Az életmódváltás testi és szellemi blokkjai

Az előző cikkemben arról írtam, hogy a manapság annyira divatos életmódváltás kifejezés bizony sokkal többet takar, mint amire elsőre gondolnánk. A sokszor az életmódváltással egyenértékűnek tekintett fizikai dimenzió – mint például a testmozgás és az étkezés – mellett, másik két dimenzióban is érdemes gondolkodni. Akkor legalábbis mindenképpen, ha a teljes életünket, teljes életmódunkat szeretnénk megváltoztatni, méghozzá olyan módon, ami valódi, mély változást hozhat a jövőnkbe, mely fenntartható marad hosszú távon is. A fizikai dimenzió mellett tehát mindenképpen érdemes foglalkozni a mentális és lelki dimenziókkal is egyaránt.

Hiszen nem csak a testünket kell edzeni, annak szükségleteire odafigyelni, mint ahogy az emberi lény sem cska a testéből áll. Ugyanúgy fontos odafigyelni a szellemi képességeink és a lelki dolgaink területére is – hiszen ezek is a lényünk részét képezik. Ahogyan azt az előző cikkemben is írtam, könnyű elcsúszni abba az irányba, hogy a három dimenzió közül csak egyikre-másikra koncentrálunk. Viszont hosszú távon, az életünk során az lenne a valós cél, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a hétköznapjainkban, amikor is képesek vagyunk legalább átlagolva mindhárom dimenzióra egyformán odafigyelni. Hiszen csak ez hozhat valódi és fenntartható pozitív változást az életünkbe.

De persze tudom én, hogy könnyű ezt mondani, meg most itt leírni, megvalósítani azonban sokkal nehezebb. Hiszen nagyon sok tudatalatti, a háttérben futó program munkálkodik sunyiban azon, hogy ne tudjuk elérni a valódi változást. 

Ide tartoznak az eddigi életünk szokásrendszerei mellett mindazok a belénk kondicionált dolgok is, amiket a gyerekkorunkból hozunk magunkkal. Hiszen ami gyerekként „tényként” belénk épült akár a testi, szellemi vagy lelki dimenziónkkal kapcsolatban, azt egészen addig hordozzuk magunkkal az életünkben, míg meg nem kérdőjelezzük, észre nem vesszük, hogy számunkra nem hasznos gondolat vagy gyakorlat. Ez után pedig fel kell oldani ennek a gondolatnak, gyakorlatnak a gyökerét önmagunkon belül. 

A három – testi, szellemi és lelki – dimenziók merőben eltérnek egymástól. Ezért pedig azt is külön-külön érdemes megvizsgálni, hogy mik lehetnek azok a blokkok, amelyek gátolnak bennünket az egyik vagy másik dimenzión belül a változtatásban. A következőkben a lehetséges blokkok közül emeltem ki néhányat, egyesével a három dimenzió mindegyikében.

Fotó: Bruno Nascimento / unsplash.com

A testi dimenzió blokkjai

Ha gyerekként nem jártál el rendszeresen sportolni, vagy csak ideig-óráig tetted ezt, akkor nem tudott ez a pozitív megszokás beépülni az életedbe. Nem vált rutinná azt, hogy odafigyelsz a fizikai testedre, annak szükségleteire. Nagy valószínűséggel a szüleid sem foglalkoztak ezzel maguk részéről rendszeresen, így ezt a mintát nem is tudták neked átadni. Te pedig gyerekként azt szoktad meg, hogy ezzel nem foglalkozol. És itt most ki is bővíthetjük ezt a témát a konkrét sportolás mellett az étkezésre, a fizikailag egészséges életmódra is. Hiszen ezek sokszor együtt járnak – vagy éppen együtt buknak el.

Aki gyerekként felnőve nem kapja meg azt a mintát, segítséget, hogy a fizikai testre, a fizikailag egészséges életmódra figyelni kell és érdemes, az sokszor küzdhet túlsúllyal. Az őt e miatt ért bántások pedig a lelkében mély sebeket ejthetnek. A gyerekkori csúfolódások beépülve alacsony önbecsülést, önértékelést, önszeretetet eredményeznek, ami miatt értéktelenebbnek és kevesebbnek érezheti magát másoknál. Arról nem is beszélve, hogy a fizikailag nem egészséges életmód testileg is megbetegítheti őt, aminek felnőttként még súlyosabb következményei lehetnek. 

Ami a jó hír, hogy soha nem késő változtatni – egyik dimenzión sem. Így a testi dimenzióval kapcsolatosan is bármikor dönthetünk úgy, hogy elkezdünk figyelni rá.

