Macsó férfiak a kanapémon. Mögöttük csinos lányok, kiüresedett kapcsolatok. De miért?
Láttál már olyan almát, ami kívülről gyönyörű, piros pozsgás volt, de amikor beleharaptál, csalódottan konstatáltad, hogy a belseje rohadt? Tisztában vagyok vele, hogy kényelmesebb nem látni, mi van a felszín alatt, mint kutakodni, és ott a rothadt belső tartalmat látván, tovább keresgélni. Sorra találkozom olyan férfiakkal akár a tanácsadásaimon, akár a hétköznapokban, akik értékesek, intelligensek, szeretni képesek, mégis a párkapcsolatukban megfáradtak, megcsömörlöttek, sikertelenek, reménytelenek. Csalódások sora után – gyakran gyermekkel – válás előtt, közben, után ülnek a kanapémon. Beszélgetünk.
Először csak dühösek és csalódottak. Majd szomorúak. S végül, amikor megengedik a fájdalmat, akkor bent, ott legbelül sírnak. Szigorúan legbelül.
A szerencsésebbek eljutnak a párás szem vagy az egy legördülő könnycsepp állapotig. Pedig fáj nekik. Nagyon fáj. Mert ők is emberek. A káros “katonadolog” és “férfinemsír” sztereotípiák és nevelési elvek átlépése után Emberként ülnek ott. A kanapémon. S ebben a varázslatos pillanatban megnyílik a tér, és megmutatják az életük. A gyermekkorukat, a vágyaikat, a félelmeiket, a kudarcaikat, a gyengeségeiket. Megmutatják, mi rejlik a macsóság mögött. Ahogy lassan haladunk a beszélgetésben, a kérdések sorozatán, rájönnek, hogy macsóságuk légypapírként vonzotta a kis döngicsélőket a kapcsolatukba. S hogy mindez kevéssé alapult közös értékeken (vagy legalábbis olyanon, amit valóban annak hívunk).
Azt mondjuk, életközépi válság. Én azt mondom, önmagunkra ébredés 35 és 42 közt.
S hogy miért most? Mert eddig vitt a lendület, a szerelem, a bohókás élet. De a lelkünk valahogy, így közel a féltávnál áttekintést kíván. Feltesszük azokat a kérdéseket, amikkel mindaddig nemigen foglalkoztunk. S amikor megtaláljuk életünk nagy kérdéseire saját válaszainkat, és megértjük, hogy nem megváltoznunk, hanem önmagunkra találnunk kell, valami lényeges megváltozik:
többet nem macsók, hanem Férfiak ülnek a kanapémon.
Szöveg: Dénes Évi – Érzelmi intelligencia coach (www.denesevi.hu)
