Érdekli a művészet, a lakberendezés és a gasztronómia. Ez utóbbi áll talán most a legközelebb hozzá. Legújabb könyve, a Hisztaminintolerancia szakácskönyv megjelenése kapcsán Sikersztori rovatunkban Rubin Eszter írónővel beszélgettünk, nemcsak a főzésről. Sokkal mélyebb dolgokról…
Az ELTE Társadalomtudományi Karán diplomázott, azután egy családterápiás központban dolgozott. A lánya születése után művészeti iskolát végzett, majd évekig enteriőrtervezéssel foglalkozott. Hogyan kanyarodott az élete az írás felé?
A gasztronómia mindig fontos szerepet játszott az életemben, pár évvel ezelőtt a Dobos C. József cukrászképzésen szakmunkásbizonyítványt szereztem, mint elsőgenerációs szakmunkás a családban. Az első két regényem (Barhesz 2012., Bagel 2016.) szövege erősen át van szőve a gasztrokulturális örökség irodalmi interpretálásával. A többrétegű, szimbólumokban gazdag történeteknél azonban ez csak a fedősztori. A Barheszt a kisfiam haláláról kezdtem írni, végül más lett, és több. Zsidó családregény, amely nem csak a halálról és a gyászról szól, sokkal inkább az életről, a szerelemről, annak minden szépségével, ambivalenciájával és fájdalmával együtt. Harmadik kötetem, az Árnyékkert tavaly jelent meg a Jaffa Kiadónál, fontos témát dolgoz fel, fordulatos családregénybe ágyazva. Azt a fajta bántalmazó kapcsolatot mutatja be lépésről lépésre, amely nem fizikai erőszakban, hanem csendes, eleinte láthatatlan manipulációban nyilvánul meg, és közben a bántalmazott fél – jelen esetben a pár férfi tagja – szinte elveszíti valóságérzetét.
Az eddigi könyvei után most szakácskönyvet írt. Miért? És miért ebben a témában?
Régóta van egyfajta nyomás az olvasóim részéről, hogy írjak szakácskönyvet az első két regényemben szereplő ételekhez, ahol a szereplők rengeteget főznek, esznek, tálalnak, és táplálják a családot. Ezt a tervet sem vetettem el, de mostanában nem barhesz, sólet és flódni jár az eszemben. Úgy alakult, hogy egy diétás könyvet írtam, ami nemcsak szakácskönyv, hanem útmutató és támogatás is a hisztaminintoleranciával küzdők számára. Mivel én is érintett vagyok, hétről hétre látom, milyen nagyszámú új csatlakozó van az online önsegítő csoportokban, akiknek nagyon nagy szükségük van segítségre, amit az egészségügyben nem kapnak meg. Eleinte én is elveszettnek éreztem magam ebben az állapotban, mivel a diéta szinte átláthatatlanul bonyolultnak tűnik a kezdők számára. Beleástam magam a szakirodalmba, de főként angolul találtam hasznos útmutatást. Ezért éreztem nagy szükségét egy magyar nyelvű könyvnek is.
Legújabb könyve, a Jaffa Kiadónál megjelent Hisztaminintolerancia szakácskönyv, számos kérdést felvet. Az emberek mennyire vannak tisztában egyáltalán a szó jelentésével? Annyi információ ér minket – gluténérzékeny, laktózérzékeny, inzulinrezisztencia stb. Lassan már azt sem tudjuk követni, mi a jó nekünk? Segítsen kicsit tisztába tenni a hisztamin intolerancia fogalmát.
A hisztaminintolerancia hisztamin lebontási zavar, amelyet főként a DAO enzim elégtelen működése okoz, és a hátterében gyakran a bélflóra felborulása, bélgyulladás, vagy endokrinológiai probléma áll. Szerteágazó tünetek jellemzik, pl: csalánkiütés, ekcéma, orrdugulás, szénanátha, fulladás, ödéma, szapora pulzus, szédülés, fejfájás, migrén, bélfájdalmak, puffadás, hasmenés. Az enyhe tünetektől egészen az anafilaxiás sokkig terjed a skála. Mivel maga az evés is hisztamin felszabadulással jár, ezért van, akinek minden étkezés tünetet okoz, és nagyon nehéz kideríteni, hogy mely alapanyagokat érdemes elhagyni. Ráadásul ezek is állandóan változhatnak. Érdemes keresni egy holisztikus szemléletű funkcionális terapeutát, aki a háttérokok feltárása után nem kezel, hanem gyógyít. Erre ugyanis a nyugati orvoslás kevéssé képes és hajlandó.
Milyen ételeket találunk a könyvben?
Mivel a hisztaminintolerancia nem önálló betegség, hanem egy olyan komplex állapot, amelynek kiváltója általában valamilyen gyulladásos folyamat, ezért a receptekben nem használtam gyulladáskeltő alapanyagokat: tejet, tejterméket, glutén, cukrot, édesítőszereket, szóját, kukoricát, hüvelyeseket, olajos magvakat. Ezenkívül az ételek többnyire alacsony fruktóztartalmúak, és természetesen nullás hisztamintartalmúak. Így összetett táplálékallergiában érintetteknek is segítséget nyújthat. Mindez öt fejezetbe rendezve: reggeli, leves, főétel, vega és desszert.
Önnek milyen a viszonya ezzel a tünetegyüttessel?
Nagyon nehéz két év van mögöttem, és még közel sem vagyok túl rajta. De azt hiszem, jó úton járok. Ahogy a betegség is évek, évtizedek alatt alakul ki, úgy a gyógyulás is – sok durva visszaeséssel tarkított – hosszú folyamat, amelyen végig kell menni, miközben még jobban megismerhetjük önmagunkat. Egy külföldön történt anafilaxiás sokk után hosszú időre elvesztettem az alapvető biztonságérzetemet. Nagyon sokat kellett dolgoznom azon, hogy mostanra ne úgy tekintsek erre, és a többi ijesztő rosszullétre, hogy bárhol, bármikor elveszthetem a kontrollt, hanem úgy, hogy mindezeket sikerült leküzdenem.
Mire figyeljen, akinek hisztaminintoleranciája van? Elég csak az étkezést megreformálni?
Az alacsony hisztamintartalmú diéta csak az első pár hónapban javasolt, majd érdemes fokozatosan megpróbálni visszavezetni az ételeket. Mivel a hisztaminintolerancia csak a jéghegy csúcsa, ezért alapvető, hogy hosszú távon nem a hisztamintól kell megszabadulni, hanem a gyökérokok feltárásával, gyulladáscsökkentő étrenddel, és bélregeneráló terápiával a szervezetünket kell alkalmassá tenni arra, hogy a hisztamint újra képes legyen lebontani.