Ami a testmozgás részét illeti, itt nincs jobb megoldás, mint rávenni magunkat, hogy eljárjunk valahova valamit sportolni. Lehet ez egy edzőterem, ha úgy érezzük, elég bennünk az elszántság és egyedül is véghez tudjuk vinni most már amit elterveztünk. Ha esetleg még kell egy kis motiváció, hogy belelendüljünk a dolgokba, akkor érdemes lehet személyi edzőhöz járni rendszeresen, aki máris egy hatalmas motivációs forrás lehet a rendszerességhez. Vagy csoportos órákra járni, illetve akár valamilyen rendszeres csapatsportot elkezdeni. Esetleg táncórákra járni, vagy csapatosan túrázni.

Ami a fontos, hogy te magadnak megtaláld azt a mozgásformát, ami mellett el tudsz köteleződni. Nem kell ám egy egész életre, azért hagyd meg magadnak a változtatás lehetőségét.

Teljesen normális dolog, hogy időről-időre valami más mozgásra van szükséged. Ilyenkor engedd meg magadnak, hogy kipróbálj valami újat. Az a fontos, hogy közben figyeld meg magad: mitől érzed utána igazán jól magad? Mi az, ami valóban a legjobbat tesz neked? Ezen kérdések mentén pedig meg fogod tudni találni azt a fenntartható módot, amivel a tested is boldog lesz. 

Fotó: Vitalii Pavlyshynets / unsplash.com

A testi dimenzió másik sarkalatos pontja az étkezés. Ha itt akadnak problémáid, akkor azon érdemes elgondolkodni, hogy ennek mi lehet a lelki hátterében. Természetesen itt is vannak fizikai tényezők is, például étel allergiák és -intoleranciák, de megvan mindezek mögött a lelki tényező is. 

Ha mondjuk az a problémád, hogy nem eszel eleget és így sanyargatod magad, akkor azon a kérdésen érdemes elgondolkodni, hogy életed melyik területe helyett helyezed az étkezésre a túlzott kontrolodat? Vagyis mi az az életterületed, amivel kapcsolatban úgy érzed, hogy nincs rá hatásod, ezért pedig negatív kompenzálásként az evést kontrolálod túl?

Ha inkább az a problémád, hogy túl sokat eszel, akkor azon gondolkodj el, hogy mi hiányzik az életedből? Mi helyett viszed be a testedbe a túl sok ételt? A feléd irányuló szeretet hiányzik az életedből? A másoktól kapott odafigyelést kompenzálod ezzel? Esetleg így bünteted magad valamilyen tudatalatti „bűnösség érzésért”? Vagy unalmadban ezzel múlatod az időt? Esetleg a lelki biztonságérzeted alacsony szintjét próbálod étellel kompenzálni?

Akár a kevés, akár a sok evés a problémád, akár pedig az, hogy nem figyelsz a fizikai testedre és a mozgásra, mindenképpen érdemes a lelki okokat is feltárni. Hiszen, ha ezek a blokkok nincsenek feloldva, csak óriási megfeszülések árán leszel majd képes változtatni a testi dimenziódon és jó eséllyel fogod akarni abbahagyni a már elkezdett pozitív változtatásokat.

Fotó: Miichal Matlon / unsplash.com

A szellemi dimenzió blokkjai

Ebben a dimenzióban (is) nagyon nagy hatása van annak, hogy gyerekként milyen megerősítést kaptál a szüleidtől és a környezetedtől. Hiszen ezek a meg(nem)erősítések egy kisgyerekbe tényként épülnek be és felnőttként ennek a ténynek/hiedelemnek az átírásán kell dolgozni.

Ha a szüleid vagy környezeted részéről folyamatosan az az inger ért gyerekként, hogy te nem vagy okos, nem vagy képes megtanulni, illetve megcsinálni ilyen-olyan dolgokat, akkor felnőttként is továbbra is ezt hiheted magadról és ezzel blokkolhatod az életmódváltásodat. Az ilyen impulzusok ugyanis olyan mértékben rombolják a szellemi képeségekkel kapcsolatos önmagadba vetett hitedet, hogy még egy igen jó képességű gyerek is elhiszi magáról, hogy ő buta. Hiszen akiben gyerekként nem hisznek, azt utána magában sem fog hinni. Aztán ezt pedig felnőtt korában is hurcolja magával, így ásva alá a saját életét, fejlődését. Amikor pedig már esetleg a korábbi emberek ezt nem is mondják neki, mondja ő saját magának továbbra is. Így működnek ezek a hozott negatív sorsmondatok. 

Beindul az önsorsrontás. Nem csupán a negatív belső monológ szintjén, „hogy én ezt nem tudom megtanulni, megcsinálni”, hanem konkrét tevékenységek képében is. 

