Rövid az út. Nemrég még azt vártad, hogy aludjon már végre el, hogy egy kis nyugi legyen, most pedig örülnél, ha egyáltalán látnád, vagy legalább itthon aludna. Nemrég még nem tudtad levakarni magadról, most pedig nem akar veled lenni. Akármennyire is fáj, mert fáj, ez a gyereknevelés lényege. Mindent ezért csináltál. Hogy önálló legyen, megálljon a saját lábán és ne legyen rád szüksége.
Mégsem vagyunk erre felkészülve lelkileg. A jelen problémáival foglalkozunk, pedig ha átélnénk a múlandóságot, talán szívesebben olvasnánk el huszadszorra is ugyanazt a mesét. Kevésbé idegesítene hogy hangosan rohangál a lakásban. Észrevennénk a hisztiző gyerekben a segítségkérést.
A gyerekkor és a felnőttkor között egyre hosszasabb átmenet nem átmenet pusztán. Nem a “már nem hernyó de még nem is pillangó” torzszüleménye. Igenis fontos időszak, lényeges folyamatokkal. Most készül a felnőtt. Szülői szempontból a megpróbáltatások igen hasonlítanak a dackorszakéra. Akár naponta akarunk kiborulni, sírni, gyakran érezhetjük, hogy minden hiábavaló volt. Elrontottuk és kész.
De talán sikerült annyit dolgoznunk magunkon a tizenév alatt, hogy a gyerekneveléssel járó cunami egy érzelmileg is felnőttnek számító szülőt talál már el. Nem a sebzett kisgyereket.
Ezen sok minden múlik. Sikerült e begyógyítani a sebeimet, vagy még mindig visszaigazolást keresek a gyerek szeretetében? Felnőttem e már érzelmileg? Magamra veszem e a látszólagos bunkóságait? Vagy meglátom benne mennyire kész van, hogy így viselkedik velem? Van e gomb, amit meg tud nyomni? Attól vagyok jó szülő, ha szükség van rám? Nem kellek? Értéktelen vagyok? Nem vagyok szerethető?
Sőt továbbmegyek! Mennyire áldoztam fel magamat az anyaság oltárán? Maradt e valami belőlem? Ápoltam e lelkem kertjét, hogy most, amikor újra rengeteg időm van magamra vígan tudok vele mit kezdeni? Vagy rémülten keresem életem új értelmét.
És a párkapcsolat is. Kit látok magam mellett? Egy idegent, akit az utóbbi években már csak apukaként aposztrofáltam, vagy tudunk örülni a szabadságnak, mert még mindig ismerjük egymást?
Hú de nehéz kérdések…
A kamaszodó gyerek igenis gyászfolyamatot indít el. Ami eddig volt, az már nincs. De öröm is látni, ahogy önállósodik. Egyszerre fájdalmas és gyönyörű. Megsirat és reményt ad. Szívszaggató és felemelő.
Talán ha megértjük mi zajlik ilyenkor bennük, akkor képesek leszünk annak látni az idegesítő és fájdalmas jelenségeket, amik valójában. És könnyebb is lesz szülőként megélni ezt a folyamatot.
Azt szoktuk mondani, hogy a tomboló hormonok miatt őrülnek meg a fiatalok néhány évre. Ez a szemléletmód valóban arra sarkall, hogy összeszorított foggal valahogy vészeljük át ezt az időszakot. Végtelen hála a nagyszerű Dr. Dan Siegelnek, aki sok energiát fektetett a serdülő agy megismerésébe, így egészen máshogy is tudjuk keretezni a történéseket. Semmiféle hormonok nem “tombolnak”. Vagyis persze igen, de nem emiatt változik meg a kamaszok működése. Az idegrendszer szükséges folyamatokat indít el, amiket mi is megirigyelhetnénk, ugyanis a neuroplaszticitás vagyis az agy tanuló és alkalmazkodóképességének fontos elemei. Csúcsformába kerül a gondolkodásuk.
Az egyik fő folyamat az úgynevezett “metszés”, amely során az agy komoly szelekciót végez. Idegsejtek közötti kapcsolatok és neuronok is áldozatául esnek, de céllal: mindez a specializálódáshoz kell, ahhoz hogy az érdeklődés és képességek terén kiválassza a maga útját a fiatal.
A másik a myelinizáció, ennek során erősebb burkot kapnak az idegsejtek közötti kapcsolatok: olyasmi ez, mintha a 2-es villamos helyett zárt pályás gyorsvasutat építenénk. A neuronok közti ingerületátvitel, vagyis a kommunikáció a százszorosára gyorsul, miközben az újrakisülés előtti pihenő szakasz a harmincadára csökken. Wow! Ez aztán a gondolkodási sebesség!
Mindennek, ami történik evolúciós oka van. Nem azért fordul a kortársak felé, mert már nem szeret téged, vagy értéktelen vagy, esetleg hiábavaló volt minden eddigi szülői erőfeszítésed. Az ember nem tud élni kapcsolódás nélkül.
A kapcsolódás biztonságot, megnyugtatást, láthatóságot és védelmet ad. Kutatások szerint a boldogság, a testi és lelki egészség legfontosabb alapfeltétele. Eddig te voltál az, aki mindezt megadta, de nem ülhet a szoknyád mellett örökre. A túlélést evolúciósan a fiatal egyedek közösségbe szerveződése biztosította. Muszáj valahová tartozniuk. Tényleg muszáj elmennie abba a buliba és muszáj, hogy legyen olyan cipője, mint a többieknek.
Átalakul az agy jutalmazórendszere, a dopamin háztartás is. Ez a hormon örömérzetet vált ki bennünk. A kamasz mintha vad erőkkel keresné azokat a helyzeteket, amelyekben hozzájuthat. Őrületes újdonságkeresése, bátorsága arra való, hogy merje elhagyni az addig biztonságot adó otthont, kereteket. Hátulütője, ha veszélyes dolgok végrehajtására használja.
És hogy miért harap sokszor minden szavával? Talán egy éve történt, hogy reggel csendben lopóztam be a fiam szobájába, felkelteni őt, nehogy elkéssen. Mint kiderült már felébredt, és haragja kisöpört engem mindenestül az ajtón. “Minek kell állandóan benyitogatni?” — ordította. (Ennél cifrább volt, de azt nem írom le.) Az érzelmi agy, az úgynevezett limbikus rendszer az élet és a megszokottól eltérő dolgok iránti szenvedélyt, motivációt biztosítja a megszokottnál aktívabb működésével. Érzelmeik még intenzívebbek, mint gyerekkorban (igen a dackorszak smafu ehhez képest). Ez az üzemanyag szükséges ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez. A folyamat a közhiedelemmel ellentétben körülbelül 25 éves korra zárul le.
Vagyis minden ami történik kell, hasznos. A minden iránt érdeklődő, anyja szoknyája mellől nem tágító, csakis a jelen pillanatban és annak az örömében létező gyerekből egy olyan felnőtt válik, aki pontosabban tudja, hogy mi fontos a számára és mi nem, ég a lelke a tettvágytól, meg akarja váltani a világot és persze a biztonságot és saját magát a kortársai között keresi. Egyszerre kell elengedünk és megtartanunk. A lehető legkevesebbet magunkra venni mindebből. Nincs szüksége arra, hogy rázúdítsuk a saját sebeinket.
Ha szeretnél igazán jó kapcsolatot kamaszodó gyerekeddel ezekre a nevelési eszközökre van szükséged, katt ide, a Kölyökszervízben találsz segítséget.
