A szerelemért költözött Magyarországra, hat nyelven beszél és olyan nevekkel dolgozott együtt, hogy még Carrie Bradshow-nak is leesne az álla. Ma anyuka, feleség és még csak 35 éves. De helyettem inkább beszéljen ő maga. Ismerjétek meg Incze-Dusík Borit!
A neved beszédes, már a bemutatkozásnál sejteni lehet, hogy nem idevalósi vagy. Pontosabban már igen. De nem volt ez mindig így. Érted, ugye?! 🙂
Pozsonyi lány vagyok, de kiskorom óta nem tudtam nyugodtan a fenekemen ülni, állandóan kerestem a lehetőséget utazni, menni. Azt hiszem 5 éves voltam, amikor először mentem táborozni. A tábort aztán lecserélték a nyelviskolák külföldön, aztán az egyetemek és utána a munka itt, ott, amott.
A karrieredben igen nagy utat jártál be, amit szerintem minden szakmabeli megirigyelhetne. Kikkel, milyen márkákkal, tervezőkkel dolgoztál együtt, és milyen volt az odáig vezető út?
Visszatekintve az elmúlt 20 évre igazán izgalmas életem volt. Szerettem tanulni. Nem voltak igazán barátaim, tehát sokkal több időm volt koncentrálni az iskolára, zenei tanulmányaimra, nyelviskolákra és különféle kurzusokra. Hat nyelven beszélek, német-svéd diplomát szereztem, de az életem valahogy mégis a gyökereimhez vezetett vissza.
Édesapám Szlovákiában az egyik legismertebb zeneszerző, anyukám karrierje sem kevesbé izgalmas, csak nem szeret beszélni róla.
A koncertek, színházak, produkciók, turnék, CD keresztelők, rendezvény szervezés, rádiók, tv és fotózások hirtelen azok a dolgok, amik eszembe jutnak gyerekkoromból. Imádtam a zsizsgést, az izgalmat, hogy egyik nap sem ugyanaz a szüleim mellett. Figyeltem, ahogy az emberek apám szakmájában kommunikálnak egymással, forgatókönyveket javítanak, lemezeket mixelnek, videó klippeket terveznek. Ha nem az iskolában voltam, akkor az Opus stúdióban ültem, vagy a rádióban nagyapámmal Dénes Györggyel. Felnőtt koromig nem is voltam tudatában, mennyire intenzíven itatta át a lelkem, a teljes énem ez a művészi közeg.Büszke vagyok rá, hogy megtanultam svédül, de őszintén csak egy rövid ideig hittem azt, hogy tolmács leszek és izgalmas parlamenti vitákat, törvényhozó üléseket fordítok európa politikusainak. Pedig Oxfordig mentem politológiát hallgatni. Izgalmas érzés volt, de rövid szerelem volt. A szenvedélyem mindig más volt. A backstage-ben szerettem volna lenni, és segíteni projekteket életre hívni. 2 kislemez után ugyanis arra is rájöttem, hogy nem leszek énekesnő, maradok inkább a színfalak mögött, ott jobban érzem magam. 24 évesen a pozsonyi Új Színpad (Nová scéna) legfiatalabb munkatársa lettem. Ezután röviden dolgoztam az OMV-nek, később az Eurovea bevásárló központ management csapatának munkatársa lettem. Itt fedeztek fel engem egy találkozón a Prague és Bratislava Fashion Week szervezői. Eközben már vállalkoztam is, és kisebb projekteket, fotózásokat szerveztem, és stylist asszisztensként segédkeztem. Felmondtam a központnak és felültem a vonatra Prága felé. Pár szár euróval a számlámon, lakhatás és barátok nélkül. Egy irodai kanapén aludtam hetekig, és kiflit ettem, míg lakásra találtam és stabilizálódott az életem pénzügyileg is. Egyszerre két munkahelyem volt, vagyis 2 pozíciót ajánlottak fel nekem. A CzechoSlovak Models ügynökségnek dolgoztam és mellette a Fashion Week csapatával. Támogattam a backstage management működését, később pedig a kommunikációs és logisztikai csapatot erősítettem.
Csodás tervezőkkel dolgozhattam együtt és megtisztelő volt Jimmy Choo és családjával 3 napot tölteni és a sajtó asszisztensük lenni.
Emilyt, JimmyChoo lányát én öltöztettem, és büszke vagyok rá, hogy rábeszéltem, viseljen egy lokális cseh tervezői ruhát az igazi fashion csodagyerektől, Jakub Polankától. Ezután mintha hirtelen sokszorozódtak volna a lehetőségek. Évekig dolgoztam Katerina Geislerova és Petra Balvinova tervezőkkel. Egy kis online oldal főszerkesztője voltam, a London és Berlin Fashion Weekre utaztam és írtam. Lehetőségem volt rendezvényeket tervezni a prágai Four Seasons hotelnek és csodás mentoromnak, Zita Vinsovának köszönhetően, olyan lehetőségek is megnyíltak előttem, mint a Tombolini bolt megnyitásának szervezése, Zen magazinnal, Harpers Bazar, Elle, és más magazinokkal való fotózás. Kreatív projekteken dolgozhattam a Starbucks, és Nespresso Csegországgal, Karlovy Vary Film Fesztivál kísérő programjainak sajtózása és sorolhatnám.
Még soha nem gondoltam végig, mi mindent is csináltam, így visszatekintve teljes őrületnek tűnik. És szürreálisnak.
Egy ilyen fantasztikus karriert miért “ad fel” az ember és kezdi elölről egy másik országban?
Szerelemért. Vad, mindent felperzselő szerelemért. Gyerekkorom, tinikorom egyetlen nagy szerelméért. 3 hét alatt felmondtam, eladtam, amit lehetett, és Kecskeméten keltem fel.
Megérte váltani? Boldog vagy?
Boldog vagyok. És egy csodás kislány anyukája. Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik a régi életem, de most, per pillanat elégedett és boldog vagyok. Léna csodás kislány, kíváncsi, rettenetesen bátor és minden kalandban benne van.
Milyen hatással van/volt rád a jelenlegi vírushelyzet?
2020 márciusban egy hét leforgása alatt elveszítettem az összes munkám. Szekeres Adriennel és férjével, Gáborral, akinek 6 éve vagyok a managere, naponta kaptuk a lemondási leveleket. Teljes sokk volt és teljesen megtört.
Nehéz volt észbe kapni, és bevallom segítség nélkül nem is sikerült összeszednem magam. Most is hetente egyszer pszihológushoz járok. Óriási segítség volt, a férjem pedig határtalanul türelmes velem.
Ma is számos brandet képviselsz, mellette anyuka vagy és feleség. Hogy tudod mindezt összeegyeztetni a mindennapokban?
Nem egyszerűen, sok tervezéssel, éjszakai kávézással és multitaskinggal. Fürdés közben, wc-n, bárhol bármikor dolgozom. Szerencsére a hétvégén végre megtanultam nem dolgozni, és elengedni itt-ott a kontrollt. Az egyensúly az, amit még mindig keresek. Gyakrabban dőlök egyik, vagy a másik oldalra a lovon, mit szeretném. 🙂
Mi a jövőbeni vágyad?
Per pillanat normális tavaszi időre vágyom. A jövőben pedig arra, hogy stabilizálódjon a helyzet a világban és láthassam a családom és ihassak egy jó kávét a barátaimmal.