Például elkezdesz járni egy tanfolyamra, de a hattérben futó „nem vagyok képes rá” programod végül eléri azt nálad, hogy amikor vizsgára kerül a sor, végül mégsem tanulsz rá. Nem hagysz elegendő időt magadnak felkészülni, vagy minden mást is csinálsz, csak a tanulást nem. Egészen addig húzod ezt, amíg végül valóban nem tudsz felkészülni a vizsgára, amin így nem is sikerül átmenned. Így pedig mondhatod magadnak a jól megszokott mondatot, hogy „én megmondtam, hogy erre sem vagyok képes, ehhez sem vagyok elég okos”. Pedig itt aztán semmi nem az „okosságodon” múlott, ha belegondolunk. 

A legfontosabb első lépés, hogy tudatos szintre kerüljön az, hogy amit eddig hittél magadról, az nem feltétlenül igaz. Meg kell kérdőjelezned ezt a beépült mintát ahhoz, hogy aztán ki tudd tessékelni az életedből.

Meg kell tanulnod hinni magadban, a szellemi képességeidben. Kezdj el tanulni valamit, amit mindig is szerettél volna. Kezdj valami kisebb dologgal, amiben sikerélményed lehet. Aztán válassz egy nagyobbat, komolyabbat, ami nagyobb sikerélményt fog hozni. És így tovább. Ebből építkezve tudod majd átírni magadban ezt a hozott negatív mondatot és felépíteni a reális képet magadról.

Fotó: Joshua Golde / unsplash.com

A másik véglet, hogyha gyerekként felnőve a szüleid és környezeted folyamatosan azt szajkózta neked, hogy te vagy a legjobb és legokosabb. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ezzel legalább olyan sérülést lehet okozni egy gyereknek, mint a másik, előző véglettel. Hiszen, ha egy gyerek folyamatosan a legjobb és legokosabb a szülei szerint, akkor vajon mi történik, amikor ennek az ellenkezője bizonyosodik be? Például, ha nem ő nyer az iskolai matekversenyen? Ez a gyerek bizony nem fogja tudni kezelni azt, hogy veszített, hogy nem ő a legjobb – annak ellenére, hogy a szülei kondicionálása eredményeként ő már ezt gondolja magáról. Ilyenkor jöhetnek a dührohamok, hisztik, agresszió, befordulás. Ezt a viselkedésmódot pedig felnőttként is viszi magával. Ebből pedig egyenesen következik, hogy már egészen fiatal korától kialakul benne, hogy neki igenis a legjobbnak kell lennie mindenben, ezért pedig hajlandó bárkit lenyomni. 

Ha neked a szüleid ezt a mintát adták át, akkor amivel legelőször is szembe kell nézned, hogy nem vagy tökéletes és nem lehetsz mindig mindenben a legjobb. És azt is el kell fogadnod, hogy nem is kell tökéletesnek lenni és a legjobbnak sem kell lenni mindig mindenben. 

Azt kell elfogadnod, hogy akkor is igenis értékes és szerethető vagy, ha nem vagy tökéletes. Akkor is tiéd a tudás, ha nem ötösre vizsgázol. Akkor is rendben van minden, ha valaki többet tud egy témáról, mint te. Fogd fel ezeket tanulási lehetőségeknek, a lenyomási kényszer kiélése helyett. Tanuld meg reálisan látni, hogy mennyit érsz és azt is, hogy ez pontosan elég!

***

A cikk folytatásában, augusztus 17-én a harmadik, lelki dimenzió blokkjairól olvashattok majd – megtudhatjátok, hogy melyek azok a negatív belső mondatok, amelyekkel saját magunknak gátoljuk az életmódváltás lelki oldalának megvalósulását.

Avatar photo
Padla Dóri

Coach és Készségfejlesztő Tréner, a HCT - Holistic Coaching Therapy alapítója

Coachként missziómnak tartom azt, hogy a hozzám érkező ügyfelek témaköreiben mély, valós és tartós pozitív változást érjünk el. Ezt a célt szolgálja a saját komplex coaching módszerem, a HCT - Holistic Coaching Therapy is. Hiszem azt, hogy ha valaki valóban akar változtatni, ha befekteti a szükséges energiákat az önismerete fejlesztésébe és a helyzetek mélyebb átlátásába, akkor nagyon jó eséllyel tudja a számára megfelelő irányba mozdítani az életét. Számos témakörben írok cikkeket, mint péládul: randizás, párkapcsolat, önfejlesztés, önbizalom, érzelmek, karrierút - mind a Womagic oldalán, mind pedig a saját blogjaimon.