuk pedig letérítenek az utadról.

Utolsó lépésként pedig jelentsd ki, hogy leteszed ezeket a súlyokat. Lásd azt, ahogy kitisztul a teljes tested, feloldódnak ezek a múltbeli blokkok és nyomtalanul eltűnnek. Jelentsd ki, hogy bátran mész tovább a saját utadon, kitérők nélkül. Jelenítsd ezt meg a képben is. Érezd azt, ahogy a hátad kiegyenesedik, felszabadulsz, megkönnyebbülsz. Érezd, ahogy eltűnnek a kitérők az utad mentén, és látod magad előtt a saját fényes utadat, amin könnyedén tudsz haladni előre. Ízleld meg ezt az érzést. Lehet, hogy még soha nem éreztél ilyet, olyan régóta cipekedsz. Fogadd magadba ezt az új energiát, és hagyd, hogy kísérjen és segítsen téged az utadon innentől kezdve.

Szöveg: Padla Dóri – HCT Method
Képek: unsplash
Még nincs hozzászólás

Hozzászólások lezárva